Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-15

1015 Az Országgyűlés 15. ülése 1965. február 11-én, csütörtökön. 1016létszám növekedésével. A párhuzamosságok úgy alakultak ki, hogy az új szervezetek létrehozása során az előkészítésnél nem mindenütt tisztázták megfelelően az információs kapcsolatokat. Előfordul elég gyakran, hogy a minisztérium vagy más felsőbb szerv azért kér közvetlenül a vállalattól adatot, mert így azt valamivel hamarabb kapja meg. A közvetlen adatkérés sok esetben egyben párhuzamos adatszolgáltatást is jelent. Az is valószínűnek látszik, tisztelt elvtársak, hogy túlzottan sok adminisztratív munkaerőt képezünk akkor, amikor olyan jelentős szakmákat, mint a forgácsoló, a vegyipari — vagy más szakmákat — nem tudunk feltölteni. Itt azokra a különböző középiskolát végzett fiatalokra gondolok, akik mint adminisztratív munkaerők kívánnak elhelyezkedni. Véleményünk szerint spkkal többen fejezik be évenként tanulmányaikat, mint amennyit az adminisztratív területeken el lehet helyezni. Jobb lenne, ha egy részük szakmunkásképzettséget szerezne. Ügy vélem, ezzel az ipar is, a fiatalok is jobban járnának. Többet kell segíteni a fiataloknak, amikor a pályaválasztás nehéz feladatához érnek el. A Munkaügyi Minisztérium vezetése alatt áll a Pályaválasztási Tanácsadás, amelynek tevékenysége sokat fejlődött, de működése még nem kielégítő. Megjegyzem, hogy a helyes munkaerőgazdálkodás kialakítását nemcsak a pályaválasztási tanácsadó szervek feladatának kell tekintenünk. Itt széles körű társadalmi és államigazgatási tevékenységet kell kialakítani ahhoz, hogy a fiatalok mellett a szülők is megértsék, milyen pályára helyes gyermekeiket adni. Kedves Elvtársak! 1961-ben volt nálunk országos normarendezés. Ezután az volt a cél, hogy országos méretű normarendezés helyett, maguk a vállalatok tartsák rendben folyamatosan a normákat. Azt tapasztaljuk azonban, hogy a normakarbantartások nagy területen fellazuló tendenciát mutatnak. Itt a tartalékokról Molnár Ernő elvtárs is és Placskó Józsefné is szépen, érzékeltetően beszélt. Iparfejlesztésre népgazdaságunk jelentős mennyiségű devizát áldoz. Nagy'tömegben importálunk korszerű gépeket, új technikai berendezéseket, és ugyancsak nagy mértékben gyártunk hazailag gépeket, korszerűsítünk egész iparágakat. A nagy jelentőségű beruházások, illetve az ezek folytán beállt technológiai változások, de főleg a kisebb, egyenként ugyan nem mindig számottevő, de összességében a munkához szükséges időt mégis megrövidítő változásokat, a munkanormák területén nem mindenhol vezették következetesen végig. Éppen az előbb említett és indokolatlan munkaerőhiányra való hivatkozással sok gyárban nem nyúltak az iparfejlesztés folytán elavult normákhoz, azzal a felkiáltással, hogy a dolgozók azt nem veszik szívesen. A normalazulás és más munkaszervezési intézkedések elhanyagolása következtében nem emelkedhetett úgy a termelékenység, mint ahogyan ezt a népgazdaság beruházásai indokolták volna. Mindezek szükségessé teszik a normarendezést és más munkaszervezési intézkedések megtételét, hogy emelni lehessen a munka hatékonyságát mindenhol, ahol erre érett a helyzet. Tisztelt Országgyűlés! Államunk gondosan ügyel arra, hogy az átlagkeresetek a lehetőséghez mérten megfelelően emelkedjenek. Ha az 1960-as évet 100-nak veszem, akkor 1964-ben a bányászatban 112,7 százalékra, a kohászatban 108.6 százalékra, a gépiparban 109 százalékra, a vegyi- és gumiiparban 108,9 százalékra, a textiliparban ,110 százalékra, az élelmiszeriparban 108.7 százalékra és az állami építőiparban szintén 108,7 százalékra emelkedett az átlagkereset. Ugyanilyen emelkedés volt az összes iparágban, ami azt jelenti, hogy bérgazdálkodásunkban egy nyugodt ütemű, egészséges fejlődés van biztosítva. Hozzáteszem, hogy az árak — jelentéktelen ármozgásoktól eltekintve — döntően stabilak voltak. A reáljövedelem a nagyobb mérvű foglalkoztatottság és egyéb jövedelememelő tényezők következtében 1960 és 1964 között 18 százalékkal emelkedett, amint erre a pénzügyminiszter elvtárs utalt is. Kedves Elvtársak! A normarendezési teendőknél abból kell kiindulni, hogy a rendezést semmiképpen sem szabad mechanikusan végrehajtani. A felmérést mindenhol el kell végezni. A rendezés mértéke természetesen iparáganként vagy üzemenként differenciált, aszerint, hogy az adott terület mennyire, milyen mértékben foglalkozott a normák folyamatos karbantartásával, amit a kormány rendeletileg írt elő. E feladatok végrehajtása nem halogatható. Hazánk népgazdasági érdeke megköveteli, hogy idejében lépjünk közbe a normák lazulási folyamatának megszüntetésére, a dolgozók bevonásával, a helyzet nyílt, őszinte megbeszélésével. A normarendezési kampányok megelőzése érdekében állandó feladat, hogy az 1961-es minisztertanácsi rendelet szerint a normák szükséges karbantartását maguk a vállalatok végezzék el. Lehetőleg központi beavatkozás nélkül. A vállalatoknak kell ugyanis a legjobban tudniuk, hogy mit mikor és milyen mértékben kell rendezni. A vállalatoknál helyenként fellépő opportunizmus, a felügyeleti szervek elégtelen számonkérése és a Munkaügyi Minisztérium nem eléggé erélyes jelzései következtében most ismét lazulás következett be. A jelenségre a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Harmadik kérdésként a Munka Törvénykönyve 1965. január 1-vel megjelent módosításáról szeretnék néhány szót szólni. A Munka Törvénykönyve módosítása nagy érdeklődést váltott ki az országban. Megállapítható, hogy a közvélemény döntő része helyesli a változtatásokat. A Munkaügyi Minisztérium a SZOT-tal, a társadalmi szervekkel széles körben tart ismertető előadásokat kerületenként, megyénként, van, ahol üzemenként is, és tapasztalatunk szerint a megbeszélésen részt vevők nagy többsége helyesnek tartja a rendelkezéseket. A Munka Törvénykönyve messzemenő jogokat biztosít a dolgozóknak, de a jogok és a kötelességek nem voltak arányban. Márpedig akinek joga van, annak kötelessége is van. Mivel ez az ellentmondás megvolt a Munka Tör-