Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-2

71 Az Országgyűlés 2. ülése 1963, március 25-én, hétjön 72 Meggyőződésem, hogy a költségvetésben az oktatási intézmények céljaira előirányzott összegek helyes gazdálkodás mellett lehetővé fogják tenni, hogy az 1963. évben - is nagyot lépjünk előre a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló, 1961. évi törvény elgondolásainak megvalósítása terén. Oktatásügyünk fejlődésének irányát hosszú időre ez a törvény szabja meg. Méreteiket tekintve óriási feladatokról van benne szó, amelyek emellett belső szerkezetük folytán rendkívül szövevényeseknek és bonyolultaknak is bizonyulnak. A törvényjavaslat indokolásában is tükröződik az a körülmény, hogy a folyó tanévben már mindenfajta oktatási intézményünknek közös jellemzőjévé kezd válni a kapacitásukat valamilyen vonatkozásban meghaladó megterhelésük. Ügy ítélem, hogy nincs semmi restelkedni valónk amiatt, hogy ma szűkek az iskoláink, hiszen az adatok mind az oktatás voluménjének hatalmas és az utolsó években rohamos növekedéséről adnak számot, különösen az általános iskolát követő magasabb szintű oktatás területén. Erre a körülményre — úgy vélem — méltán büszkék lehetünk, hiszen arról tanúskodik, hogy fiatalokban és felnőttekben egyaránt él a tudás, a tanulás vágya. Ha szűkek az iskoláink ma, ennek az a legfőbb oka, hogy népünk szomjazza a műveltséget, a tudást. Ügy gondolom, jó úton haladunk ahhoz, hogy rövidesen ki lehessen majd elégíteni minden állampolgárnak a legmagasabb fokú iskolai végzettségét, a legmagasabb szintű műveltség megszerzésére irányuló igényét is, ha az alkotás őszinte vágyából fakad, s ha az megfelelő képességgel és szorgalommal párosul. Az oktatási törvény végrehajtásának előkészítése érdekében évek óta folyó munkálatok során a felmerült kérdések egy része már megoldást nyert. Más kérdések még tisztázásra várnak. Szeretnék néhányat azok közül, amelyek — szerény megítélésem szerint — különösen fontosak, röviden megemlíteni. Gyermekkoromra úgy emlékezem vissza, hogy abban az időben a különböző fokú iskolákban folyó oktatás nem volt valami jól összehangolva. Az elemi iskolából a középiskolába, majd pedig onnan az egyetemre átlépő diák általában ugrásszerűen megnövekedett követelményekkel találta szemben magát, amelyeknek éppen ezért sok esetben nem is tudott az előző iskolában megszokott mértékben eleget tenni. Lényeges változás ezen a téren, legalábbis a műszaki egyetemeket érintő vonatkozásban, a felszabadulás után sem történt. Bizonyára nem könnyítette a helyzetet, hogy a műszaki egyetemek és a különböző típusú középiskolák között különböző mértékben és esetleg különböző területeken jelentkezett az öszszehangolás hiánya. Az újtípusű szakközépiskolák létesítése, vagyis a középfokú oktatás további tagozódása még bonyolultabb viszonyokat teremt. Hozzájárul ehhez még az is, hogy ugyanakkor kívánatosnak, sőt szükségesnek látszik a műszaki egyetemek és felsőfokú technikumok messzemenő összehangolása is. A középiskolai és a műszaki egyetemi oktatás kellő összhangjának hiányával magyarázható talán — legalább részben — az a körülmény, hogy a műszaki egyetemi oktatás hatásfoka ma kedvezőtlenebb, mint más egyetemeké. Hasznos volna, ha sikerülne tudományos módszerekkel feltárni e jelenségnek esetleg egyéb okait is. A felsőfokú oktatási intézmények hallgatóinak létszáma az utolsó öt évben lényegesen nagyobb mértékben növekedett, mint a középiskolai tanulóké. Ez a jelenség arra int, hogy a létszámok tekintetében is szükség van a középfokú és felsőfokú oktatás gondos összehangolására. Figyelemre méltó az is, hogy a felsőfokú oktatási intézmények esti és levelező hallgatóinak létszáma öt év alatt kereken négyszeresére nőtt. Az oktatásnak erre a formájára különösen illik az oktatási reformnak az a fő gondolata, amely a tanulást és a munkát szoros egységben kívánja összefoglalni. A műszaki egyetemeken azonban az oktatásnak ez a formája, különösen a levelező oktatásé, egyelőre olyan gondokkal küszködik, amelyeket sem nekünk, de más szocialista országoknak sem sikerült ez ideig megnyugtató módon megoldaniuk. Hasonló nehézségek jelentkeznek a felsőoktatási intézményekben megvalósított meghosszabbított szakmai gyakorlatokkal kapcsolatban is. Mindez együtt erősen előtérbe állítja az esti- és levelezőoktatás megoldatlan kérdéseit. Ügy gondolom, hogy a megoldás kiindulópontja, legalábbis a műszaki egyetemek vonatkozásában, az ipar és az egyetemek szoros együttműködése kell hogy legyen, a közös felelősségvállalás alapján. Meggyőződésem, hogy a magyar pedagógusok a felsorolt feladatok reájuk eső részét lelkesen vállalják, népünk műveltségi színvonalának emelése, a kommunista szakemberképzés érdekében. ' Tisztelt Országgyűlés! A költségvetést az elmondottak alapján elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Galló Ernő képviselőtársunk következik szólásra. GALLÓ ERNŐ: Tisztelt Országgyűlés! A közelmúltban kormányhatározat jelent meg, amely az egészségügyi felvilágosítás kérdéséről intézkedett. A kormányhatározat létrehoz egy szervet, amelyben az összes minisztériumok, közegészségügyi intézetek, szervek, társadalmi és tömegszervezetek vesznek részt. Én a kérdésnek nem ahhoz a részéhez kívánok hozzászólni, hogy a bizottság milyen munkát végezzen, hiszen ez a szakemberek dolga, az ő feladatuk ezt meghatározni. Ezen belül — s azt hiszem, hogy nemcsak az egészségügyi felvilágosítás problémájára vonatkozik ez, hanem minden kérdésre — általában a társadalmi munka jelentőségéről kívánok szólni. Ha most konkrétan mégis az egészségügyi tárcával kapcsolatban teszem meg az észrevételemet, ez nem jelenti azt, hogy ne vegyük igénybe a minden más területen felhasználható társadalmi munkát. Az egészségügyi felvilágosítás céljaira a költségvetés 4 millió 600 ezer forintot irányoz elő.