Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-3

129 Az Országgyűlés S\ ülése 1963. március 26-án, kedden 130 feltárt földgázkészletekből már biztosított. Az olajtermelés terén, ahogy azt Kádár elvtárs már­cius 21-i beszédében is említette, lemaradással küzdünk, amelynek pótlása igen megfeszített munkát követel mind dolgozóinktól, mind az ipar műszaki, gazdasági gárdájától. Kormányunk az olajipar fejlesztésére ko­moly áldozatokat hozott, amelynek alapján dol­gozóink odaadó munkájával szép eredményeket értünk el. Olajiparunknak megnőtt a becsülete nemcsak az országon belül, hanem kívül is. Ered­ményeink a fúrás területén világviszonylatban is jelentősek, a fúrási kereskedelmi sebesség — az egy berendezés által havonta lefúrt méter — értéke az 1960-as adatok alapján mind a kutató, mind a feltáró fúrások esetén lényegesen kiemel­kedik a környező országok atlagaiból. A fejlődésre jellemző, hogy ugyanazon be­rendezésszámmal az évenként lemélyített méter­szám 1962-ben elérte a 271 ezer métert, az 1958­as 160 ezer méterrel szemben. A szép eredmények azonban nem jelentenek megállást a fejlődésben. A munkát folytatni kell, a kutatást nemcsak a területi kiterjesztés, hanem a mélységek felé is kell irányítani. A közeljövőben a 3000, a 3500 méteres fúrások lemélyítését üzemszerűvé kell tenni és megkezdeni a még nagyobb mélységű fúrások lemélyítését, hogy az alsóbb szintek kin­cseit mielőbb a népgazdaság céljaira fordíthas­suk. Az előttünk álló feladatok nagyok és meg­oldásuk komoly műszaki, technológiai felkészült­séget, tervszerűséget és jelentős beruházást kö­vetel. Ezen a téren sok a tennivaló. A kutatóte­vékenységet tervszerűbbé kell tenni, ki kell kü­szöbölni a meglevő, bizonyos mértékű kapkodást, a berendezések felesleges ide-odaköltöztetését. A tervezett beruházás egyrészt a kutatóüze­mek belföldi és importberendezéseinek beszerzé­sére, ipari és szociális létesítmények megvalósí­tására szolgál, másrészt a több mint 25 éve ter­melésben álló délzalai olajmezőkre tervezett be­ruházások a hozamapadás csökkentését és ezáltal a termelés szinten tartását célozzák. A nagy len­gyeli mezőben tervezett beruházások biztosítják a leművelési terv végrehajtását, amivel a hoza­mok állandósulása és magasabb végkihozatal ér­hető el. Ezeknek a feladatoknak a megoldásához fel­tétlenül szükséges, hogy megoldást nyerjenek azok a legnagyobb problémák, amelyekkel ipa­runk küzd. Egyik ilyen problémánk a második, majd a harmadik ötéves tervben elvégzendő kutató­munkánkhoz a szükséges fúró és kútkezelő be­rendezések, valamint az alkatrészellátás biztosí­tása. A gyenge ellátottság kihatással van már az 1963-as, de kihatással lesz az 1964. évi kutatóte­vékenységünkre is, és ezen keresztül a kőolaj- és földgáz, de különösen kőolajtermelési tervünk teljesítésére. A rendelkezésre álló fúróberende­zés-állomány egyharmad része 7—12 éves üzem után lecserélésre, egyharmad része felújításra szorul, míg jelenleg csak egyharmad része üzem­képes. A fúróberendezések folyamatos munkáját súlyosan veszélyezteti és több esetben már a be­rendezések rövidebb-hosszabb ideig történő le­állítását okozta a megfelelő fúrómotorok hiánya. A hiány maga után vonja azt, hogy a meglevő motorok tervszerű karbantartását sem tudjuk biztosítani. Komoly problémát jelent az, hogy a gyár ál­tal előírt üzemviszonyok, tűrések, terepen nem valósíthatók meg. Ebben a kérdésben a megoldás az lenne — és ez kutatási feladat —, hogy az adott terep-, illetve üzemviszonyokra tervezze­nek motorokat. A lyukbefejező berendezések hiányában a befejezetlen kútállomány az 1961. évihez viszonyítva 2,5-szeresre nőtt. A kútkivizs­gálások elmaradása miatt egyrészt a kutak ter­melésbe állítása késik, s ez olaj kiesést okoz, más­részt új területeken késlelteti a kutatási munkát. A termelő vállalatok hasonló gondokkal küz­denek. Itt még nehezíti a munkát a berendezé­sek sokfélesége. Például a Déldunántúli Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat 26 berendezése tíz tí­pust képvisel. Azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy ez milyen karbantartási, illetve alkatrész­ellátási problémákkal jár. A vállalatok az utóbbi években új berendezést nem kaptak, holott a ter­melésben levő kutak állapota az elhasználódás következtében romlott. Az olajipar terveinek tel­jesítéséhez feltétlenül szükséges, hogy az új be­rendezések beszerzése még ez évben megkezdőd­jék. Itt az eljárások folyamatban vannak, az in­tézkedések üteme azonban eléggé lassú. A berendezések beszerzésén túlmenően szük­séges, hogy a nagymélységű fúrások lemélyítésé­hez a berendezések magasnyomású speciális sze­relvényeit — kitörésgátlókat, kútfej szerel vényei­ket, forgató rudakat is biztosítani tudjuk Kelet­ről, vagy Nyugatról. Ennek megvalósításához az szükséges, hogy a kőolajipar által igényelt évi 10—12 millió devizaforintot biztosítani tudjuk, mert különben az ország szénhidrogénkészletei­nek felmérése nem válik lehetővé és távlati ter­veinkhez nem tudunk megfelelő alapot adni. Egy-két szót az alkatrészellátásról. Több gondot, anyagi fedezetet kell fordítani az alkat­részellátásra és felül kell vizsgálni egyes alkat­részek haza^ gyártásának célszerűségét, illetve. célszerűtlenségét. Itt csak egy tételre szeretnék kitérni, a fúróberendezések szivattyúinak hen­gerbetét-kérdésére. A hazai gyártmányú henger­persely nem megfelelő, és ebből kifolyólag a fel­használás nagymértékű. A Szovjetunióból való behozatallal mintegy ötmillió forintos megtaka­rítást érhettünk volna el. A szivattyúalkatrész­kérdés megoldásával a nagy fúrási sebességű jet­fúrás hatékonyságát mintegy 30 százalékkal tud­nánk növelni. Vagy például, ha biztosítani tud­nánk a megfelelő fúróellátottságot, a korszerű turbinafúrás méterarányát a jelenlegi 13 száza­lékról célszerű lenne 25—30 százalékra emelni a Dunántúlon. Szélesíteni kell a kooperációt egyes egymásra utalt üzemek és a KGST tagállamai között. Mi ismerjük az ország gazdasági erejét, tud­juk, hogy nem lehet mindent egy csapásra meg­oldani, de kérjük, hogy az illetékes szervek vizs­gálják felül ezeket a kérdéseket. Ha dolgozóink munkakedve, amellyel a nehézségek ellenére ilyen szép eredményeket értünk el, megfelelő üzemi feltételekkel párosul, úgy a munka terme­lékenységének javítása terén nagy lépést tehe­tünk előre.

Next

/
Thumbnails
Contents