Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-12

623 Az Országgyűlés 12. ülése 1964 megyénk, Borsod-Abaúj-Zemplén megye vízügyi helyzetének rövid ismertetésével mutassam be, hogy mennyire időszerű a vízügyi törvényjavaslat megszerkesztése és az Országgyűlés elé terjesztése. A régi vízjogi törvény, az 1885. évi 23., valamint az ennek kiegészítéséről és módosításáról szóló 1913. évi 18. törvény alapelve a feudálkapitalista rend viszonyaira épült. Ebből következett az, hogy a nagybirtokosok és a tőkések eredek eit védte, s vajmi keveset nyújtott a dolgozó népnek élete és vagyona védelmére. Megyénk területét több folyó érinti, így a Tisza, a Bodrog, a Hernád, a Sajó és a Bodva. Az 1885. évi törvény alapján megindult vízszabályozási munkák során épült a Tisza gátja. A hivatkozott törvények végrehajtása során azonban a dolgozó nép érdekeit csak akkor, vagy még akkor sem vették figyelembe, ha már a földbirtokosok és a tőkések igényei, kívánságai kielégítést nyertek. Erre úgy hiszem, valamenynyien tudnánk példákat felsorolni. Széchenyi István kezdeményezésére Vásárhelyi Pál 120 évvel ezelőtt készítette el a Tiszaszabályozás tervét. A Tisza-gát kiépítése a borsodi szakaszt kivéve az 1930-as években általában befejezést nyert. Dél-Borsodban, a nyitva hagyott kapun szinte évenként kiöntött a Tisza, s amellett, hogy veszélyeztette az érintett községeket, több ízben a lakosság egész évi termését is tönkretette. A mezőgazdaságilag művelhető terület nagy része elszikesedett, és még szegényebb lett az ott élő lakosság. A Horthyrendszer képviselőválasztásain a dél-borsodi kerületekben jó kortesfogásként alkalmazták a jelöltek a Tisza-gát befejezésének ígérgetését. A gátépítések befejezése ugyanis nemcsak biztonságot jelentett, hanem munkalehetőséget is nyújtott volna az ínséges népnek. A történelem vihara elsöpörte a feudálkapitalista népelnyomó rendszert, népbolondító uraival együtt. A Tisza-gátat nem ők, hanem felszabadult népünk fejezte be 1948-ban. Népi rendszerünknek volt ereje ahhoz, hogy a fasiszta hordák által kirabolt és tönkretett hazánk újjáépítésével egyidejűleg három év alatt pótolja a feudálkapitalista rendszer évszázados mulasztását, s megkezdje a gátépítéssel szorosan Összefüggő belvízrendezés hatalmas munkáját. Felszabadulásunk előtt sem a Sajó, sem a Hernád folyó árvízvédelmével nem törődött senki. A népnyomor enyhítését célzó ínségpénzeket kellett volna erre a munkára felhasználni, de még azt is másra költötték el. A szomszédos országokban általában a század elején már befejezték a jelentősebb vízrendezési munkálatokat. Hazánkban ez nem történt meg, mert egyéb célokra használták fel a nemzeti jövedelmet, a külföldi kölcsönöket a Horthy-rendszer urai. Megyénkben a felszabaduláskor a kis-vízfolyások nagy része ősállapotban volt. A délborsodi nyílt ártér 1932-ben, 1940-ben és 1941-ben felmérhetetlen árvízkatasztrófát zúdított Tisza menti községeinkre, amit tetéztek a lefolyástalan belvízkárok is. Az 1948-ban végrehajtott államosítást követően, 11 évvel ezelőtt, 1953-ban vált egységessé a vízügyi igazgatás megyénkben is. Lényenovember 19-én, csütörtökön 824 gében ettől az időtől vált társadalmi feladattá, népgazdaságunk fontos és szerves részévé a vízgazdálkodás. Az ellenforradalom leverése után, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkásparaszt kormány helyes, emberséges, célravezető politikája, — a népfront-politika — bontakoztatta ki azt a néoi-nemzeti egységben rejlő erőt, a bizalmat a párt és a kormány politikája iránt, amely lehetővé tette többek között a szocialista nagyüzemi mezőgazdálkodásra való áttérést, a korszerű agro- és zootechnika útjára való felfejlődést megyénkben is, s egységes akarattal és erővel raktuk le a szocializmus alapjait hazánkban. Ennek a fejlődésnek eredményeképpen a vízgazdálkodás viszonya is megváltozott. A szocialista mezőgazdaság nagyüzemi, belterjes fejlődésének megfelelő vízrendezés és az öntözővízzel való ellátás mellett — népgazdaságunk fejlődési arányainak megfelelően —- megyénk hatalmas ipari fejlesztése, új, szocialista városaink felépítése mellett, újabb nagy feladatokat ró vízügyi szerveinkre az ipari üzemek és gyárak Vízellátása, városaink és lakótelepeink zavartalan ivóvíz-szükségletének biztosítása is. Ennek következtében a vízügyi igazgatás feladatai ma már a népgazdaság szinte valamennyi ágazatára kiterjednek. Közvetlen kapcsolatban állnak az iparral, a közlekedéssel, az energiagazdálkodással. Megyénkre is elkészült a 20 éves vízgazdálkodási fejlesztési terv, amely hatalmas perspektívát tár fel. Ennek megvalósítása során kell megoldanunk lejtős területeink vízrendezését, az erózió elleni védelmet és a talaj javítási feladatokat. Ennek a tervnek keretén belül kell megépíteni az öntözésekhez és az ipari vízellátáshoz szükséges víztározókat. A lakoság ivóvíz-ellátását vezetékes vízművek és vízhálózatok megépítése útján kívánjuk jó minőségben biztosítani. A szocialista társadalmi és gazdasági viszonyok kifejlődésével tehát megnyíltak a korszerű vízgazdálkodás távlatai. Ennek folytán szükségszerű — s ennek a lehetősége fenn is áll —, hogy a megalkotandó törvény által a vízgazdálkodással összefüggő jogi viszonyok a szocialista jogelvek szerint szabályoztassanak. A komplex vízgazdálkodási feladatok ellátása jól felkészült, egységes irányítást igényel. Ezt biztosítja a törvényjavaslat azzal, hogy a vízügyi állami igazgatási tevékenységet — a Minisztertanács közvetlen felügyelete alatt — továbbra is az Országos Vízügyi Főigazgatóságra bízza. A törvény végrehajtásához készült rendelettervezet, a 95. szakaszban biztosítja ezenkívül a vízügyi államigazgatási tevékenység összehangolását, a népgazdaság több ágazatára kiható kérdésekben, — az országos vízgazdálkodási bizottság működtetése által. Ennek a bizottságnak a működése a tudományosan megalapozott, korszerű, gazdaságos fejlesztési irányelvek, — a nemzetközi együttműködést érintő kérdések célirányos megvalósítását segíti elő, ezért örömmel üdvözlöm az országos vízgazdálkodási bizottság létrehozását. Az egységes vízügyi igazgatási szervek me-