Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-15

1011 Az Országgyűlés 15. ülése 1965. február 11-én, csütörtökön. 1012: dik. Vagy ha Komló példáját említem, e szocialista bányavárosunk egészének népművelését a szakszervezeti intézmények szolgálják. Sem a Komló városi, sem a megyei tanács évek óta egyetlen forinttal sem támogathatja a városban folyó, ma már 30 000 lakost szolgáló népművelést, mert a rendelet ezt tiltja. Nem teljesen érthető számomra, hogy a termelőszövetkezetek és más szervek még a községi intézményeket, könyvtárat sem tudják támogatni, mert a jószándékú törekvések esetén is nehéz azt bizonylatolni, külön leltározni, adminisztrálni. Vajon nem lenne-e helyesebb egy község kulturális igényeinek ellátását egy központból irányítani? A legjobb és. legeredményesebb megoldásnak az bizonyulna, ha a kulturális célokra rendelkezésre álló összegeket minden szerv, legyen az költségvetési és azon kívüli, a községi tanácsnak, vagy a közösen támogatott intézménynek mint támogatást átutalhatná és annak célszerű, eredményes felhasználását a közös program alapján ellenőriznék. Tehát nem több pénzért szólalok fel a népművelési munka céljaira, hanem az állami költségvetésben megállapított összegen túlmenően a többcsatornás, kulturális népművelési célra fordítható helyi keretek célszerűbb, hatékonyabb félhasználásáért. Határozott intézkedésekre van szükség a Pénzügyminisztérium részéről. Ezt indokolja a most tárgyalt költségvetés is. Nem szabadgazdálkodást, nem holmi kiskapuk megnyitását, a pénzeszközök nehezen ellenőrizhető felhasználását javaslom, de azt lehetővé kell tenni, hogy a működő népművelési intézmények fenntartásához valamennyi helyben érdekelt szerv az eddigi gátló redelkezések nélkül anyagilag hozzájárulhasson. Azt hiszem, nem kell félni a közös fenntartású intézményektől. A dolgozók szempontjából mindegy, hogy melyik szerv tartja fenn a kulturális intézményt, ki a felügyeleti szerve, a tanács, a szakszervezet, vagy más szerv, a fontos az, hogy egyre jobban kielégítse a lakosság igényét az intézményekben folyó népművelési munka. Tudom, hogy ehhez nemcsak rendelkezések kellenek, hanem a helyi vezetésben az egységes népművelési szemléletnek is valóra kell válnia, bár a szemléletben van némi javulás. Ezt bizonyítják azok a törekvések, amelyek a fennálló rendelkezések ellenére is próbálnak kiutat keresni. Nem hiszem, hogy okos dolog lenne megengedni, hogy az élet által megkívánt intézkedéseket továbbra is a fennálló szabályok gátolják. Szükségesek a kötöttségek, de ezeknek a kötöttségeknek az élethez kell igazodniuk. Meggyőződésem, hogy ha a népművelés területén rendelkezésre álló pénzeszközöket megfelelő szabályokkal is segítjük helyesen felhasználni az egységes népművelés érdekében, akkor a rendelkezésre álló összegeknek nem egyszerű számtani összegét kapjuk, hanem azok a felhasználás során jelentősen növekvő eredményeket hozhatnak a dolgozók nevelésében. Az 1965. évi állami költségvetési javaslattal egyetértek és azt a magam részéről elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11,25—11,48.) (Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Veres József, munkaügyi miniszter elvtárs kíván szólni. VERES JÓZSEF munkaügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! A pénzügyminiszter elvtárs az 1965. évi költségvetés indokolásánál beszélt arról, hogy második ötéves tervünk elmúlt négy éve alatt jelentős gazdasági sikereket értünk el. Eredményeink megállapítása mellett csak helyeselhetők a pénzügyminiszter elvtárs azon megjegyzései, hogy eredményeink még jobbak is lehettek volna, ha az eddiginél is határozottabb kiállást tanúsítunk a fogyatékosságok felrszámolásáért. Néhány ilyen problémával szeretnék én is foglalkozni. Hangsúlyozni kívánom, hogy a nálunk elért termelékenységemelkedés a hiányosságok ellenére is jelentős, hiszen a munkatermelékenység 1961-ben 8 százalékkal, 1962-ben 4,6 százalékkal, 1963-ban 3,5 százalékkal, és 1964-ben 4,6 százalékkal emelkedett. Messze egyetértek azonban azzal, hogy ez az emelkedés nem kielégítő egyrészt azért, mert az előre célul kitűzött kétharmados termelékenységi arányt nem értük el, és. nem tudtuk megfelelően feltárni az üzemi tartalékokat. Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Terveink szerint termelésünk növekedésének nagyobb részét nem a foglalkoztatottak számának emelésével, hanem a műszaki és a munkaszervezésből adódó termelésnövekedésből kell bizto-^ sítani. A munkaszervezéssel vállalataink nagy többsége eddig nem az ügynek megfelelően foglalkozott. Még ma is vannak jelentős vállalatok, ahol a munkaszervezés kizárólag a munkaügyi apparátus, a normairoda feladata, vagy még azé sem. A vállalatvezetés magára hagyja sok helyen az említett szerveket, amelyek természetesen támogatás hiányában nagy nehézségekkel küzdenek. Kormányhatározat van arra, hogy 1965-ben jelentősen meg kell javítani a létszámgazdálkodást, felül kell vizsgálni a normákat és más jelentős munkaügyi feladatokat kell elvégezni. E határozat végrehajtása csak azokban az üzemekben fog eredményt hozni, ahol a vállalatvezetőség maga is foglalkozik a munka- és üzemszervezés rendkívül fontos feladataival. Kedves elvtársak! Első kérdésként én is a létszámgazdálkodásról szeretnék beszélni, a vitában már jónéhányan foglalkoztak vele. Ma már a munkaerőgazdálkodási szakembereink jelentős többségének véleménye szerint a munkaerőkereslet nagyobbik része nem indokolt, az csak az_ üzem- és munkaszervezés területén levő hiányosságokból adódó alacsony termelékenység következménye. Magyarul mondva, a vélt létszámhiány nagyobb, mint amennyit iparunk természetes nö-