Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-2
99 Az Országgyűlés 2. ülése 1963. március 25-én, hétfőn 100 gondunk a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság megerősítése más vonatkozásokban is, így különösen a termelékenység nagyobb fokú emelése. Második ötéves tervünk előírja, hogy a mezőgazdaság össztermelését a megelőző ötéves átlaghoz képest 22—23 százalékkal kell emelni. Az 1963. évi feladat, az Össztermelési érték 14 százalékkal való emelése. Bár az előrehaladás üteme az elmúlt években szinte minden termékféleség esetében még lassú volt, számolva lehetőségeinkkel, megállapíthatjuk, hogy a kívánt növekedést megyénkben elérjük. A leggyorsabban megtérülő, legkomplexebb, legolcsóbb, de talán leghatásosabb beruházás a jó gazdasági vezető, szervező szakember. Megállapítjuk, hogy a 3004-es rendelkezések beruházás, szakember-ellátás és egyéb tekintetben igen nagy segítséget adtak megyénk termelőszövetkezeteinek is. Ma inkább az a problémánk, hogy az országos rendelkezésekben biztosított lehetőségeket nem tudjuk kellően kihasználni, mert nincs elegendő szakemberünk. Lényegesen nagyobb mennyiségű gyümölcs-, burgonya, dohány-, zöldség- és egyéb árut tudnánk termelni, ha a vezetés — szakképzés tekintetében — gyorsabban haladna előre. Mint ismeretes, megyénkben a gyümölcstermelésnek, az öntözéses zöldségtermelésnek, a burgonya- és dohánytermesztésnek nagy múltja, de tovább fejleszthető jövője is van. Népgazdaságunknak az említett termékféleségekkel való ellátása, és az exportigények kielégítése szempontjából megyénk szerepe igen jelentős. A jelenlegi gyümölcsállomány és fejlesztés ütemét figyelembe véve, azt kell megállapítanunk, hogy a gyümölcskultúra megfelelő fejlesztése és minőségi termelése megköveteli a szakemberek számának növelését. Ahhoz, hogy termelőszövetkezeteink gyümölcskertészete olyan mértékben legyen szakemberekkel ellátva 1970-re, mint amilyen szinten ma megyénk állami gazdaságai állanak, mintegy 200 kertész-mérnökre, 130 kertész-technikusra és 3500 kertész-szakmunkásra van szükség, a jelenlegi szakembereken túl. Megyénk igen jelentős szerepet tölt be az ország zöldség-szükségletének kielégítésében is. Ennek figyelembevétele alapján épül fel a Nyíregyházi Konzervgyár. Előreláthatóan hasonló számban lesz szükség zöldségtermelő szakemberekre is. Nagy lehetőségeink vannak az öntözéses növénytermesztés kiszélesítésére. Tárgyi feltételeink egyre inkább javulnak. Dolgozó parasztságunk is egyre nagyobb hajlandóságot mutat az öntözéses gazdálkodásra. Szinte alig győzzük kielégíteni folyómenti termelőszövetkezeteink öntözőberendezési igényeit. Megyénk vízellátása igen kedvező. Az öntözővizekhez igen könnyen juthatunk hozzá, akár folyóból, akár csőkutakból. A személyi feltételek tekintetében azonban nem ilyen jó a helyzet. Jelenleg mintegy 11 000 kat. holdat öntözünk. Ez öntözésekhez termelőszövetkezeteinkben egyetlenegy közép- vagy főiskolát végzett öntözéses szakemberünk sincs, öntözött területeink az elkövetkezendő években gyors ütemben megnövekednek. 1965-re 35 000, míg 1970-re több mint 80 000 kat. holdon fogunk öntözni. A fejlesztés e szükségszerű és nagy ütemét figyelembe véve 1970-ig mintegy 80 öntözéses mezőgazdasági mérnök, 160 technikus és több mint 1600 szakmunkás és gépész beállítását kell biztosítanunk. Nem megnyugtató a helyzet a növénytermesztés különböző ágaiban szükséges szakemberellátottság tekintetében sem. Az 5 éves terv előírja a termelékenység nagyarányú növelését. Dolgozó parasztságunk nagy része jelenleg még a nagyüzemben is hagyományos módszerekkel dolgozik. Ha nem javul szakember-ellátottságunk, nehezen tudjuk teljesíteni a termelékenység növelésével és életszínvonalunk emelésével összefüggő feladatokat. Szerény, de alapvetően fontos célként kell kitűzni, hogy 1970-re a termelőszövetkezetek szakember-ellátottságát legalább olyan mértékben biztosítsuk, mint amilyen szinten ez jelenleg megyénk állami gazdaságaiban biztosított. Megyénk dolgozó parasztsága teljes szívvel igyekszik a termelékenység és a gazdaságosság növelése és javítása terén támasztott igények kielégítésére. Azonban a követelményeknek megfelelni csak jó szakvezetés mellett képes. Egyes növényféleségek vetésterülete 1970-ig jelentős mértékben megnövekszik. Ez is szükségessé teszi, hogy a szántóföldi növénytermesztéshez is biztosítsuk a megfelelő szakember-ellátottságot. A jelenlegi helyzetet és a fejlődést figyelembe véve 1970-ig mintegy 400 növénytermesztő és állattenyésztő agrármérnök, 1200 technikus és több mint 12 000 szakmunkás felkészítése, illetve munkába állítása lenne szükséges. Mindezek a szükségletek fennállnak, sőt növekednek akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a gépesítés fokozásával csökken a mezőgazdaság élőmunka-szükséglete. Az előbbiekhez hasonlóan nagy igények jelentkeznek gépesítési szakemberekben is. A gépesítés fokozása, a műszaki szakember-szükséglet nagymértékű növekedését is jelenti. Az alkalmazott gépek egyre bonyolultabbak, mivel egyre jobban igazodnak a mezőgazdasági termelés sokrétűségéhez és kihasználhatóságához. Ebből következik, hogy a hagyományos végzettséggel a korszerű gépek működtetése, karbantartása a kívánalmaknak megfelelően nem oldható meg. Számszerűen több, minőségileg jobban képzett szakemberekre van szükség. Figyelembe véve megyénk szántóterületét, 1970-ig a mezőgazdasági gépészeti szakember szükségletünk a következőképpen alakul: 30 gépészmérnök, 200 technikus, 600 szakmunkás-szerelő, 1000 gépkezelő és 6000 traktoros. Az előbbieket Összesítve megyénk mezőgazdaságának alapvető ágazataiban a jelenlegi szakembereken felül 1970-ig mintegy 700 mérnököt, 1700 technikust, 18 000 szakmunkást, és 6000 traktorost, összesen mintegy 26 000 alap-, közép- és felsőfokú végzettségű szakembert kell kiképezni, illetve munkába állítani. A fenti igényeket figyelembe véve és számolva a jelenlegi lehetőségeinkkel, megállapítjuk, hogy a szakember-szükségletet a kívánt mértékben nem látjuk biztosítottnak.
