Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-3

127 Az Országgyűlés 3. ülése 1963. március 26-án, kedden 128 le a víz a Koppány völgyében. Ez a kikotrásnak köszönhető, mert azóta sokkal nagyobb a csatorna vízbefogadó képessége, mint azelőtt volt. Ezt a feladatot tizennyolc termelőszövetkezet összefogásával valósítottuk meg, a koppányvölgyi vízgazdálkodási társuláson belül. Ugyanezt tesszük a talajvédelem, a talajjavítás vonatkozásában is. Javasolom ennek az elterjesztését az egész országban. Kedves Elvtársak! Végül szólni szeretnék a termelőszövetkezeti tagok öregségi, balesetvédelmi és egyéb vonatkozású problémáiról. A költségvetésben szerepel egy tétel, amely azt mondja, hogy csaknem 300 ezer ellátásra, járadékra jogosult mezőgazdasági, termelőszövetkezeti nyugdíjas van, ugyanakkor a termelőszövetkezetek befizetéséből a szükséges összeg nem fedezhető, ahhoz állami hozzájárulás szükséges.' Tisztában vagyok azzal, hogy a termelőszövetkezetek befizetése nem elégséges. De azzal is tisztában vagyok, hogy egy termelőszövetkezeti tag havonta 4.50 forintot fizet balesetbiztosításra. Ez nem sok. De az még kevesebb, ami ténylegesen van. Most ne erős szövetkezetet vegyünk alapul, hanem gyenge termelőszövetkezetet, ahol nem tudnak a tagnak hozzásegíteni. Húsz forintot kap a tag,* ha nyolc napot| meghaladó sérülést szenvedett. Ez azt jelenti, hogy egy hónap alatt 600 forintot kap. A termelőszövetkezet ehhez nem tud hozzásegíteni, pedig lehet negyed, sőt ötödmagával az a család. Kérdezem, hogyan fog abból élni? A helyzet tehát ilyen vonatkozásban vetődik fel. Én a megoldásra más javaslatot nem tudnék tenni, mint azt, hogy a Munkaügyi Minisztérium, a Földművelésügyi Minisztérium, a Termelőszövetkezeti Tanács titkársága és a többi illetékesek nézzék meg ezt a problémát. Nézzük meg közösen és találjunk kiutat arra, hogy a termelőszövetkezetekben ez is rendezésre kerüljön. Annál is inkább, mert a választások során nagyon sokszor felvetették ezt a problémát. Kérjük az illetékeseket, foglalkozzanak ezzel. Kedves Elvtársak! Most pedig saját községem egyik problémáját terjeszteném elő, amely szerintem szorosan kapcsolódik a költségvetéshez, öröm az, hogy a tamási járási székhely mintegy hetvenmillió különböző beruházást kap. Ebben szerepel gimnáziumbővítés, lakóházépítés, mezőgazdasági építkezés, kultúrház létesítése és egyebek. Mielőtt azonban ezeket a beruházásokat — igen helyesen — kihelyezték — nem nézték meg a vasút befogadóképességét. Ugyanis nincs arra hely a vasúton, hogy az ezekhez szükséges anyag kirakható legyen. Most olyan döntés született, hogy ott van a dombóvári állomás. Ez idáig el is fogadható lenne. Igen ám, csakhogy az összes ráfordított költségnek mintegy 10—15 százalékát tenné ki a fuvartöbblet. Vagyis ha hetvenmillióról van szó, akkor körülbelül 7 és 12 millió között mozogna. Egy csonka ipari vágány kihelyezése pedig — hangsúlyozom, hogy nagyon alaposan megnéztem — mintegy félmillió forintba kerül. Ez a helyzet, ha a kettőt összehasonlítjuk. Odáig már eljutottunk, hogy a megyei pártbizottság, a járási pártbizottság és a községi tanácsi szervek mind foglalkoztak már vele, s végső soron a Tolna megyei képviselőcsoport olyan álláspontra helyezkedett, hogy mivel az építkezésben érintve van a Honvédelmi Minisztérium is, továbbá az Élelmezésügyi Minisztérium, mert raktár lesz ott, a Művelődésügyi Minisztérium, mert iskolabővítés és kultúrház is lesz, az Építésügyi Minisztérium is, mivel a legfőbb kivitelező a Komlói Építőipari Vállalat — ezért mi személyesen Trautmann elvtárshoz fordultunk. Ki is jöttek az elvtársak, csak megegyezni nem tudtunk, hogy ki építse meg, pedig ezt szeretnénk már látni. Tudniillik azzal már mindenki egyetértett, hogy két hét alatt egy vágányt le lehet fektetni, de ki legyen az? A képviselőcsoportunk olyan álláspontot foglalt el, hogy feltesszük ezt a kérdést Fock elvtársnak is. (Derültség.) Olyan megbízatása van két elvtársnak, hogy menjünk hozzá és majd csak eldől a minisztériumok között, ki legyen a kivitelező és hogyan hajtsák végre. Egyetlenegy kérésünk van csupán: ténylegesen azt nézzék az elvtársak, hogy az 500 ezer forint helyett ne 6, 7, vagy 10 milliós építkezés legyen belőle. Kedves Elvtársak! Ezeket kívántam elmondani és nagyon jóleső érzés, hogy a következő években a mezőgazdaság céljaira növekvő mértékben áll pénz és egyéb anyagi eszköz rendelkezésre. Éppen ezért, ezeknek a figyelembevételével mind a magam, mind a Tolna megyei képviselőcsoport nevében az előterjesztett állami költségvetés-tervezetet elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps,) ELNÖK: Szólásra következik Placskó József né képviselőtársunk. i PLACSKÓ JÖZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Az 1963. évi állami költségvetést részletesen áttanulmányoztam és azzal teljes mértékben egyetértek. A költségvetés híven tükrözi szocia-~ lista rendszerünk töretlen fejlődését, politikai irányvonalunk helyességét, népünk életszínvonalának egyenletes emelkedését. Célul tűzi ki az iparban a műszaki fejlesztés, a termelés és gyártmánykorszerűsítés terén a gyorsütemű felzárkózást a fejlett világszínvonalhoz. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy a Zala megyei képviselőcsoport nevében megyénk egyik legfontosabb iparának, az olajiparnak egykét időszerű kérdésével foglalkozzam. Az ipar fontosságáról — úgy gondolom — nein szükséges beszélni, hiszen az ismert. Az olaj és a gáz előretörése a világ energiamérlegében rendkívül gyorsütemű és 1959-ben már 45.6 százalékot tett ki, a Szovjetunióban pedig, a viszonylag kismélységű és költségű széntelepek ellenére 1959-ben 29 százalék és 1965-re eléri a 47.5 százalékot. Mindezek után természetes az a törekvés, hogy a szénhidrogén részaránya hazánk energia- és alapanyag-mérlegében is az Őt megillető szerephez jusson. A második ötéves terv végére az előirányzat szerint a magyar energiamérlegben a kőolaj és földgáz együttes részaránya 27-—30 százalékot kell, hogy elérjen. Ezen százalék elérésének két forrása van: egyrészt hogy nagymennyiségű kőolajat szállít a Szovjetunió, másrészt a magyar kőolajbányászatnak 2,2 millió tonna kőolajjal és másfélmilliárd köbméter földgázzal kell hozzájárulnia az említett százalék eléréséhez, A gáztermelés a jelenleg