Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-13

837 Az Országgyűlés 13. ülése 1964. november 20-án, pénteken 838 gel és szervezettséggel meg tudják oldani a vízügyi feladatokat. Különösen a következőkkel képes egy jó törvény a kapacitást növelni. Először is magának a vízügyi szervezetnek szilárdításával az eddigi jó színvonal továbbemelésével, hogy rohamosan növekvő feladatait képes legyen megoldani, szóval, hogy teljesítőképessége növekedjék. De nem kevésbé azzal, hogy a vízgazdálkodásban részt vevő partnerek pozícióját és felelősségét is tisztábbá és erőteljesebbé teszi, meghatározott jogokat, kötelességeket és ezek konzekvenciáit fekteti le, és egészében — ahogyan mondani szokták — a törvény szellemében sugározza azt, aminek itt tegnap egészen drámai atmoszféráját éreztük, hogy mindenféle egyáb gondjaink között, vagy még azokon felül a vízgazdálkodásba is bele kell tanulnunk és mindig számolnunk kell vele, hogy olyan elemi létfeltételként kezelendő anyagról van szó, amivel nagyon gondosan és felelősen kell gazdálkodnunk. A törvény tehát vízügyi problémáink megoldását sokféleképpen előmozdítja és ha jó a törvény, szerintem hatékonyan, eredményesen mozdítja elő. Az a véleményem, hogy ez jó törvényjavaslat és a bizottságban még igyekeztünk javítani is rajta. Azt hiszem tehát, hogy hozzá fog járulni a ' jogszabályadta lehetőségekkel — persze, a maga természetének határain belül —, hogy vízgazdálkodásunk a következő időszakban gyorsuló módon javuljon, például olyan értelemben, hogy eldönt felelősségi, hatásköri kérdéseket, tehát tisztán lefekteti, hogy milyen vízügyi probléma melyik szerv felelőssége alá tartozik, illetőleg a komplex vízügyi kérdésekben az egyes szerveknek és az egyes állampolgároknak milyen jogai, kötelességei, feladatai vannak. Minden elismerés mellett, amelyet e törvényjavaslattal kapcsolatban már többen is kifejeztek és én is örömest kifejezek, azért érzékelnünk kell, hogy van még a törvényjavaslatban néhány komoly probléma, amelyen igyekeztünk a bizottsági vita során is javítani, de még csak megközelítő, tűrhető megoldásig jutottunk el. Ez abból is látszik, hogy sokan appelláltak a végrehajtási rendeletre és én is arra appellálok, hogy ott még ezekkel számolni kell. Ezek közül csak hármat szeretnék röviden említeni. Az egyik a helyi tanácsok felelőssége. A Molnár Frigyes előadásában szintén elsőnek említett, kiemelt kérdésben nem nagy, szövegében nem nagy jelentőségűnek tűnő, de azért igen fontos módosítást iktattunk be, amelynek az a lényege, hogy világosan kifejezi, hogy az egész vízgazdálkodásban megvan a maguk nagyon határozott helye és rendkívül fontos szerepe a helyi tanácsoknak, annak ellenére, hogy nálunk egy tanácson kívüli vízügyi szervezet van, amit egyébként mindenki helyeselt a bizottságban. Egyenesen olyan kifejezés hangzott el — érdemesnek tartom idézni —, hogy eddig törvény nélküli jó gazdája volt vízügyi szervezetünk a vízzel való gazdálkodásnak, reméljük, hogy most a törvény által még jobb gazdájává válik. Ezt a kérdést tehát tűrhetően megoldottuk a törvényjavaslat szövegében, de világos, hogy a végrehajtás minden mozzanatában még külön gondot kell rá fordítani. 36* A másik a szennyvíz kérdés. Erre nézve elég radikális változtatást javasolt a bizottság, amelynek az a lényege, hogy a különben gyakorlatban levő, úgynevezett, szenny vízbevezetési díjat töröltük és azt mondtuk: ilyen nincs. Nem lehet, hogy egy vállalat csak szenny vízbe vezetési díjat fizessen azért, mert egyébként a törvényben kifejezetten tiltott szennyezést folytat és a szennyvizet belebocsátja a nyilvános vizekbe. Ezért csak a bírságot hagytuk meg, azzal azonban, hogy van egy következő rendelkezés az illető paragrafusban, amely azt mondja, hogy a bírság kirovása és behajtása nem mentesít a kártérítés és mindenféle egyéb felelősség alól sem. Ezt tehát ajánlom Törő és Babies elvtársak figyelmébe, hogy amikor ők jogosan, igazán meggyőzően kifejtett indokok alapján még radikálisabb szankciókat követelnek, vagyis a kártérítés merev, vas- ' kos alkalmazását, akkor talán elfogadható, hogy a törvényben elégedjünk meg a kártérítésre és mindenféle egyéb felelősségre vonatkozó világos rendelkezéssel. Tekintsük ezt operatív, nagyon sok tényezőtől függő feladatnak, amelyet többek között beruházásokkal, anyagi, műszaki eszközökkel, sorrendi kérdések eldöntésével stb. lehet megnyugtatóan, vagy legalábbis viszonylag megnyugtatóan megoldani. Van még egy harmadik kérdés, amely nem annyira a bizottság vitájában merült fel, hanem utána. Szerencsére ebből a szempontból a törvényjavaslat szövege nem teszi szükségessé a módosítást, de ami az itt szereplő végrehajtási rendelettervezetben van, az komoly felülvizsgálatot kíván. A parti sávról van szó. A mezőgazdaság részéről elismerik, felvetik, hogy vitán felül helyes, hogy parti sávot biztosítani kell a vízügyi szervek számára, hogy ott az ő operációikat folytathassák és a mezőgazdasági termelés vagy az erdőgazdaság ott szükségszerűen korlátoztassék, a végrehajtási rendelettervezetben azonban nagyon fix számok vannak méterekben kifejezve, tíz-tíz méter, hat-hat méter, mégpedig a vízfolyás is és a védőtöltés mellett is. Itt jogos az az aggodalom, hogy ha ezt a vízügyi szervek valami mechanikus merevséggel hajtják végre, akkor hiába hoztunk földvédelmi törvényt, mert most megint több ezer hold szántó vagy egyéb értékes művelési ág termelése, ha nem is szűnik meg, de korlátozás alá esik. Ezért ismétlem, nem javaslom a törvényjavaslat módosítását, mert sem az eljárás részletei, sem a távolság nincs benne rögzítve, ellenben, ha majd a minisztertanács a rendelettervezetet tárgyalja, oldja fel ezeket az elég merev számszerűségeket és eljárási szabályokat, sokkal rugalmasabb eljárást alakítsanak ki az erre hivatottak, tehát a vízügyi főigazgatóság, a földművelésügyi miniszter, és a minisztertanács ezek megfontolásával hagyja jóvá az erre vonatkozó rendelettervezetet. Végül elnézést kérek, hogy még egy nagyon fontos kérdést, ami nem is szorosan a vízügyi törvényhez tartozik, éppen a bizottsági vita tanulságaként itt elmondok az országgyűlés előtt. Ügy gondolom, helyes és szükséges, hogy felfigyeljünk ezekre a jelekre és az arra hivatottak külön vizsgálat, megfigyelés, mérlegelés tárgyává tegyék ezt a kérdést. Érezhető volt az egyesített bizottsági tárgyalásban, ahol a mezőgazdasági.