Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-14

947 Az Országgyűlés 14. ülése J szó, hogy a gépipar minőségi fejlődésének, a korszerűségnek, az exportképességnek, a termelékenységnek és költségszintnek a megjavításával olyan kiinduló alapot teremtsünk, amely a gépipar későbbi gyorsabb fejlődését alapozza meg. A könnyűipar termelése kereken 3,5 százalékkal nő. Ezen belül az exportszállítás meghaladja az 5 százalékot. A terv a konfekcióipar és a cipőipar kivételével a kapacitások teljes kihasználásával számol, sőt' egyes területeken, mint például a papíriparban, a tervek maximális túlteljesítése is kívánatos. Az élelmiszeripar termelése 5 száazlékkal nő, ezen belül az átlagot meghaladó ütemben, mintegy 14 százalékkal nő a konzervipar termelése. Az élelmiszeripar előirányzatai a terv szerint rendelkezésre álló nyersanyagokkal összhangban készültek. A népgazdaság energiaellátását a terv kielégítően biztosítja. Az energiaágazat termelése közel 8 százalékkal növekszik. Az energetikai terv egyik jellegzetes vonása, hogy a földgázfelhasználás mintegy másfélszeresére nő, a növekedés egyenértékű mintegy 700 000 tonna hazai szénmennyiséggel. Országunk ismert energiahelyzete szükségessé teszi, hogy az importált energia mennyisége is tovább növekedjék. Ugyancsak energiahelyzetünk indokolja, hogy különös gondot fordítsunk 1965-ben is az energiamegtakarítási intézkedésekre, arra, hogy egész energetikai rendszerünk hatásfokát, megfelelő anyagi befektetésekkel is alátámasztva, tovább javítsuk, növeljük. Itt jegyzem meg, hogy részletes elemzések egyértelműen igazolják, hogy az energiamegtakarítást szolgáló beruházások gazdaságossága sok esetben kedvezőbb, mintha ugyanezen összegeket energiatermelésre fordítanánk. így például pontos adataink vannak az 1963., évben végrehajtott, ilyen jellegű beruházásokról. Az úgynevezett energia-racionalizálási célra fordított minden tízmillió forint beruházás évi 28 000 tonna szénnel egyenértékű megtakarítást ered• ményezett. Ezek a megtakarítások jobb hatásfokú kazánok beállításából, hulladékhő-hasznosításból, távfűtések tervezéséből és hasonló más megoldásokból adódtak. Éppen ezért energetikai tervünkben helyes teret biztosítani az úgynevezett energiaracionalizálási célkitűzéseknek, beruházásoknak. Energiamegtakarítást természetesen nemcsak beruházások révén érhetünk el. Energetikai helyzetünk indokolja általában is, hogy az energiafelhasználás minden területén ésszerűen, takarékosan gazdálkodjunk. Mint • ismeretes, a terv az építőipar termelését lényegében az 1964. évi teljesítés színvonalán irányozza elő. Ez az előirányzat módot és lehetőséget ad arra, hogy felszámoljunk néhány kedvezőtlen jelenséget, amely az építőipar munkájában a legutóbbi időkben mutatkozott. Gondolok az építőipar létszámproblémáira, egyes építkezések elhúzódására és arra, hogy az építőiparban nehézségek jelentkeztek a szervezés, a koordináció, a munkafegyelem terén. Az ipar tervének egészét — mint mondottam — a termelés minőségi oldalának erőteljes előtérbe ál'65. február 10-én, szerdán. 948 lítása jellemzi, több esetben a mennyiségi előirányzatok rovására is. Ezért a terv nem mindenütt irányozza elő a kapacitások teljes kihasználását. I Szeretném ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy a tervnek ez a sajátossága természetesen iparágankint és üzemenkint is rendkívül különböző módon mutatkozik meg és nem valamiféle minden termékre, üzemre vonatkozó sablon. A terv fő tendenciáján belül természetesen a termékek nem kis számánál a kapacitások teljes kihasználását volt helyes előirányozni, és több

! terméknél a tervek túlteljesítése is helyes és kívánatos. így például népgazdaságunk érdekeit egyértelműen szolgálja a tervek túlteljesítése a nitrogén-műtrágyagyártásban, a timföldgyártásban, a kőolajtermelésben, a szénbányászatban, a cellulóz- és papíriparban és általában azokban a termékekben, amelyek gazdaságosan exportálhatók. Mindez azonban semmit sem változtat a terv alapvető jellemvonásán, a feladat lényegén, amely a terv végrehajtásában előttünk áll. Azon, hogy most erőfeszítéseink súlyát a minőségre, a hatékonyságra, a termelékenységre, a műszaki fejlesztési célkitűzésekre szükséges koncentrálnunk. A mezőgazdasági termelés előirányzott emelkedése reálisnak, talán bizonyos fokig szerénynek is tekinthető. A mezőgazdaság termelési előirányzatával kapcsolatosan tartalékokkal rendelkezünk és több célkitűzésről megállapítható, hogy ha jól dolgozunk, magában rejti a túlteljesítés lehetőségét közepes időjárás esetén is. Ügy gondolom, nem szükséges részletesen indokolni a mezőgazdasági termelés jelentőségét, a tervben rejlő tartalékok kihasználásának fontosságát. Indokolja ezt a lakosság növekvő élelmiszerszükségletének fokozottabb kielégítése, az a szerep, amit a mezőgazdasági termékek exportunk- ' ban betöltenek, az ipar több ágának hazai nyersanyaggal való ellátása, és. nyilvánvalóan az, hogy a parasztság életszínvonalának emelkedése közvetlenül összefügg a termelési eredményekkel. Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti jövedelem elosztásának kérdéseivel, tehát a fogyasztás és az életszínvonal alakulásával, valamint a felhalmozás előirányzatával az előterjesztett költségvetés és a pénzügyminiszter elvtárs expozéja részletesen foglalkozik. Kérem, engedjék meg, hogy hozzászólásomban további fejlődésünk egyik lényeges tényezőjét, a beruházások kérdését kiragadjam és a terv néhány jellegzetes vonását ismertessem. Az 1965. évi tervben előirányzott beruházási összeg valamelyest meghaladja

N a második ötéves tervben az 1965. évre előirányzott összeget. A terv egyik célkitűzése a beruházások kivitelezésének koncentrálása. Ez tömören összefoglalva azt jelenti, hogy célul tűztük ki a folyamatban levő beruházások maximális ütemű folytatását, annak árán is, hogy ebben az esztendőben erősen korlátozni kellett az új, induló beruházások számát. így, és nyilvánvalóan csakis így lehetséges elérni, hogy a rendelkezésre álló erők ne forgácsolódjanak szét, hogy azokat kevesebb építkezésre, beruházási objektumra koncentrál-