Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-15

1025 Az Országgyűlés 15. ülése 1965. február 11-én, csütörtökön. 1026 A felsorolt eredmények nem jelentik azon­ban azt, hogy nincsenek súlyos problémáink, amelyek megoldásához lehetőséget kell keresni. A középiskolai beiskolázásban Hajdú-Bihar me­gye, de különösen Debrecen sem mentes azoktól a hibáktól, amelyek a középiskola általánossá tételének meggyorsításával kapcsolatban előfor­dultak. Így nálunk is a helyzet, hogy középisko­láink túl zsúfoltak, a tanítás-szervezés szinte bűvész módszereit kell alkalmazni ahhoz, hogy minden órán, minden osztály, minden tanuló­csoport tanteremhez jusson. Debrecenben a ta­nácsi irányítás alá tartozó középiskolák 113 ta­nulócsoportjának 67 tanterem áll rendelkezé­sére. Ez pédául oda vezetett, hogy van Debre­cenben olyan középiskola, ahol a díszteremben két osztályt kell egyszerre elhelyezni, amelye­ket függöny választ el egymástól. Az egyiknek a színpadon, a másiknak a nézőtéren tartják az órát. Van olyan tornaterem, amelyre óránként három tanulócsoport jut. A kihasználtság fokára jellemző, hogy a tanácsi középiskolákban egyet­len olyan előadói terem sincs, amelyet rendelte­tésszerűen használnának, mindegyik tantérem céljára szolgál. Nem lenne azonban igazságos azt mondani, hogy kizárólag a középiskolai létszám gyors ütemű emelkedése eredményezte ezt a helyzetet. Ehhez ugyanis döntő mértékben hozzájárult az, hogy Debrecenben a felszabadulás óta két kö­zépiskola épült, kettő viszont megszűnt. így gyakorlatilag középiskolai tanteremfejlesztés nem történt, a tanulók létszáma pedig megsok­szorozódott. Ehhez a helyzethez az is hozzájá­rult, hogy különösen a felsőbb szerveknél el­uralkodott egy olyan szemlélet, hogy Debrecen iskolaváros és meglevő adottságaival is el tudja látni a magasabb feladatokat. Nehezíti helyzetünket az is, hogy Debrecen­nek öt olyan középiskolája van, amely nemcsak Hajdú-Bihar megyéből, hanem az egész Tiszán­túlról iskoláz be tanulókat. Mindezeket beszá­mítva, Hajdú-Bihar megyében az általános isko­lát végzettek 33,4 százaléka kerül középiskolába, tehát az országos átlagnál majdnem 9 száza­lékkal kevesebb. Ez a tényszám figyelmeztető kell hogy legyen az iskolatelepítést meghatározó szerveknek, hogy a lemaradás ne növekedjék, és Debrecen is legalább azon a szinten álljon, mint az országos átlag. A fejlesztési elképzelések megvannak, de az eddigi tapasztalatok alapján félő, hogy megvalósulásuk nagyon elhúzódik és a jelenlegi elmaradás nem közeledni, hanem tá­volodni fog az országos átlagtól. Ennek a prob­lémának a megoldását nem a most vitatott költ­ségvetéstől várom, hanem szeretném felhívni az illetékes szervek figyelmét a debreceni problé­mákra, hogy a következő költségvetések terve­zésénél ezt fokozottabban vegyék figyelembe. Az elmúlt években jelentős erőfeszítések tör­téntek az oktatás technikai színvonalának eme­lésére. Vannak is ezen a téren jelentős eredmé­nyek, de vannak említésre méltó nehézségek is. Az oktatási reform tantervi utasításai életbe léptek, de a tanterv irányelvei és a gazdasági lehetőségek nem estek egybe. A középiskolákban mind a tanulók, mind a nevelők részéről nagy az érdeklődés a technikai eszközök alkalmazása iránt, a televízió, a magnetofon, a lemezjátszó iránt. Ezek az áruk azonban kereskedelmi for­galomban vásárolva nagyon drágák, iskolai cé­lokra pedig ilyen speciális eszközök nem készül­nek. Az oktatási reform irányelvei, a színvonal emelése nem engedi meg az egyébként közis­mert technikai cikkek használatának mellőzé­sét, és ezzel az igénnyel számolni kell. Éppen ezért helyes lenne, ha az ipari és az oktatási szakemberek együttműködésével iskolai szemlél­tetésre alkalmas olcsó, de tartós technikai eszkö­zök készülnének és ezek használatát általánossá tennék. A gyakorlati oktatás szerteágazó problémája közül csak egyet szeretnék megemlíteni, az álta­lános iskolai I— IV. osztályos tanulók gyakorlati oktatásának anyagi eszközökkel való ellátását. A Művelődésügyi Minisztérium utasítása ebben a vonatkozásban már megjelent, a pénzügyi elő­írások azonban nem gondoskodtak az anyagi feltételek biztosításáról. Most a költségvetés vi­tájánál szeretném aláhúzni azt, hogy iskolaháló­zatunk további fejlesztésénél az eddiginél job­ban biztosítani kell a munkaerőgazdálkodás és az oktatásügy szoros kapcsolatát. Sok problémát okoz, hogy a középfokú ok­tatás fejlesztése nincs kellően összehangolva népgazdaságunk szakember-szükségletével, pe­dig oktatási rendszerünket fejleszteni csak a népgazdaság szakmunkaerő-szükségletének meg­felelően, a népgazdaság teherbíróképességének arányában biztosított anyagi és személyi felté­telek alapján lehet. Tisztelt Országgyűlés! A művelődési politika színvonalas végrehajtása az irányító szervektől,, de maguktól az intézmények vezetőitől is racio­nális, a takarékosság szempontjait szem előtt tartó munkát kíván. Különösen szükség van a körültekintő gazdálkodásra a beszerzések terü­letén. A beszerzéssel foglalkozó szerveknek na­gyon meg kell fontolniuk azt, hogy a rendelke­zésre álló előirányzatokból azokat a szemléltető eszközöket vásárolják meg, amelyekre jelenleg a legnagyobb szükség van és ne forduljon elő olyan, hogy központi keretből az iskolák olyan drága szemléltető eszközöket kapjanak, amelyek­ből már több példány is van. Kívánatos lenne, ha az érdekelt miniszté­riumok az 1965—66-os tanévi fejlesztésekhez szükséges előirányzatokat, illetve mutatószámo­kat olyan időben biztosítanák, hogy kellő idő álljon rendelkezésre a szükséges hitel engedé­lyezésére és a vásárlások nyugodt, körültekintő lebonyolítására. Ugyancsak kérem a szakminisztériumokat,, megfelelő felmérések után tegyék lehetővé azt» hogy az ország különböző területein levő iskolák szemléltető eszközökkel és bútorokkal való ellá­tottsága közti különbségek szűnjenek meg. A költségvetés számadataiból még egyet sze­retnék kiemelni. A benyújtott javaslat csaknem 44 millió forint összeget irányoz elő a Művelő­désügyi Minisztérium nemzetközi kapcsolataira. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy van­nak olyan öntevékeny jellegű, de a hivatásos együttesek művészi szintjét elérő vidéki együt­tesek, amelyek eddig is sokat tettek nemzetközi kapcsolataink ápolásáért. A debreceni Kodály-

Next

/
Thumbnails
Contents