Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-14

939 Az Országgyűlés 14. ülése SÜMEGI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Termelőszövetkezeti elnök vagyok, a termelőszövetkezetek problémáiról kívánok szólni. A mezőgazdaság fejlesztése az egész ország közös ügye. Ezt érezni a költségvetésből is, hiszen évről évre a mezőgazdaságot segítő komoly összegekben nyilvánul meg ez a támogass. Közös célunk, hogy ezek a jelentős befektetések, ha nem is olyan hamar, mint az iparban, de minél előbb hozzák meg a maguk eredményeit. Mái' vannak előttünk kész példák. Kialakultak a központi majorok, megteremtődtek a gépparkok. A botladozások, a gyermekbetegségek eltűnnek és kialakulnak a szervezett, komoly, nagy üzemek. A szervezettség, a munkafegyelem jellemzi ezeket az üzemeket. . \ A tagok szemlélete és felelősségérzeté is nagy változáson ment keresztül. Dolgozó parasztjaink termelőszövetkezetüket a magukénak, megélhetésük alapjának tekintik. Most folynak a zárszámadások országszerte. Meg lehet állapítani, hogy a termelőszövetkezetekben a hangulat bizakodó. Még ott sem a csüggedés hangján beszélnek a közgyűlésen, ahol az eredmények nem voltak olyanok, mint tervezték, hanem nyíltan felvetik, a tagság is, a vezetők is, hogyan kell előbbre lépni. A mezőgazdaság mindig, nehéz munkaterület volt. Sok rajtunk kívül álló tényező akadályozza a munkát, nevezetesen az időjárás, a különféle kártevők sokasága, a talaj domborzati viszonyok stb. Ezeket csak részben tudjuk megszüntetni. De vannak olyan gátló körülmények, amelyeket mi emberek hozunk létre. Ezek megszüntethetők. A felelősség kérdését a gazdaságosság érdekében minden vonalon fel kell vetni. Kezdem a szakemberek kérdésével. Nekünk nagy szükségünk van a szakemberekre. A becsületesen dolgozó szakember megtalálja köztünk a számítását. Megbecsüljük őket, de ne tekintsék a mezőgazdaságot vadászterületnek, ne használják ki a szakemberhiányból eredő konjunktúrát. A baj. ott van,- hogy egyesek magas javadalmazást vesznek fel a termelőszövetkezettől és támogatást az államtól, de nincs mögötte lelkiismeretes, eredményes munka. Mire begyakorolják magukat, otthagyják a termelőszövetkezetet. Nekünk olyan kultúrált szakemberek kellenek, akik sxeretik a mezőgazdaságot, jól érzik magukat köztünk és meggyökereznek a mezőgazdaságban. Szerencse, hogy ilyenek is vannak már szép számmal. Vannak furcsaságok a mezőgazdasági építkezések terén is. Minden esztendőben más és más típustervek jönnek ki. A mi esetünkben, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetben csak a szarvasmarha-tenyésztés építkezését említem. Eddig-két, 100—100 férőhelyes tehénistállót építettünk. Mind a kettő más-más típus, más a technológiája, más a gépesítése. Távlati tervünkben egy harmadikra is szükség lesz. Feltételezhető, hogy ez is más típusra készül. Egy majorban, egy üzemágban három típus, háromféle gépesítés, háromféle munkaszervezés már maga zavaró körülmény. Minden százas istálló típusterve tejházzal készült. Egy majorban egy tej ház is elég, de nehéz leszakítani a^ felesleges tej házat a típustervről. 1965. február 10-én, szerdán. 940 Ha az országban utazunk akár vasúton, akár országúton, és meglátunk egy majort, messziről megállapítható, hogy az azonos hasznosítású, de más típusú építmények melyik esztendőben épültek. Tegyünk most már végre pontot a felesleges, haszontalan kísérletezésekre. Ez nekünk, termelőszövetkezeteknek nagyon sokba kerül, és rossz az erkölcsi hatása. Lóistállót a termelőszövetkezetekben nem építünk, nincs rá hitel, pedig a lóra még szükség van. így magunkat csapjuk be azzal, hogy a lovakat a tehén- vagy a borjúistállóban tartjuk. Szerintem ezt olcsóbban is meg lehetne oldani. • A takarékosság" egyik fontos tényezője a megtermelt termények megóvása. Itt a hiányosság főleg embereken múlik. Gabonánk túlnyomó hányadát kombájnnal takarítjuk be. A kombájnnal aratott gabona nem raktározható, kombájnszérűk kellenek. A Terményforgalmi Vállalat csak zökkenőkkel tudja átvenni a terményt. A Terményforgalmi részére sürgősen tárolóhelyek és nagy kapacitású meleg szárítók szükségesek.. A meleg szárítókra a kukoricafelvásárláshoz is nagy szükség van, különösen az északi megyékben. Felhívom a figyelmet a szálastakarmány tárolószínek szükségességére; Milliók mennek tönkre. Szlovákiában, de más országokban is nagy gondot fordítanak a takarmánytárolásra. A takarmányszínek megépítésével sok értékes takarmányt, sok munkaerőt takarítanak meg. Véleményem szerint erre gondolni kell. Illetékeseink a takarékosságot nem mindenütt veszik közügynek. Például Nógrád megyében van egy hideglevegős szárító típusterv, amely a célnak teljesen megfelel. A költségei 20—22 ezer forintot tesznek ki, és még sem engedélyezik a kivitelezését. Az országos típusterv szerint kell építeni, amelynek a költsége 40 000 forint. ítéletem szerint a takarékosság szempontjából az a helyes, ha olcsóbban építünk, a megmaradó pénzen pedig más, hasznos beruházást, például a hideglevegős szárító fölé tetőt készítünk. Takarmánykeverő üzemeink megelégedésünkre jól dolgoznak, igényeinket azonban nem tudják kielégíteni. Nagyok a távolságok, sok a fuvarköltség. Szaporítani kell a számukat. Itt sincs megfelelő tárolóhely. Nagyobb felelősséget kérünk a megtervezett építéshez szükséges anyagok biztosítása terén is. Nagyon sok esetben anyaghiány következménye, hogy elhúzódik az építkezések befejezése, sokszor átmegy a következő évre. Tudom, hogy az országban nemcsak mezőgazdasági építkezések vannak. Nagyok a feladatok, gyors az ütem, ez azonban nem lehet ürügy arra, hogy a minőségi követelményeket ne tartsuk meg. Különösen a tégla-, a cserép- és betonáruknál felhívom az illetékesek figyelmét, hogy itt is rendet kellene teremteni. A gépeknél sincs minden rendben. Nógrád megyében a mezőgazdaságban dolgozó erőgépek 14 típusát találjuk meg. Ezek javítása, alkatrész ellátása nagy nehézségekbe ütközik. E célnak megfelelne hat-hét típusféleség is. Ezen a helyen már az elmúlt évi költségvetés tárgyalásakor is szóltam a géptípusok számának csök-