Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-3
• 147 Az Országgyűlés 3. ülése 4—5 év alatt megvalósulnak, azok a szakemberek viszont, akik az ilyen létesítményeket, a létesítmények megfelelő hatékonyságú üzemeltetését végezhetik, illetve irányíthatják, már mintegy 15 évvel előbb beiskolázandók a műegyetemre, tekintettel arra, hogy az üzemek megfelelő hatékonyságú felhasználását csak nagy gyakorlat birtokában lehet biztosítani. A fejlesztési tevékenység személyi feltételeinek hiányára utal még a továbbiakban az, hogy a vállalatoknál képzett műszaki-fejlesztési alap elég jelentős hányada, 1961-ben mintegy 19 százaléka felhasználatlan maradt. Ez azért történik így, mert nincsenek meg a fejlesztési tevékenység feltételei. Itt már nem arról van szó, mint a tudományos kutatásoknál, hogy viszonylag kicsiny az ilyen munkára alkalmas emberek száma, hanem arról, hogy a vállalatok elsősorban a termelő tevékenységre, és nem a fejlesztő tevékenységre állítják át a szakembereket, a helytelen ösztönzési rendszer következtében. Ez a vállalatokat visszatartja a fejlesztési létszám növelésétől. Elmondanék egy példát. "A Műszeripari Igazgatóság területén 1962-ben 1732 fő létszámemelkedést terveztek. Ezen belül terveztek 260 főt a fejlesztési területre. Az első háromnegyed évben a létszámtervet 407 fővel túllépték, viszont a műszaki fejlesztési létszám-tervben 181 főnyi lemaradás mutatkozott. Számos más példát is fel lehetne hozni arra. hogy anyagi ösztönzési rendszerünk nem támogatja megfelelően a műszaki fejlesztési célokat. Példákat lehetne sorolni arról, amikor a szakmájuk, vállalatuk fejlődéséért felelős emberek, igazgatók, főmérnökök, mérnök-kollektívák saját anyagi érdekeik ellenére, szakmai szeretetből végeznek fejlesztési tevékenységet, ami prémium- vagy egyéb tekintetben hátrányos helyzetbe hozza őket. Beszélni lehetne arról, hogy túlságosan az önköltségre alapított, a termékek hasznos tulajdonságait nem súlyuknak megfelelően kezelő árrendszerünk összeütközéseket hoz létre a gyártók és a felhasználók között, csökkenti az új, fejlesztettebb termék iránti igényeket, sérti a gazdaságosság növelésére irányuló törekvéseket. A Pénzügyminisztérium az elmúlt évben — igen helyesen — részletes vizsgálatot végzett ebben az irányban, és annak tanulságait az előttünk fekvő költségvetésben már keresztülvitte. A feltárt hiányosságok megszüntetése viszont nem megy egyik évről a másikra. Rendszeresen vizsgálni kell gazdasági, irányítási, pénzügyi, tervezési, ár- és bérrendszerünknek a kihatását a műszaki fejlődésre, és ennek következményeként az elavult rendelkezéseket félre kell tenni és fel kell váltani olyanokkal, amelyek a haladást, à műszaki fejlődést megfelelően szolgálják. A költségvetés az ipar fejlődése vonatkozásában rendelkezésre álló erőforrásokat összpontosítja a fejlődésünk szempontjából leglényegesebb területekre, a maga területén elősegíti a műszaki fejlődést, ezért a költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Donhoff er Szilárd képviselőtársunk. 963. -március 26-án, kedden 148 DR. DONHOFFER SZILÁRD: Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő költségvetés új láncszeme annak a fejlődésnek, amelynek az elmúlt években szemtanúi voltunk. A fejlődés ütemét a hétköznapok sokszor szürke munkája szabja meg. A fejlődés helyes irányának megtartása megkívánja időnként a visszatekintést és ennek alapján a jövő terveinek konkrét meghatározását. Ez a párt és a kormány állandó gyakorlata. Ritka esemény azonban, hogy egy nép fejlődésének olyan határkövéhez érkezik, amely mindenki számára jelzi, hogy elkészült az alap, amelyről kiindulva, az egész nép erőit összefogva, elkezdődik az új világ felépítése. Még ritkább, valóban egyedülálló esemény, hogy zűrzavarból kiindulva, néhány rövid év alatt ment végbe ez a fejlődés, amelynek alapján a VIII. kongreszszus megállapíthatta, hogy befejeződött a szocializmus alapjainak lerakása és következik a szocializmus teljes felépítése, s Kádár elvtárs beszámolójában rámutathatott a kialakuló népi egység következményeire alkotmányos életünkben. Űgy érzem, hogy ez a beszámoló az egész nép ünnepévé avatta az Országgyűlés ünnepélyes megnyitását. A kormány beszámolója szerényen szólt az elmúlt évek eredményeiről. Nyugodtan tehette, mert mindenki számára nyilvánvaló, nem kell számokra hivatkozni, mindenki tudja, hogy ilyen fejlődés, ilyen rövid idő alatt sohasem fordult elő a magyar nép életében. A népgazdaság fejlődése, az életszínvonal emelkedése, a nép művelődése és mindaz, ami számokkal mérhető, a fejlődésnek csak egyik oldala. Nem marad el mögötte az a változás, amelyet ugyan nem lehet számokkal kifejezni, de mind az egyes ember, mind az egész nép életében legalább egyenrangú az anyagi javakkal, . Megváltozott az a nehezen meghatározható valami, amit közhangulatnak, politikai légkörnek lehet nevezni és változnak az emberek. Az a politika, amelyet legjobban az a megállapítás ad vissza, hogy aki nincs ellenünk, velünk van, olyan széles népi egységnek vetette meg az alapját, amelyre a magyar történelemben nem volt példa. Elmosódott a határ párttag és nem párttag között és számszerűen is — teljesen jelentéktelen kivételektől eltekintve —, ma mindenki ebben a társadalmi rendben, a szocializmus teljes felépítésében keresi a maga és családja jövőjét. Amikor tudományos utánpótlásunk fiatal tagjai nyugatra mennek tanulmányútra, már senki sem mérlegeli lehetőségként, hogy nem térnek vissza. Valamennyi visszatér azzal, hogy jelenleg még néhány országban jóval magasabb ugyan az életszínvonal, de mégsem kívánnának abban a rendszerben élni. Jórészt ez a számokban nem kifejezhető változás vezetett az amnesztia-rendelethez. Az amnesztia bizonyítja, hogy a szocializmus végérvényesen gyökeret vert az országban, mégpedig nemcsak a gazdasági berendezkedésben, hanem az emberek szívében is. Egyúttal tanúságot tesz a szocialista humanizmusról, amely ennek tudatában mindenkinek módot ad arra, hogy származástól, a múltban elkövetett hibáktól és bűnöktől függetlenül részt vehessen az egész nép jövőjének r a szocializmusnak felépítésében.
