Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-13

835 Az Országgyűlés 13. ülése 1964. november 20-án, pénteken 836 (Elnök VASS ISTVÁNNÉ — 20,01.) Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. A napirend szerint következik a vízügyről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Dr. Erdei Ferenc képviselőtársunkat illeti a szó. DR. ERDEI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! A vízjogi törvény van napirenden, mégis a felszólalásokban sorra szőnyegre kerülnek vízgazdálkodásunk nem is könnyű és nem is kicsi kérdései, közöttük olyanok, mint a vízzel való gazdálkodás, a mezőgazdasági, ipari felhasználása, az ivóvíz, a vizek szennyeződése, az ellenük való védekezés stb. Én úgy gondolom, teljesen helyes, logikus és szükségszerű, hogy a törvény kapcsán vízügyünk, vízgazdálkodásunk minden lényeges kérdése szóba kerül, hiszen a jogszabálynak az az értelme, hogy javítsa azokat a feltételeket, amelyek között társadalmunk a vízgazdálkodás feladatait képes megoldani. Én éppen ezért a törvény és a vízgazdálkodási problémák vízügyi feladataival Összefüggésben szeretnék néhány szót szólni és bizonyos javaslatokat tenni, nem magához a törvény szövegéhez, hanem a végrehajtási utasításhoz. Mindenekelőtt szeretném ráirányítani a figyelmet arra, hogy a mi vízügyi szervezetünk az én legjobb meggyőződésem és elég sokoldalú tapasztalatom szerint a legkonszolidáltabb, a legmegbízhatóbban működő intézményeink, szervezeteink közé tartozik. Erre nézve hangzott is el már néhány szó az előttem szóló képviselőtársak részéről — elismerés, köszönet és más formában. De egy-két mozzanatot én is hadd említsek arra vonatkozóan, hogy például tavaly, illetőleg az idén lezajlott egy nem is egészen jelentéktelen tiszai árvíz: és a széles közvélemény egyáltalán nem jött izgalomba. A vizesek ezt elintézték. Vagy a tavaszi vízmentesítéseink általában nem okoznak már olyan oszágos gondot, mint még néhány évvel ezelőtt is, azért mert vízügyi szervezetünk most már tart ptt, hogy képes ezekkel a maga munkakörén belül megbirkózni. Én azt gondolom, arra is érdemes pár mondatot szánni, hogy milyen tényezőknek köszönhető az, hogy a vízügyi szervezetünk — lehet mondani — elismerten széles körben jól dolgozik. Én azt gondolom, ebben része van annak, hogy a régi magyar vízügy haladó hagyományait sikerült átmentenie a mai modern viszonyok közé, és a szocialista állami és gazdasági szervezés viszonyaival és elveivel sikerült azokat szerencsésen párosítani. És a mi magyar vízügyi hagyományaink külföldön is elismertek. Még az is hozzájárult vízügyi szervezetünk olyan megerősödéséhez, hogy ma, mint megbízhatóan működő intézményt könyvelhetjük el, hogy az utóbbi években megkapta azokat a gazdaságiműszaki felszereléseket, amelyekkel a munkát nagyrészt gépesítve, egészében véve igen nagy kapacitással képes vízügyi feladataink megoldásán dolgozni. Szívesen megragadom az alkalmat arra a kiegészítésre is, hogy ebben a munkában azonban nemcsak a vízügyi szervezet igazgatási és műszaki, vagy vállalati apparátusa végzett elismerésre méltó jó munkát, hanem széles körű társadalmi erőket is tudott mozgósítani. Ezt egy vonatkozásban az egyik előttem szóló képviselőtársam úgy fejezte ki, mint a Hazafias Népfront érdemét. Biztosan van benne ilyen érdem, de az még tőlem független, elődeim érdemei ezek. De hozzáteszem, hogy azért sikerülhetett társadalmi munkát toborozni ezeknek a feladatoknak a megoldására, mert az arra hivatott állami szervezet, vízügyi szervezetünk ezt lehetővé tette, igényelte, és fel tudta használni, s hozzá tudott járulni a társadalmi munkában született tervek, elgondolások megvalósításához. A vízgazdálkodási társulatokat pedig —, amelyek speciálisan vízügyi kérdések megoldására hivatott társadalmi szervezetek — egyenesen vízügyi apparátusunk szervezte, illetőleg kezdeményezte. Mindezek ellenére, hogy ilyen pozitív és jó dolgokat mondhatunk, mély meggyőződésem, megalapozottan — vízügyi szervezetünkről, nem mondhatjuk, vízgazdálkodásunk érdemi problémáiról, hogy azok olyan jól megoldottak lennének, illetőleg, hogy ne lenne nagyon sok közöttük aggasztó vízügyi, vízgazdálkodási problémánk is. Tegnap egyenesen drámai jellemzést kaptunk a vizek szennyeződéséről, de elhangzottak tegnap észrevételek a felszólalások során a vízellátás nehézségeiről, általában elmaradottságáról, az ipari vízellátás kérdéseiről, s még külön az ipari szennyeződés kiküszöbölésének nagyfokú hiányairól. Mik ennek az okai? Én azt gondolom, főképpen és általában az az oka, hogy a vízügyi szervezet viszonylagos fejlettsége, konszolidáltsága, felkészültsége mellett, ugyanez nem mondható el ilyen mértékben a vízfelhasználó partnerekről, akár mezőgazdasági, akár ipari, akár kommunális vízfelhasználásról van szó. Mindenekelőtt ezen az oldalon, a partnereknél az anyagi-műszaki felszerelés erősen elmaradott a feladatokhoz képest, még nem győztek felvonulni a megnövekedett vízügyi feladatokra való felkészüléshez. És nem utolsósorban van egy olyan tényező is, hogy még nem tanultunk meg eléggé gazdálkodni a vízzel, ami nem különösen érthetetlen, és egyáltalán nem valami szemrehányás-értelemben mondom, hiszen hallottuk tegnap, világszerte így van ez. Az iparosodás és az urbanizálódás előrehaladásával olyan mértékben lenne vízre szükség, hogy most hirtelenül, — történelmi méretekben hirtelen •— problémává vált, sőt egyik-másik országban égető probléma lett a vízzel való gazdálkodás. Világos tehát, hogy ez még nem is merült fel a korábbi években ilyen súllyal, most azonban felmerült, tehát nagyon nagy sietséggel kell megtanulnunk a vízzel való gazdálkodást, a víz kezelését, és ehhez az összes szükséges feltételeket meg kell teremteni. Ezek között milyen szerepet játszik a törvény, vagy úgy is lehetne mondani, mit várhatunk a törvénytől, mennyiben mozdítja elő vízügyi problémáink tényleges, érdemi megoldását? Azzal legyünk tisztában, hogy a törvény vízgazdálkodási problémáinkat — bármelyiket a felsorakoztatottak közül — közvetlenül nem oldja meg. Ezt illúzió lenne várni a törvénytől. De az bizonyos, hogy lényegesen növeli azokat a feltételeket, amelyek között az arra hivatott szervek megfelelő anyagi, műszaki felkészültség-