Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-14

945 Az Országgyűlés Iá. ülése 1965. február 10-én, szerdán. 94© rosszabbul, a megyei, sőt az esetek nagy részében a járási szerveknél. A részfeladatoknak e túlzott központosítása az oka annak az ellentmondásnak — mondhatnám: kötélhúzásnak — ami az államigazgatási apparátus létszáma terén jelentkezik. Nevezetesen már eddig is több alkalommal került sor az igazgatási létszám kisebb, vagy nagyobb mértékű csökkentésére, ugyanakkor állandó az igény a különböző szakterületeken dolgozók létszámának a járásnál és a megyénél, nem utolsósorban a minisztériumokban történő növelésére. Végső soron az államigazgatási apparátus a csökkentési törekvések ellenére tovább növekszik. Ez egyébként természetes olyankor, amikor csak létszámot csökkentünk, de a feladatok végzését nem ésszerűsítjük. Végül szóvá szeretném tenni az igazgatási kiadások csökkentésének egy kézenfekvő lehetőségét, az eljárási gyakorlat egyszerűsítését. Vegyünk például egy területet, a jogorvoslatot, ami szerintem túllépi azokat a normális kereteket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az állampolgárok kellő jogorvoslati lehetőséggel rendelkezzenek. Mindenki ismeri, ezért nem részletezem, hogy hány fórumot tud bejárni egy első 'fokon' hozott határozat elleni jogorvoslás. Ez nagyon sok ember munkáját igényli, és anélkül, hogy az eljárást jobbá, igazságosabbá tenné, azt lényeges mértékben lelassítja. Ilyen és ehhez hasonló, felesleges munkát adó lehetőségeknek a megszüntetésével is munkaerőket szabadíthatnánk fel hasznosabb célokra és csökkenthetnénk a költségvetés improduktív kiadási tételeit. Befejezésül javaslom ismét megfontolás tárgyává tenni azt a gondolatot, hogy a jövőben a költségvetésen és az ötéves terven kívül az éves terveket is az Országgyűlés tárgyalja. A Magyar Népköztársaság 1965. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat 90 percre felfüggesztem. (Szünet 13.45—15.02) (Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Dr. Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke kíván szólni. AJTAI MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Az 1965. évi költségvetés, amely előttünk fekszik és amelyet Timár elvtárs részletesen indokolt, az 1965. évi népgazdasági tervre épül, azzal összhangban készült el. Az 1965. évi népgazdasági tervünk, amelynek előirányzatai ismeretesek és amelynek több kérdésére Timár elvtárs is kitért, ötéves ' tervtörvényünk végrehajtását szolgálja, annak befejező, utolsó éve. Mint ismeretes, a nemzeti jövedelmet kereken 3 százalékkal tervezzük növelni, ami.összhangban van az ipari termelés 4 százalékot meghaladó és a mezőgazdasági termelés mintegy 2 százalékot kitevő növelésével. A nemzeti jövedelem, a megtermelt új érték növelésének gerincét természetszerűen iparunk fejlődése képezi. Népgazdaságunk belső szükségleteinek és a nemzetközi áruforgalom követelményeinek megfelelően 1965-ös tervünkben az ipar leggyorsabban növekvő ága a vegyipar, amely jelentősen meghaladva az ipar egészének fejlődését, több mint 9 százalékkal növekszik. A vegyipar növekedésében a legdöntőbb szerepet éppen azok a termékek ' töltik be, amelyek a belső szükségletek és külkereskedelmünk szempontjából alapvetőek, mint többek között a műtrágyagyártásba kőolaj feldolgozás, a gyógyszergyártás, r ' Az építőanyaipar termelése 5 százalékkal emelkedik. Az üvegiparban az új orosházi üveggyár üzembelépése következtében a növekedés meghaladja a 16 százalékot. Az építőanyagipar termelési feladatai között különös gondot fordít a terv a lakosság építőanyaggal való ellátására, arra, hogy az állami lakásépítkezések mellett a lakosság magánlakásépítkezése tovább növekedjék. Itt jegyzem meg, hogy 1965-ben magánlakásépítkezések támogatására 1,4 milliárd forint OTP kölcsön folyósítását tervezzük. A kohászat tervével kapcsolatban helyes kiemelni, hogy 1965-ben lép üzembe a Dunai Vasmű hideghengerműve, amelynek termelése a kohászati termékek összetételének lényeges változását, minőségi javulását jelenti. A gépipar-termelés növekedése a korábbi évek 7—10 százalékos növekedési üteménél alacsonyabban^, mintegy 4 százalékban van előirányozva. A gépiparnak ez a növekedési üteme annyit is jelent, hogy nem tervezzük kihasználni a gépipar valamennyi rendelkezésre álló kapacitását, mert a gépipar tervét szigorúan a belföldi és az exportszükségletek alapján kellett meghatározni. A gépiparban érvényesül legjellegzetesebben tervünknek e vonása, amely ebben az: esztendőben különösen előtérbe került.- Az • ugyanis, amit Timár elvtárs is kihangsúlyozott expozéjában, hogy a terv elkészítésével előtérbe, kerültek a termelés és a gazdálkodás minőségi vonásai, a műszaki fejlesztés, a hatékonyság, a gazdaságosság. Szükségszerű volt a terv kialakításának ez a jellege egész termelésünkben és viszonylag erőteljesebben a gépiparban, mert mint ismeretes, a fejlődés jelentős eredményei mellett, amelyek az utóbbi években ötéves tervünk teljesítését jellemzik és amely eredményekre joggal büszkék lehetünk, a fejlődés minőségi oldalát tekintve a gyártmányösszetételben, az. új, korszerű gyártmányok kibocsátásában, a gazdaságosságban lemaradások voltak. A termelés minőségi ol-. dalának fejlődése elmaradt a mennyiségi fejlődés mögött. Bár népgazdasági tervet egyetlen célkitűzéssel jellemeznünk aligha lehet, mégis úgy gondolom, fő jellemvonásként a tervnek ezt az oldalát célszerű kidomborítani, már csak azért is, mert a terv végrehajtása során ez a legfontosabb és egyben a legnehezebb feladat is. Ami a gépipar fejlődését közelebbről érinti, az előirányzott ütem természetesen nem tekinthető valamilyen hosszú időre szóló gazdaságpolitikai elvnek. Ellenkezőleg, éppen arról van_