Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-2

97 Az Országgyűlés 2. ülése 1963. március 25-én, hétfőn 98 megerősíti népgazdaságunkat és 1963-ban megteremti azokat a feltételeket, amelyekre építve második ötéves tervünk ezután következő éveiben a terv szerinti feladatokat meg tudjuk majd valósítani. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Végezetül néhány szóval szeretném tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést gyárunk, üzemünk munkájáról, eredményeiről, amelyekben még vannak hiányosságok is. A Csepel Vas- és Fémművek Motorkerékpárgyárának IV-es üzeme az elsők között volt, ahol olyan jó politikai és gazdasági szellem fejlődött ki, annyira egységessé vált a párttagok és pártonkívüliek politikai és gazdasági szemlélete, hogy az 1962-es évre azt a célt tűzték az üzem dolgozói maguk elé, hogy üzemük szocialista üzem címet érjen el. Jelenthetem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy vállalkozásuk sikerrel járt, és a Csepel Vas- és Fémművek sok-sok üzeme közül üzemünk a „szocialista munka üzeme" címet elnyerte, a Vas- és Fémművek másik hat üzemével együtt. Ha szerénytelenül hangzik is, mégis azt mondom, hogy büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy annak a 200 főt számláló kollektívának lehetek dolgozó tagja, amelyik ilyen egységes odaadással harcol pártunk célkitűzéséért, gazdasági és politikai életünk erősítéséért. A verseny elindulása lelkesedést váltott ki dolgozótársaim között, és egymás után, jobbnál jobb szervezési és műszaki javaslattal keresték meg az üzem vezetőségét. Az üzemvezetőség a javaslatokat a legmesszebbmenőkig támogatta. Ennek eredményeként az üzemre előírt termelékenységi mutatókat 50 százalékkal túlteljesítette üzemünk, és 1 800 000 forint megtakarítást értünk el, mely összeg jelentősen hozzájárul az önköltség csökkentéséhez. Üzemünk dolgozói az 1963-mas évre még nagyobb feladatokat tűztek maguk elé, és biztosíthatom a tisztelt Országgyűlést, hogy maradéktalanul végre is fogjuk hajtani. Meg kívánom még jegyezni, hogy ez a jó politikai és kollektív szellem nemcsak a Motorkerékpárgyár IV-es üzemére jellemző, hanem a megtisztult politikai légkör hatására, a helyes pártvezetés eredményeként az egész Csepel Vases Fémművek 35 000 dolgozójánál megtalálható. Én ezek között az emberek között élek, ezekkel együtt dolgozom, ismerem őket, és ezért, határozottan kijelenthetem, hogy pártunk VIII. kongresszusának határozatait sikeresen végre is fogják hajtani. A magam részéről a költségvetési javaslatot elfogadom és a kereskedelmi bizottság részéről is elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Csorvási Sándor képviselőtársunk. CSORVÁ

SI SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A beterjesztett költségvetést tanulmányoztam. Nagy megelégedéssel szolgál számomra, hogy az elmúlt évhez viszonyítva a szakemberképzésre szinte minden területen a költségvetés növekedést irányoz elő. Különösen megelégedéssel veszem tudomásul, hogy a népművelési és művelődési célokra több mint 23 millió, a mezőgazdasági felső- és középfokú szakemberképzésre mintegy 12,5 millió, és a mezőgazdasági tanfolyamok részére 37 millió forinttal többet irányoz elő, mint az elmúlt évi költségvetés. Nagyon helyesnek tartom azt is, hogy a termelőszövetkezetek megszilárdítása, valamint a termelés növelése érdekében az előterjesztés mintegy 142 millió forintot javasol a termelőszövetkezetekbe kihelyezett szakemberek támogatására. Mindezek előrebocsátása után engedjék meg, hogy a beterjesztett költségvetésen belül a mezőgazdasági szakemberképzés SzabolcsSzatmár megyei problémáival foglalkozzam. Bizonyos vonatkozásokban Klaukó képviselőtársam felszólalásához csatlakozom. Pártunk VIII. kongresszusa központi feladatként jelölte meg a szocializmus felépítését. E feladat megoldása arra késztet bennünket, hogy vizsgáljuk meg megyénk gazdasági helyzetét és a gazdasági helyzet további fejlesztéséhez szükséges szakember-ellátottságot. Megyénk az országos helyzethez viszonyítva, sok tekintetben elmaradott helyzetben van. Ennek okát a múlt rendszer népelnyomó politikájában kell keresnünk. Nem hiába nevezték megyénket sötét Szatmárnak. E sötétség anyagi és műveltségi el-, maradottsággal is járt. Nemcsak a villamosítási és úthálózat-építés elmaradása, a csecsemőhalandóság és a tüdő vész nagy száma volt jellemző megyénkre, hanem itt volt a legtöbb analfabéta, a legkevesebb iskola és mozi is. A felszabadulás óta megtett fejlődés jellemzőjéül szolgáljon járásunk, a fehérgyarmati járás néhány adata: ebben a járásban 37 községből a felszabadulás előtt csak két községben Volt villany. A múlt évben befejeződött járásunk villamosítása. Csak az elmúlt négy évben több mint 70 kilométer köves utat szélesítettek és bitumeneztek. A felszabadulás előtt a felnőtt lakosság 38 százaléka írástudatlan volt. Ma lényegében felszámoltuk az írástudatlanságot. Az elmúlt rendszer vezetőinek törekvését hűen tükrözik Jékely méltóságos úr szavai, amit a fehérgyarmati képviselőtestület ülésén mondott, amikor 1938-ban felvetődött egy középiskola beindításának kérdése. Idézem szavait: „Elég, ha a paraszt annyit tud, hogy ha esik az eső, az eresz alá álljon." A csecsemőhalandóság 1945 előtt járásunkban 14,5 százalék volt. Ezzel szemben 1962-ben már csak 5,8 százalék. Amíg 1938-ban 78 tanteremben folyt járásunkban tanítás, ezzel szemben csak az elmúlt négy évben 56 új tanterem épült. Mint tudjuk, sok helyen még nagyobb a fejlődés megyénkben és országunk más járásaiban is. Különösen nagy lehetőségeink vannak mezőgazdaságunk gyors fejlesztésére. Igaz, hogy jelenleg még sok nehézséggel küzdünk. Azonban ezek a nehézségek és problémák merőben más jellegűek és természetűek, mint ezelőtt egy pár évvel voltak. A fejlődés most még gyorsabb ütemet követel. Komoly, talán legnagyobb feladatot jelent jelenleg a termelőszövetkezeteink vezetési színvonalának emelése. Ugyancsak nagy 6*