Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-15

\ 1001 Az Országgyűlés 15. ülése 19 ben és a mezőgazdasági termelés más területein tevékenykednek. Nincs egyetlen olyan fontos célunk se, amely ne találkozhatnék egyetértésükkel, helyeslésükkel. A munka termelékenységének növelése, a termelési költségek csökkentése, a meglevő beruházások fokozottabb kihasználása, a termelés gazdaságosságának növelése, a termelési feladatok teljesítése mind olyan követelmény, amelynek végrehajtása nemcsak a jólvégzett munka örömét adja az embernek, hanem kinek-kinek személyes érdeke és kötelessége is. A beterjesztet költségvetést elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Mihályfi Ernő képviselőtársunk. MIHÁLYFI ERNŐ: Tisztelt Országgyűlés! A kormány által beterjesztett 1965. évi költségvetésnek csak egy részletével, a Külügyminisztérium költségvetésével szeretnék felszólalásomban foglalkozni. Országgyűlésünk legutóbbi ülésszakán foglalkozott kormányunk külpolitikai tevékenységével, meghallgatta a külügyminiszter beszámolóját és részletes vita után jóváhagyólag tudomásul vette. Az ülésszak óta eltelt hetekben mi képviselők beszámoló gyűléseken találkoztunk választóinkkal, tájékoztattuk őket az Országgyűlés ülésszakának lefolyásáról, a külpolitikai vitáról, kormányunk fő külpolitikai tevékenységéről, céljairól. Szocialista demokráciánk fontos jellemző vonása ez az állandó, lüktető, eleven kapcsolat a százezres dolgozó tömegek és a képviselők között. Enélkül nem végezhetnénk jól és nyugodt lelkiismerettel képviselői, törvényhozói munkánkat. Közvetlen tapasztalatok alapján számolhatok be tehát arról, és ehhez tanúul hívhatom valamennyi képviselőtársamat, — hogy e gyűlések bizonysága szerint is a magyar közvélemény rendkívül nagy érdeklődéssel kíséri a nemzetközi politika eseményeit és tökéletesen egyetért kormányunk állásfoglalásaival, a külpolitikai kérdésekben. Egyetért azzal, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel erősítsük a szocialista országok összefogását és ezen belül is legfontosabb elhatározásunk a magyarszovjet barátság ápolása. Egyetért azzal, hogy minden antiimperialista erővel együttműködve teljes erővel igyekezzünk gyorsítani a kolonializmus és a neokolonializmus teljes felszámolását. Helyesli azt, hogy részt veszünk a népmilliárdok harcában a termonukleáris háború veszélye ellen, a béke megszilárdításáért és biztosításáért, és egyetért a békés egymás mellett élés elvével és lehetséges alkalmazásával. Ugyancsak e gyűlések tapasztalataiként számolhatok be arról, hogy a közvélemény milyen örömmel látja hazánk nemzetközi súlyának, tekintélyének állandó növekedését, ami kormányunk helyes külpolitikájának csalhatatlan igazolása. Ezzel kapcsolatos első megállapításom: nemzetközi tekintélyünk erősödése együtt jár külképviseleti szervezetünk bővülésével, megköveteli színvonalának emelését. Űj országokkal létesítünk diplomáciai kapcsolatot, a régebbiek közül egyre többet emelünk, többnyire a partner, í. február 11-én, csütörtökön. 1002 nemegyszer nyugati nagyhatalom kezdeményezésére, nagyköveti rangra. Mindennek ellenére az előttünk fekvő költségvetési javaslat azt mutatja, hogy a Külügyminisztérium költségvetése alig emelkedik az elmúlt évhez viszonyítva. Valóban a takarékoság szempontjainak szigorú érvényesítésével alították össze ezt a költségvetést. Ezt örömmel és elismeréssel állapíthatjuk meg. Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakának külügyi vitája óta a nemzetközi politikai életben néhány olyan esemény következett be, amelyekkel akkor még nem foglalkozhattunk, de most, úgy érzem, nem maradhatnak említés nélkül. Közvéleményünk állásfoglalását, érzéseit ezekben a kérdésekben is jól ismerjük, s úgy érzem, éppen ennek kötelességünk itt hangot adni. Ezek közül elsőnek az időben hozzánk legközelebb esőt említeném, amely napok óta mélységes felháborodással tölti el népünket, ez pedig az amerikai bombázó repülőgépek gyalázatos, sorozatos támadása Észak-Vietnam békés lakosai ellen. Nehéz higgadt szavakat találni ennek az imperialista agressziónak méltó megbélyegzésére. Brutális, szemérmetlen, nyílt háborús támadás ez, amelyet nem tűrhet el a világ népeinek lelkiismerete. Népünk szolidáris a megtámadott vietnami néppel, döbbent haraggal ítéli el a banditatámadásokat, és azonosítja magát a Szovjetunió nyilatkozatában elhangzott megállapításokkal is, amelyek szerint „a Szovjetunió kénytelen lesz szövetségeseivel és barátaival együtt további intézkedéseket tenni a Vietnami Demokratikus Köztársaság biztonságának, védelmi képességének megerősítésére." A másik esemény, amely a nemzetközi közvéleményt megdöbbentette és a tiltakozás nem csillapuló viharos hullámait indította^! az egész világon, a Német Szövetségi Köztársaság kormányának az a nyilvánosságra került terve, hogy május 8-án, a második világháború befejezésének 20. évfordulóján kimondják minden fasiszta háborús bűncselekmény elévülését. Közeledik ez a nap, amelytől kezdve bármilyen szörnyűséget követett is el valaki a második világháborúban, bármilyen része volt a hitleri kegyetlenkedésekben, a néppusztításokban, Auschwitz, Dachau, Mauthausen halálgyárainak szörnyűséges üzemeltetésében, bármennyire felelős millió és millió ártatlan ember haláláért — többé a nyugatnémet törvények szerint nem lesz büntethető. Elévülnek és azt remélik, hogy elfelejtődnek a legborzalmasabb bűnök, amelyeket az emberiség történetében, az emberiség ellen valaha is elkövettek. A világ közvéleménye, az egész békét akaró emberiség megdöbbenve és felháborodva fogadta ennek a tervnek hírét. Szocialista és kapitatalista társadalmi rendszerű országok egyaránt, sorra hoznak törvényes intézkedéseket, amelyek értelmében területükön nem évülnek el ezek a bűnök. Egyes országok 30 évre kívánják meghosszabbítani az elévülés határát, mások a nemzetközi jogra hivatkozva arra az álláspontra helyezkednek, hogy az ilyen nemzetközileg üldözendő, az egész emberiség ellen elkövetett bűnök soha nem évülhetnek el. Belgiumban például a parlament már határozott: az elévülés határide-