Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-3

159 Az Országgyűlés 3. ülése 1963.,március 26-án, kedden 160 dékes keretösszeg 81 millió forintját is az ez évi állami költségvetés biztosítja. Mindezekből kitűnik, hogy népgazdaságunk a még most fennálló szakemberhiány felszámolására, a fokozott ütemű szakemberképzésre minden rendelkezésre álló gazdasági lehetőséget latbavet és így a ma meglévő mezőgazdasági szakemberhiány ha nem is oldódik meg máról holnapra, de a ma még nyomasztó szakemberhiány mindenesetre rövidesen enyhülni fog. Tisztelt Országgyűlés! Véleményem szerint a szakemberképzéshez viszonyítva korántsem ilyen megnyugtató a helyzet — még perspektívában sem — a szakemberek továbbképzésében. Ez csendült ki egyébként Klaukó elvtárs hozzászólásából is. Nevezetesen a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság folytonosan és állandóan fejlődő termelőerőivel csak az a szakember tud lépést tartani, csak az a szakember képes teljes értékűen termelésbe állni, aki a legújabb mezőgazdasági technikát naprakész állapotban ismeri. Ez pedig a szakmunkástól kezdve egészen a mérnökig csak állandóan és időnként, szisztematikusan megismételt továbbképzés megoldásával lehetséges. A szisztematikus mezőgazdasági szakembertovábbképzés gyakorlati megoldásánál az is külön nehézséget jelent, hogy a szak emberek az iparral szemben nem kisebb-nagyobb tömegben, hanem szétszórtan, többnyire faluhelyen, tanyákon élnek. E tekintetben még az is nehézségként jelentkezik, hogy nincsenek meg az előfeltételei annak, hogy a szakemberek széles tömegeit rendszeres továbbképzés céljából Budapestre, vagy más kultúrközpontba összehozzuk, mivel a termelésben reájuk állandóan szükség van. Ezért megítélésem szerint a mezőgazdasági szakembereknek a legújabb dolgokról való tájékoztatására, szakmai ismereteik bővítésére a ma meglévő és jól működő állami szervezett formák mellett más — mégpedig főként társadalmi összefogáson alapuló — új módszereket is ki kell fejleszteni és teljes kapacitással igénybe kell venni. Erre a célra szerintem elsősorban alkalmas a mezőgazdasági szakemberek tudományos társadalmi szerve, a Magyar Agrártudományi Egyesület. Az Agrártudományi Egyesületnek több mint 5000 mezőgazdasági szakember tagja van, akik szakágazatonként megosztva 8 társaságban és azon belül 46 szakosztályban dolgoznak, s csaknem minden megyében van életképes helyi szervezetük. Ez a szervezet fogja össze ma is a lehetőségekhez képest társadalmilag a mezőgazdasági szakembereket és biztosít fórumot a vitás tudományos kérdések, valamint a termelés egyes problematikus kérdéseinek megvitatásához és ezzel elősegíti a mezőgazdasági szakemberek szakmai továbbfejlődését. Az egyesület 1962-ben csaknem 600 különböző vitaülést, tanácskozást, tapasztalatcserét és előadást tartott, nem egyet országos méretekben. Az egyesület erre az évre még többet tervez és még alaposabban, még mélyebben kívánja boncolgatni egyre fejlődő mezőgazdaságunk termelési-technikai kérdéseit és tudományos problémáit. Az egyesület szakmai ismeretterjesztő munkájának, illetőleg a mezőgazdasági szakemberek kívánatos mértékben szükséges, társadalmi úton történő továbbképzésének jelenleg az az akadálya, hogy anyagi eszközök hiányában a jelenleginél sokkal többre nem képes. Hiszen az egyesület anyagi bázisát az egyesületi tagok szerény tagsági díja és néhány állami gazdaság és vállalat önkéntes pártoló tagsága képezi. Ebből pedig sokra nem futja. Ezért véleményem szerint meg kell találni a módját és az eszközeit annak, hogy a Magyar Agrártudományi Egyesületnek a mezőgazdasági szakemberek körében végzett hasznos társadalmi és tudományos tevékenységét, szakmai továbbképzését hatékonyabbá tegyük és a mezőgazdasági szakembereknek ha nem is az egészére, de minél nagyobb részére kiterjesszük. Evégből javasolom, hogy a Földművelésügyi Minisztérium vizsgálja meg, hogy a mezőgazdasági szakember továbbképzés eddig jól bevált és szervezett állami formáinak — Mezőgazdasági Mérnöktovábbképző Intézet stb. — továbbfejlesztése mellett miként lehetne az Agrártudományi Egyesület társadalmi munkáját a szakember továbbképzés érdekében minél nagyobb hatósugárban és minél eredményesebben aktivizálni. Legyen az egyesületnek annyi példányszámban megjelenő és olyan sajtóorgánuma, amely a mezőgazdasági termelés és a tudomány időszerű kérdéseinek vitafóruma lehet, a mezőgazdasági szakemberek továbbképzésének, ökonómiai és politikai szemléletének formálója, ami 'hézagpótló feladat a termelési lapok és a tudományos folyóiratok között. Meg kell találni a módját a mezőgazdasági szakemberek társadalmi továbbképzésének anyagi támogatására úgy, ahogyan az egyéb tárcák részéről a műszaki értelmiség szakmai továbbfejlődése érdekében ez már eddig is megtörtént. Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett 1963. évi állami költségvetéssel — kérve a mezőgazdasági szakemberképzés, illetve továbbképzés felvetett problémájának figyelembevételét — egyetértek, azt mind az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága és a Pest megyei képviselőcsoport, mind pedig a magam részéről elfogadom, és a tisztelt Országgyűlésnek is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Mokri Pál képviselőtársunk. MOKRI PÁL: Tisztelt Országgyűlés! A költségvetéssel, mint az egész Komárom megyei képviselőcsoport, magam is egyetértek és azt elfogadom. Egyetértünk és elfogadjuk a költségvetést, mert az indokolásból és az előterjesztésekből hallottuk, s otthon választókerületünkben a megyére, városainkra, falvainkra lebontott részleteiből látjuk, hogy a költségvetés megfelelően szolgálja a haladást. A költségvetés egy részéhez, a kommunális beruházásokhoz, a lakásépítkezéshez szeretnék néhány megjegyzést tenni. Ami ezzel kapcsolatban a költségvetésben szerepel, s ahogyan szerepel, azzal is teljes mértékben egyetértek. Egyet kell értenem vele, mert ebben az évben 50 700 lakás épül. Ez azt jelzi, hogy az elmúlt két aszályos esztendő és a tél nehézségei ellenére növekszik a lakásépítkezés üteme és realizálódik a párt VIII, kongresszusának az a határozata, hogy