Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-3

ISI Àz Országgyűlés 3. ülése 1963. március 26-án, kedden 152 lembe venni ezeknél, mulasztás lenne. De fő vonalában azonos célkitűzések megvalósítására irányulnak az átszervezések. A cél: felzárkózni az ipar fejlettségének nemzetközi színvonalához, ahol lehetőségeink vannak meghaladni azt. Ez a törekvés mindenképpen helyes. Az ipar színvonalának emeléséhez jó feltételeket nyújt az összevonások révén kialakuló termelőerők koncentrációja. Ma már a Ganz-Mávag első négy évének tapasztalataiból le lehet vonni néhány következtetést. Az első két esztendőben a vállalat a legjellemzőbb tervmutatókat az egyesítés előtti év szintjén teljesítette. Az utóbbi két évben viszont eredményeink ugrásszerűen növekedtek. A befejezett és teljes termelési érték két év alatt csaknem 30 százalékkal növekedett, több mint hét százalékos költségszint-csökkenés mellett, úgy hogy a termelés növekedésének több mint kétharmad részét fedezte a termelékenység emelése. Ez lehetővé tette, hogy a folyó évben mind a befejezett, mind a teljes termelés területén 20 százalékos növekedést irányozzunk elő, s a termelési érték-növekedés háromnegyed részét kívánjuk a termelékenység emelésével fedezni. A költségszintnél pedig 3,2 százalékos csökkenést terveztünk. Megemlíteném, hogy vállalatunk export kiszállításai a vállalati befejezett termelésnek 1959-ben 27,3 százalékát tették ki. Ez az arány 1963-ra csaknem 30 százalékkal, 57,1 százalékra növekedett. Űgy gondolom, az idézett számok bizonyító erővel hatnak. Tanúsítják egy helyes intézkedés — az összevonás — beérett kezdeti eredményeit, amelyek főképpen a termelőerők koncentrálása révén következhettek be. Az összevonás jobb feltételeit adta a korszerű, egyszerű irányítás megteremtésének a vezetés hatékonysága növelésének. Nyújtja a nagyüzemben rejlő szellemifizikai erők összevont felhasználásában meglévő előnyöket, a korszerűbb gyártás kialakításának feltételeit. Szólhatok a külföldi piacokon a „gyári márka", gyártmányaink iránt erősödő bizalomról. Bizonyítják ezt például a kapitalista relációban mintegy 12 millió dollár értékű 20 darab luxusvonat megrendelése; vagy a napokban megkötött szerződés 120 darab 640 lóerős Dieselvillamosmozdonyról, 12,5 millió rubel értékben, Lengyelország számára. Távol áll tőlem, tisztelt Országgyűlés — hogy olyan képet fessek, amely vállalatunkat problémamentesnek tünteti fel. Komoly fogyatékosságaink vannak, súlyos problémák megoldásával küzdünk. Felismert problémáinkat teljes kihatásukban mérjük fel és megoldásukig nem vesszük le ezeket a napirendről. Látjuk azt is, hogy vállalatunkban még nagy tartalékok rejlenek, amelyek feltárásához, hasznosításához még teljes mértékben nem tudtunk eljutni, de itt most ezek részletezésére kitérni nem célom. Az egyesítés nehézségeit főképpen az összevonás elrendelése és végrehajtása között rendelkezésre álló igen rövid idő okozta. Ebből eredően még a szervezet kialakításáho» szükséges káderkérdések rendezésének zöme is az egyesítés utáni időkre ment át. Igen nagy problémát okozott a két különálló, más és más hagyományokkal rendelkező gyári kollektíva összeforrasztása is. Nemcsak a különböző vezetési rendszer, az ügykezelés különbözősége, másfajta szervezés, okozták a problémákat, hanem a gyár megszokása, a régi módszerekhez való nem egyszer csökönyös ragaszkodás, a különféle adottságok, pozíció-féltés, az emberekben meglevő érzések kihatása, és sok egyéb más. Sommázva lehet mondani: a népgazdasági érdek ütközött meg a helyi érdekkel. A közös nevezőre hozás jelentős erőket kötött le. De talán a legdöntőbb feladat volt az emberi kapcsolatok megteremtése. Az emberek szívének, eszének megnyerése abból a célból, hogy legjobb tudásukkal vegyenek részt az egyesített vállalat munkájában és aktívabban működjenek közre a dolgok előbbrevitelében, mint annak idején a különálló gyárakban tették. Mostanában gyárunktól gyakran járnak külföldön munkatársaink, mérnökök, munkások egyaránt. Hazatérve útjukról, elmondják, hogy a nyugati cégeknél — nagy nyugati cégeknél —, ahol a vállalatok öszszevonása már évtizedekkel ezelőtt megtörtént, a régi szellem még mindig kísért. Mi elmondhatjuk, hogy a két gyár egyesítésével járó ilyenfajta negatív jelenségek már teljesen eltűnőben vannak. Ritkán mutatkoznak meg és akkor sem a munkások körében. De azt hiszem, meg kell említeni, hogy rendkívül szívós, következetes politikai felvilágosító munkára volt szükség, hogy idáig eljussunk. összegezve az elmondottakat, bennünket erősít, hogy az utóbbi két esztendőben mutatkozik az összefogás hatása. Ez minket további erőfeszítésekre ösztönöz, hogy bátrabban használjuk ki adott lehetőségeinket gyáraink műszaki színvonalának emelésére, a termelés irányításának megjavítására, a korszerű gyártás kialakítása érdekében. Figyelembe vesszük saját tapasztalatainkat, melyeket főképpen a szervezés további tökéletesítésére alkalmazunk. • Tisztelt Országgyűlés! Az 1963. évi állami költségvetés tételei — mint azt már előttem sokan kifejtették — reálisak. Az állami bevételek túlnyomó része a vállalatoknál realizálódó jövedelmekből várható. Itt számottevő összeggel szerepel a mi vállalatunk is. Teljesítése tőlünk nagy erőfeszítéseket követel. Kádár elvtárs a múlt héten elhangzott beszédében szólott a szigorú tél okozta nehézségekről. A rossz időjárás nálunk energiahiányt okozott, hátráltatta a különböző anyagszállításokat, termeléskiesést eredményezett a külső szereléseken és a gyárban egyaránt. Elég utalni az Erzsébethídon folyó munkálatokra, amelyeket többek között a kemény tél is visszavetett. A termelési kiesésekről úgy vélekedünk a gyárban, • hogy behozható kiesések. De a vezetésnek, elsősorban a gyárvezetésnek, de szó esik itt a minisztériumi vezetésről is, sokkal céltudatosabb munkával kell biztosítania a munka előfeltételeit. A mi vállalatunk számára az átmeneti nehézségekből egy következtetés adódik: még jobban neki kell gyűrkőzni éves feladataink teljesítésének és túlszárnyalásának. A Ganz-MÁVAG tizennyolcezres kollektívája nevében mondhatom, rajta leszünk, hogy a költségvetés alapját