Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-12
825 Az Országgyűlés 12. ülése 1964. november 19-én, csütörtökön 826 gyénkben az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság, amely eddig terven felül is segített, támogatott minden olyan kezdeményezést, amely a termelőszövetkezeti belterjes gazdálkodás fejlesztésére, a biztonságosabb termelésre irányult. így jöhetett létre például a 22 000 holdat érintő tiszavalki belvízrendezés, amely a termelőszövetkezeti közös gazdálkodásra támaszkodva a hazafias népfront-mozgalom által szervezett öszszefogással, a tervezettnél mintegy 10 évvel előbb valósult meg. Ez a terület a felszabadulás előtt, ősztől tavaszig a vadvizek, tavasztól őszig a délibábos rónaság vidéke volt. Az érintett községek lakossága, 14 éves kortól számítva, az alföldi és dunántúli nagybirtokokra vándorolt el, hogy ott mint sommás munkások keressék meg a télire való szűkös kenyerüket. A földbirtokreform után a kistulajdonosi birtokviszonyok gátolták a rendezést. Ma ezen a területen hárommillió köbméter befogadóképességű víztározó, öntözőrendszerek, vízkiemelő művek biztosítják a biztonságosabb termelést, a belterjes gazdálkodás minden lehetőségét. Az említett területen élő lakosság pedig már nem vándorol el sehova sem, kiegyensúlyozott, kulturált életet élnek falvaikban. Sorolhatnám hosszan mindazon munkálatokat, amelyeket a hazafias népfront-mozgalom kezdeményezésére a Vízügyi Igazgatóság segített megvalósítani, s amelyek az ő segítsége nélkül nem jöhettek volna létre. Ilyen jó együttműködésben készült el például a Tiszapalkonyai Hőerőmű hűtővizének öntözésre való felhasználását szolgáló terv, amely szerint délborsodi területeinken mintegy húszezer hold juthat öntözővízhez. A rakacai tározó megépítése, a Bodrogzug 9000 holdjának belvízmentesítése, a Bélusvölgy rendezésé, öntözőberendezések, termelőszövetkezeti víztározók építése — szinte természetátalakító munkának nevezhető. Ezekből a kiragadott példákból is látható, hogy vízügyi szerveink dicséretre méltó, jó munkát végeznek megyénkben. Munkájuk további megjavítását célozza az előttünk fekvő törvényjavaslat, mivel Alkotmányunk 6. §-ának elvi deklarációja alapján megalkotandó törvény, annak végrehajtási utasítása rendszerezi, szocialista jogrendünkbe illeszti a vízügyi igazgatást. Az előttem szóló képviselőtársaim megemlítették, hogy a tanácsi szervekre is jelentős vízügyi feladatok hárulnak. Tanácsaink már eddig is igen sokat tettek, elsősorban a lakosság ivóvízellátásnak megjavítása terén. Ennek eredményét legjobban jellemzi az, hogy a Borsod megyében levő összes vízműveknek 75 százaléka az elmúlt 15 év alatt épült. Megyénk területén épült az ország első, úgynevezett regionális vízműve is, amely a Sajó—Szuha—Ormosvögyi bánya- és iparvidék vízellátását biztosítja. Ennek a regionális vízműnek a továbbfejlesztése folyamatban van. Rá kell mutatnom arra, hogy a lázbérci víztározó és víztisztító mű mielőbbi megépítése a borsodi iparvidék — Özd térségének — létérdeke, tehát mielőbb meg kell valósulnia a lázbérci víztározónak, mert a vízhiány különösen 36 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ Özd térségében igen súlyos helyzetet fog teremteni. Meg kell mondanom azt is, hogy a tanácsok vízügyi szervezete még nem tölti be teljes mértékben feladatát. A járási szerveknél például nincs vízügyi feladat, szemben a városi és a községi tanácsokkal. Viszont az élet megköveteli, hogy a járási szervek is foglalkozzanak vízügyi feladatokkal, elsősorban a közkutas vízellátással, a helyi vízkár- és a belvízteendőkkel. Erre azonban sem létszámuk nincs, sem pedig az egyéb feltételek nem biztosítottak. Az előttem szóló képviselőtársaim említették már a vízgazdálkodási társulatokkal kapcsolatosan a törvényjavaslat 40. §-át, amely külön jogszabállyal rendezi a társulatok kérdéseit. Ezek az új típusú társulatok még nem nagy múltra tekintenek vissza, tehát helyes az, hogy a törvényjavaslat csak jelzi a társulatok helyét a vízügyi igazgatás körén belül. Nagy általánosságban utal a szerepükre és feladataikra, részletes szabályozásukat azonban külön jogszabályra bízza. A társulatok a vízügyi szervek tevékenységét jól kiegészítik, összefogják a lakosságot egy meghatározott cél elérésére. A lakosság anyagi erőforrásai és államunk támogatása kedvező összhangot teremt. .— gyorsítja a múlt rendszer mulasztásainak felszámolását. Nem várnak mindent államunktól, érdekeltté teszik saját területük fejlesztésében a lakosságot, meggyorsítják a problémák megoldását. Helyes tehát az, hogy a még új fejlődő társulatokkal külön jogszabály foglalkozzék. Tisztelt Országgyűlés! Megyénkre jellemző a viszonylagos vízszegénység, a felszíni és a felszín alatti vizek kedvezőtlen eloszlása. Ez a probléma úgy az iparra, mint a lakosságra hátrányos helyzetet teremt, mivel a vízigények teljes mérvű kielégítése már csak költséges műszaki megoldások útján lehetséges. A probléma nagyságrendjére jellemző, hogy hazánk iparivíz-szükségletéből mintegy 40 százalék kerül megyénk viszonylatában felhasználásra. Az ipari területeinken levő települések: Miskolc, Ózd, Putnok, Kazincbarcika ivóvízzel való ellátásának biztosítása is rendkívül nagy problémát jelent számunkra. A törvényjavaslat 3. fejezete „A vizek menynyiségi és minőségi védelme" cím alatt a vizek tisztaságának megóvását írja elő. Ez a kérdés nálunk, Borsod megyében rendkívül súlyos probléma. Mint az Északmagyarországi Vízvédelmi Bizottság alelnöke, jól ismerem folyóvizeink állapotát. Sajnos a Bodrog és a Sajó folyók oly mértékben szennyezettek, hogy a halállomány úgyszólván teljesen kipusztult, vizük előtisztítás nélkül még ipari célokra sem használható fel. Nagy erőfeszítéseket teszünk a borsodi és a miskolci üzemek, és Miskolc város szennyvíztisztításának megoldására. A probléma nagyságára jellemző az, hogy ez év kilenc hónapja alatt — az 1/1961. számú kormányrendelet alapján — 10 131 000 forint szennyvíz-bevezetési díjat, illetve szennyvíz-bírságot kellett kivetnünk egyes üzemekre, gyárakra.
