Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-15

)65. február 11-én, csütörtökön. 992: 991 Az Országgyűlés 15. ülése 1Î Az üzenetet és a felhívást előzetes tárgyalásra kiadtam az országgyűlés külügyi bizottságának és képviselőtársaim között szétosztattam. Javaslom az országgyűlésnek, hogy a külügyi bizottság jelentését a költségvetés tárgyalásának befejezése után tűzzük napirendre. Egyetért-e az Országgyűlés az ülésszakunk tárgyalási anyagának kiegészítésére tett javaslattal? (Igen.) Aki igen, kérem, szavazzon kézfelemeléssel. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés a javaslatot elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk az 1965. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Szólásra következik Nagy Antal képviselőtársunk. NAGY ANTAL: Tisztelt Országgyűlés! Az 1965. évre szóló állami költségvetés törvényjavaslata 9. paragrafusa külön foglalkozik a kormány takarékossági intézkedéseivel. Felhívja a minisztériumok, az országos hatáskörű szervek és vállalatok vezetőit hatékonyabb intézkedésre a takarékosság terén. A törvényjavaslat indokolása külön is kitér arra, hogy mely területeken és milyen módon lehet takarékoskodni. Felemlíti többek között a létszámgazdálkodás terén tapasztalt aránytalanságokat. Valóban, ha belegondolunk, egyes népgazdasági ágakban igen felduzzadt létszámokkal találkozunk, és ha ennek az okát keressük, elsősorban a megnőtt bürokráciát kell mindezekért felelőssé tenni. Nem kis gondot okozott ez a tényező már a korábbi években sem. Dicséretesnek mondható, hogy a Művelődésügyi Minisztérium igyekezett ezen segíteni, oly módon, hogy egy sor felesleges adminisztrációs munkát megszüntetett. Kevesebb lett a jegyzőkönyvek száma, ezzel velejárt, hogy a felesleges ülések és gyűlések száma is csökkent. Az iskolai életet felmérő felesleges statisztikai adatok szolgáltatásának egész sorát beszüntette, és ha most másfél év után visszatekintünk erre az intézkedésre, akkor azt kell mondanunk, hogy hatásos volt. Sokat segített a túlterhelt pedagógus munkáján, de ugyanakkor növelte az oktatás hatékonyságát. Az így felszabadult időt pedagógusaink az ifjúság nevelésére és oktatására fordíthatták. örömmel olvastam a napilapokban azt is, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium is foglalkozott a túlzott adminisztráció leépítésével. A felesleges adminisztratív munka helyett több idő kerül így a vásárlók türelmesebb kiszolgálására. Indokolt ez akkor, amikor a munkából haza siető dolgozók minél hamarabb keresztül akarnak esni a beszerzés napi problémáin. A takarékosság egyik fontos eszköze az egyes népgazdasági ágakban felduzzadt létszámok átirányítása azokba a népgazdasági ágakba, ahol viszont hiány mutatkozik. Ez az irányzat alapjában véve helyes és meg is oldja a problémákat. Mégis rá kell mutatnom arra, hogy a létszámok mechanikus zárolása nem szolgálja a Célt, legalábbis nem helyesen. Egyik-másik esetben már mutatkoznak is nehézségek. Jó lenne ezt a mechanikus zárolást kissé az élettel is összhangba hozni és az érdekelt szervekkel, vagy vállalatokkal megbeszélni. A takarékossági intézkedések során komoly vizsgálat tárgya lett a másodállások kérdése. Valóban nagy aránytalanságok mutatkoztak e téren. Jónéhányan azt sem tudták, hogy hány másodállásuk van, csak azt nézték, hogy mennyi jövedelemhez jutnak. A rendelkezés megnyugtató, de igen gondos ellenőrzést kíván, mert könynyen található rés a rendelkezés kijátszására. Bár a takarékosságot szolgálja, néhány esetben mégis az ellenkezőjét kell tapasztalnunk. Sok helyen a y másodállást azért kellett létesíteni, mert főállást a munka természete nem tett szükségessé. A rendelkezés helytelen értelmezése miatt viszont sok megszüntetett másodállást most szerződésileg kellett rendezni és ez nagyobb költségkihatással járt, mint amilyen korábban volt. Sok esetben az is előfordul, hogy egyes megyei szervek, mert módjukban áll, bizonyos feladatokat leadnak a megyei vállalatokhoz, anélkül, hogy erre létszámot biztosítanának. Konkrét eset, hogy a megyei társadalombiztosítási igazgatóságok táppénzkifizetőhelyet létesítettek az egyes vállalatoknál. Igaz, hogy ez a dolgozók szempontjából előnyös, de az is igaz, hogy a vállalatnál komoly többletmunkát okoz. A társadalombiztosítási igazgatóság megszabadult ugyan bizonyos munkától, de létszámot nem adott át. Ez is egyfajta takarékosság a munkával, de sajnos, másik intézmény terhére. Szép törekvés az is, ha a vállalatok takarékosságra törekszenek, de nem helyes, ha ezt külön-külön utakon teszik és nem kooperálnak. Az Egyesült Izzó gyártja a különféle teljesítményű mignon-égőket. Teljesítményben a legnagyobb a 60 wattos. A szükséges foglalatot, amely bakelitból készül, egy másik vállalat gyártja. Az egyik a bakelit anyagával takarékoskodik, a másik a ragasztóval. A 60 wattos égőt nem lehet becsavarni úgy a foglalatba, hogy betöltse szerepét, mert ez méreteiben szűk. Az ember ilyenkor még egy fordulatot tesz az égőn, és a gömbje a kezében marad. Ez nem történnék meg, ha a bakelit-foglalat felső részét néhány milliméterrel szélesebbre csinálnák és a mignon-égők gömbje és réz érintkezője között több lenne a ragasztó. Helyes a takarékossági törekvés, de a fogyasztó nem veszi szívesen, ha ez úgy jelentkezik, hogy ő ugyanakkor 9,60 forintot feleslegesen kidob a zsebéből. A takarékossággal kapcsolatos intézkedések felfedték, hogy nagyon sok az eladatlan raktári készlet, mert minőségileg, vagy választékban^ nlm megfelelő. Sajnos, van olyan eset is, amikor a minőség is megfelelne, a választék is jó; lenne, és mégis elretten a vásárló a vételtől. Gondolok itt az igazán jó konstrukciójú, szép kivitelű televíziós készülékeinkre. Az elmúlt év két utolsó hónapjában sok televíziós készülék nem működött azért, mert a hazai gyártmányú, gyenge minőségű PCL-82-es csőhöz nem lehetett hozzájutni. Ezt a problémát még tetézi az is, hogy több cső hiánya is nehézséget okoz, s ugyanakkor még egy méternyi TV-antennakábelhez sem lehet hozzájutni. Ne csodálkozzunk, ha ilyen körülmények között sokan idegenkednek ezer forintok elköltésétől.