Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-3

131 Az Országgyűlés 3. ülése 1963. március 26-án, kedden 132 , Ha az egész kőolajipar helyzetét vizsgáljuk, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az elkövetkező időszakban az országban eddig felkutatott földgázkészleteink kiaknázása nem folyik olyan mértékben, mint amilyen mértékben az lehetséges volna. Az a helyzet ugyanis, hogy az északi gázvezetékrendszer, amelynek feladata Miskolc, Diósgyőr, Ózd és Kazincbarcika gázzal való ellátása, befejezést nyert, de feltétlenül szükséges, hogy ehhez a fogyasztás is felzárkózzék. Véleményünk szerint helyes, ha a mostani, körülbelül 300 milliós földgáz-árutermelést 1,2—1,5 milliárdra emelik, ez nagy haszonnal jár a népgazdaság szempontjából. Az elkövetkező időre az a tervünk, hogy növeljük a propán-butángáz-fogyasztók számát és komoly segítséget nyújtsunk a széndioxidtermeléssel a szénsav- és szárazjégellátásban is. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa célkitűzéseinek megfelelően fedezetet biztosít a lakosság egészségügyi és szociális helyzetének javítására. A költségvetés előirányzataiból az öszszes kiadások 27,5 százaléka egészségügyi, szociális és kulturális célokat szolgál. Szeretnék itt foglalkozni a kutatófúrási munkások helyzetével. Zalai viszonylatban elmondhatjuk, hogy a kultúrának, a felemelkedésnek az olaj mezők feltárása tette le az alapját azzal, hogy a környék lakosságának munkalehetőséget biztosított és ezzel kiemelte őket a nyomorból és a nincstelenségből. Lakótelepek épültek, barakklakások és tágas téglaházak, „koldus és úri camp". Ma mára „koldus camp" barakképületei helyett is téglaházak állnak, villany-, víz- és gázszolgáltatással. Kultúrházak, bölcsődék, óvodák, munkásszállások épültek. A dolgozók lakásviszonyai, életkörülményei jelentősen megváltoztak. Mikor Kádár elvtárs Lovásziban járt, azt mondta: „Adja az Isten, hogy mindenhol ilyen lakásviszonyok alakuljanak ki". Ez így is van. A kutatófúrások dolgozóinak helyzetét azonban nem lehet a termelési dolgozók helyzetével egy sorba venni. A kutatófúrási dolgozóik azok, akik sok erőfeszítéssel és megerőltetett munkával, mindig új és új területre vándorolva keresik a föld folyékony aranyát. A budafai, lovászi és nagylengyeli mezők felfúrásával arányosan a kutatás mind távolabbi és távolabbi területekre te~ vődött át. A fúrási dolgozók falusi házakban, albérleti szobákban helyezkedtek el. Ez a helyzet a felszabadulás óta szinte semmit sem változott. Lényeges különbség ellátás szempontjából sincs. A műszakiak részére egy ideig szétszedhető, komfortos lakásokat építettek, jelenleg azonban még ezt sem lehet megvalósítani a gyors fúrási lefutási idő miatt. A dolgozók munkahelyre való szállítását a fúrási üzem nem minden esetben tudja biztosítani, mivel nem áll rendelkezésére megfelelő mennyiségű autóbusz, és a szállítási költségek kihatása az önköltségre rontó tényező. A dolgozókat 60—70 kilométeres körzetből kell munkahelyükre szállítani, és jellemzésül megemlítem, hogy például Nagylengyelből 500 fúrómunkást 72 községbe kell szállítani. Felvetődött már a lakókocsik alkalmazásának kérdése, de ez állandó lakásra nem jó megoldás, mert nem lehet dolgozóinktól azt kívánni, hogy ilyen munkavégzés mellett 20 éven át családjuktól távol, lakókocsikban éljenek. A távolélésnek viszont megvan a maga kihatása. A probléma megoldása nem könnyű. A legcélszerűbb az lenne, hogy saját erőből, állami, tanácsi, OTP kölcsönnel épített házakban a két nagy város körül központi telepen telepítsük le a fiatal fúrósokat. A telepítésnek folyamatosnak kell lennie, mert átlagosan 45 éves korig tudnak az emberek fúrási üzemben dolgozni. Ezzel a szállítási körülmények leegyszerűsödnének. A szétszórtság a racionális létszámgazdálkodást lehetetlenné teszi. A tervek a termelékenység állandó növelését irányozzák elő és a fúrási vállalatnak a létszámot emelnie kell. A termelési és fúrási dolgozók életkörülményei között kialakult nagy különbség miatt olyan helyzet előtt állunk, hogy lassan nem jönnek a fúráshoz dolgozni, hisz a rossz lakásviszonyokhoz hozzájárul még a fúrási üzem nehéz, viszontagságos munkája. Érezzük a probléma nehézségét, de 18 évvel a felszabadulás után bízunk abban, hogy ésszerű és okos tervezéssel, jó munkával, az anyagi eszközök okos elosztásával ezeket a jogos problémákat orvosolni tudjuk. Tisztelt Országgyűlés! A Zala megyei képviselőcsoport nevében kérem, hogy az általam felvetett problémákat az Országos Tervhivatal és a Nehézipari Minisztérium — fontosságukra való tekintettel — terveiben és távlati terveiben vegye figyelembe és megoldásukra a szükséges pénzügyi keretet a lehetőségekhez mérten biztosítsa. Mi á magunk részéről jobb, több és minőségibb munkával szeretnénk visszafizetni a beruházott összeget, azzal, hogy az olaj- és gáztermelés terén mindent megteszünk a- termelés növelésére, illetve szintentartására és amennyiben kormányunk rendkívüli kéréssel fordul hozzánk, mint az elmúlt kegyetlen télen, Budapest gázellátási nehézsége esetén, úgy ígérem, hogy a kérést a tőlünk telhető legjobban fogjuk teljesíteni, ígéretem alapja dolgozóinknak az a helytállása, amit ebben a rendkívüli időben tanúsítottak és amelyre kormányunk mindig biztosan számíthat. A Zala megyei képviselőcsoport és a magam nevében az 1963. évi költségvetést úgy egészében, mint részleteiben elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Vida Miklós képviselőtársunk következik szólásra. VIDA MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársak! Felszólalásom megtartására elsősorban annak a jelölőgyűlésnek a hangulata és az ott elhangzottak adták az indítékot, amely ez év januárjában zajlott le a Fővárosi Gázművekben. Nagyon hideg volt az idő, szerelőink a tömeges meghibásodások kijavításán dolgoztak, a Gázgyárban a befagyott vagonokból másodszor kellett kibányászni a szenet és túlszárnyaltuk a gázleadás terén az addig leadott maximumot is. Ugyanaznap a gázellátás távlati terveiről tárgyaltunk felügyeleti és társszerveinkkel. Arról esett sok szó, hogy a főváros lakosságának gáz-