Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-3

149 Az Országgyűlés 3. ülése 1963. március 26-án, kedden 150 A párt- és a kormány országépítő és átalakító munkájának eredménye, nemcsak népünk előtt nyilvánvaló, hanem elismerést aratott az egész szocialista világban, sőt figyelmet keltett kapitalista országokban is, mindazokban, akik nem teljesen elvakultan szemlélik a világ folyását. Az elmúlt évek eredményei bizonyítják a követett politika, a legfelsőbb szintű tervezés realitását és helyességét. Azonban a legjobb tervből is csak kemény munkával lesz valóság. Az eredmények tehát egyúttal bizonyítják, hogy az elmúlt években komolyan dolgoztak ebben az országban. A helyes általános politikai irányvonal, a jó és reális legfelsőbb szintű tervezés és a végzett komoly munka egyúttal biztosíték az elkövetkezendő évekre a szocializmus teljes felépítésének sikerére. Mindezek mellett van a jövő eredményeinek egy másik forrása is. Erre utaltak a kormány részéről elhangzott nyilatkozatok és a felszólalások egész sora, amikor a legfontosabb közvetlen feladatként jelölték meg a színvonal emelését az élet minden területén. Ha kissé mélyebben elemezzük az elmúlt évek munkáját, meg kell állapítanunk, hogy az emberek számottevő része, gyárban, bányában, mezőgazdaságban, építőiparban, tudományos intézetben, tervező intézetben, hivatalban erejének teljes igénybevételével dolgozott és azon igyekezett, hogy munkatársait is magával ragadja. Sokan lelkiismeretesen és pontosan dolgoztak, de nem vittek különös lendületet munkájukba. Végül volt olyan kisebbség, amely óvakodott a feltétlenül kelleténél többet dolgozni. Még mindig sok a papirosmunka, a rossz munkaszervezés, a felelősséget sokszor inkább tologatják, mint vállalják stb. Mindezek a hibák mégis egyik fedezetét alkotják a jövő eredményeinek, ha mindenki a maga területén végrehajtja a megjelölt központi feladatot, vagyis emeli a színvonalat a saját munkájában. Ha a komótosan dolgozó egy kis lendületet visz munkájába, a minimális munkát valló elkezd becsületesen dolgozni, ha betartjuk a határidőket, ha nem tologatjuk, hanem vállaljuk a felelősséget, vagyis ha mindenki csak kevéssel jobban dolgozik, nemcsak a fiatalabbak, de az idősek között is sokan megélhetik, hogy utolérjük és túlszárnyaljuk a legfejlettebb kapitalista országokat, amint azt a kormánynyilatkozat célul kitűzte. Legyen szabad ezután néhány szót szólni az egészségügyről is, amelyről már elég sok szó esett. Valóban úgy van, hogy az egészségügy fejlődése igen nagy volt az elmúlt években, mégis elmaradt az általános fejlődés mögött, nem tartott lépést azokkal a követelményekkel, amelyeket az iparosodás, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, népünk kulturális felemelkedése és az orvostudomány haladása támasztott. Különösen nehéz a követelményeknek megfelelni az ország egyes területein, bár nehézségek kétségtelenül mindenütt fennállnak. így nagyon nehéz olyan területen, amelyek fejlődő bányákkal, ipari üzemekkel rendelkeznek, mint például Pécsett és Baranyában. Minden ilyen helyen tehát különösen fontos volna meggyorsítani, de legalább a kijelölt időpontban befejezni a folyamatban levő beruházásokat és felújításokat, az előkészületben levőket a tervezett időpontban megindítani és a későbbieket lehetőség szerint előbbre hozni. Jelenleg mind a két dolog veszélyben látszik. Ezenkívül feltétlenül kívánatos a következő ötéves terv beruházási tervezését még az idén megkezdeni. Végezetül még egy pécsi és baranyai probléma, valamennyiünk szívügye. Pécs és környéke az ország egyik legnagyobb bányavidéke. Bányáiban a bányászélet egyéb veszedelmein felül a szilikózis fenyegeti a bányászokat. A párt- és kormányhatározatok alapján Pécsett megindult a szilikóziskutatás, a további fejlődéshez azonban már külön intézmény szükséges, amely otthont nyújtana a szilikózis gyakorlati feladatainak és a kutatásnak egyaránt, és az ettől elválaszthatatlan légzéspszichológiának és patológiának. Nem nagy létesítményre gondolunk, hanem szerényre, amely 20—25 ággyal, rendelőkkel, megfelelő felszereléssel és kutatórészleggel rendelkezne s akár az egyetem, akár megyei egészségügyi intézmény keretében működhetne önálló egységként. A költségvetést általánosságban és részleteiben elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Dapsi Károly képviselőtársunk. DAPSI KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! A vitában az iparral kapcsolatban két kérdésről kívánok szólni, vállalatunk, a Ganz-Mávag szemszögéből. Iparpolitikánknak napjainkban is közérdeklődést kiváltó problémája a vállalatok átszervezésének kérdése. Erről a költségvetésben a 11. oldalon ezt olvashatjuk: „az 1963. évtől fokozódik az ipar-irányítás átszervezésének üteme, a termelőerők koncentrálása érdekében a fejlődésünknek jobban megfelelő szervezeti formák létrehozása, továbbá a termelés és irányítás szervezetének továbbfejlesztése". Köztudott, hogy a Ganz-Mávag ipari nagy- ; vállalattá 1959 január havában alakult. Az ország két legrégibb, egymással szomszédos gyárából, a Ganz Vagongyárból és a Mávag Mozdony és Gépgyárból, az átszervezési programban úttörőszerepet játszva. A több mint négy esztendeje történt egyesítés bizonyos tapasztalatokat adott. Ennek alapján két meghatározó jellegű következtetést lehet levonni. Az egyik: az, hogy feltétlenül helyes volt egyesíteni a két gyárat. A másik: az, hogy a járatlan út és az előkészítés hiányosságai — másoknak elkerülhető — nehézségeket okoztak nálunk. Erről a témáról fontossága mellett azért is szólok, mert még ma is hallani aggályokat az átszervezések vonalával kapcsolatban. Az összevonások gazdasági előnyeinek kiszámítását is szeretnék előre kézbekápni egyesek. Tudatában vagyunk annak, hogy az ipar különböző ágazataiban a más és más nagyságrendű, más gyártmányprofillal rendelkező, különböző létszámú gyárak összevonása nem azonos feltételek közepette megy végbe. A sajátosságokat nem figyé9 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ \