Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-15

993 Az Országgyűlés 15. ülése 1965. február 11-én, csütörtökön. 994 Kereskedelmünk arra igyekszik, hogy dolgozóink egy helyben vásárolhassanak meg minden árut. Az új ABC-áruházaink igen szépek, igen tetszetősek, gyors és kultúrált a kiszolgálás. Nem így állunk azonban a mezőgazdasági gépalkatrészekkel. Én most nem azokról akarok szólni, amikből nincs, hanem arról, ami van és mégis nehezen lehet hozzájutni. Az AGROKER Vállalat több megyei kirendeltséggel rendelkezik. A vidéki árukészletek hiányosak és emiatt igen gyakran kell felutazni Budapestre, esetleg más vidéki városba. Megtörtént a nyáron, hogy Komárom megyéből Kisvárdára kellett elutazni a rendfelszedő bálázók kötöződrót szükségletéért. Volt olyan eset is, amikor a silózás kellős közepén a magyar gyártmányú orkán alkatrészeit csak Budapesten lehetett megkapni, s azt is csak a megrendeléstől számított egy héten belül. Ez veszteséget jelentett a betakarítandó siló mennyiségében és az utánj árásokozta üzemanyagtöbbletben. Az AGROKER Vállalat Budapesten hat objektummal rendelkezik. Ebben benne foglaltatik a központi iroda, a központi raktár és egyéb más gépalkatrészt tároló helyiség. Mennyivel könynyebb lenne, ha ez a hat objektum egyetlen helyen lenne összpontosítva. A vállalat külön tá->jékoztatót volt kénytelen kiadni a megközelítési lehetőségekről, mert hiszen Budapest nem minden útja használható teherautó-közlekedésre. Ez a szétszórtság még ma sem engedi meg azt, hogy a mezőgazdasági vállalatok egy nap alatt a szükséges alkatrészeket megvásárolhassák, mert, mire az egyik helyen a megrendelés és kiszolgálás megtörténik, még gépkocsival sem juthat el a másikra. Vajon nem szolgálná-e a takarékosságot, ha a vállalat vezetése a belkereskedelem példájára megvalósítaná a mindent egy helyen vásárlás elvét. Hazánk igen sokat áldoz külföldi tapasztalatcserékre és látogatásokra. Ezektől azt várjuk, hogy a látottakat, tapasztaltakat itthon hasznosítsák. A mezőgazdaság vonatkozásában ennek szép példáját látjuk Bábolnán. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a külföldi tapasztalatok révén a baromfihizlalásban és a tojástermelésben elértük a világszínvonalat, mert mertük alkalmazni a külföldi tapasztalatokat a zootechnikában és a megfelelő építkezésekben. Annál szomorúbban kell azonban észlelnünk, hogy a mezőgazdasági egyéb építkezésekben közel sem tartunk ott, amit állatállományunk továbbfejlesztése megkívánna. Igaz, járt néhány építész szakemberünk külföldön, éppen mezőgazdasági építkezések dolgában. Mégis az a helyzet, hogy szarvasmarha-istállóink korszerűtlenek, sertésfiaztatóinkban nem fejlődnek, vagy nem fejlődnek kielégítően malacaink. El kell végre jutnunk oda, hogy azok az építészszakemberek, akik külföldön jártak és igénybe vették államunk támogatását, olyan épületeket és berendezéseket tervezzenek, amelyekkel hasonló eredményeket érünk el, mint a baromfi vonatkozásában. Tisztelt Országgyűlés! A második ötéves tervidőszak utolsó évében vagyunk. Nem közömbös, hogyan, milyen eredménnyel fejezzük be. A kormányzat által kidolgozott takarékoskodási intézkedések helyesek és jók. Ezt egészítették és egészítik ki a vitával kapcsolatos hozzászólások. Mindez azonban nem elég, ha nem visszük eléggé a köztudatba, ha nem teszszűk társadalmi üggyé. Ennek a feladatnak legfőbb patrónusa — véleményem szerint — a Hazafias Népfront mozgalom lehet, hiszen ott van a tömegek között, szervez, tanácskozik, társadalmi problémák megoldását segíti elő. Maga a fel-' adat sem új, eddig is foglalkozott a kérdéssel, ha nem is olyan súllyal, ahogy ez ma jelentkezik. Ügy érzem, a Hazafias Népfront diadalra segítené a kormányzat takarékossági törekvéseit. Tisztelt Országgyűlés! Az állami költségvetés törvényjavaslatát elfogadom és az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom.. (Taps.) ELNÖK: Németh Károly képviselőtársunkat illeti a szó. NÉMETH KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Az állami költségvetés, amely az éves népgazdasági terv pénzügyi alapjainak elosztását tartalmazza, a múlt év eredményeire támaszkodik. Tudjuk — a Központi Statisztikai Hivatal jelentéséből közismert —, hogy népünk szocializmust építő munkáját tavaly is az eredmények jellemezték. Népgazdaságunk egészségesen fejlődik. Eredményeink azonban több vonatkozásban elmaradtak lehetőségeinktől, mert különböző .hibák —, amelyeket a dolgozók is jogosan kifogásolnak és segítőkészen sürgetik kijavításukat — több területen gátolták a gyorsabb előrehaladást. Ezek felszámolása jórészt idei feladataink közé tartozik. Ebben az összefüggésben szólok mezőgazdaságunk néhány kérdéséről. A mezőgazdaság összes termelése tavaly több mint 2 százalékkal növekedett, de alatta maradt a tervezettnek. Az árutermelés fejlődése nagyobb mértékű volt — a felvásárlási terv lényegében teljesült. Az élelmiszer-forgalom a tervezettnél gyorsabban nőtt, s emiatt néhány termékből csökkenteni kellett a kivitelt. Ennek ellenére a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek exportjának értéke 4 százalékkal meghaladta az előző évit. Az átszervezés óta eltelt három esztendő alatt a termelés fejlődése egyenletesebbé vált, megszűntek a korábbi évekre jellemző nagy ingadozások, a mezőgazdasági termelés és a felvásárolt áruk mennyisége évről évre nőtt. A termelőszövetkezetek többsége politikailag és gazdaságilag megszilárdult. Szövetkezeti parasztságunk- — társadalmunk hathatós segítségével — leküzdötte a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés kezdeti nehézségeit. Mindebben kifejezésre jut, hogy parasztságunk egyetért agrárpolitikánkkal és cselekvően támogatja annak megvalósulását. Parasztságunk meggyőződött arról, hogy agrárpolitikánk akár a közös szocialista nagyüzemek fejlődéséről, akár a háztáji gazdaságról vagy a szövetkezeti élet bármilyen fontos kérdéséről — a szövetkezeti demokráciáról, az anyagi ösztönzésről, a közösen végzett munka társadalmi megbecsüléséről — legyen is szó, helyes álláspontot képvisel. Egyaránt szolgálja a szocializmus építését, s ebben a munkában szorgalma43 *