Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-12

803 Az Országgyűlés 12. ülése 1964. november 19-én, csütörtökön 804 galmának elhagyását, és minden esetben szenny- I víz-bírság kivetését azokkal az üzemekkel szem- I ben, amelyek a vizeket fertőzik, vagy károsan szennyezik. Abban az esetben természetesen, ha a szennyvíz-bírság fizetésére kötelezett üzemnek tisztító berendezése nincs, vagy a meglevő berendezés korszerűsítés nélkül a szennyvizek tisztítására nem alkalmas, indokolt a csökkentett összegű bírság megállapítása. A bizottságok kívánatosnak tartják, hogy a kormány a népgazdaság erőforrásaihoz mérten segítse elő a szennyvíz-tisztító berendezések kiépítésének meggyorsítását, azoknál az üzemeknél, amelyek nem rendelkeznek ezekkel a berendezésekkel. A vízügyi szervek és az ipari üzemek tökéletesítsék a szennyvíz-tisztítás technológiáját, tegyenek megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy mielőbb megszűnjék a vizek káros szennyezése. Ismeretes, hogy az ország jelentős területe, csaknem hétmillió katasztrális hold időnként a belvíz elöntésének van kitéve. A belvízkárok csökkentésére a csatornahálózat és a szivattyútelepek nagyarányú fejlesztésével eredményes intézkedések történtek, amelyek hatására az átlagos belvizek levezetési ideje a felszabadulás előtti helyzethez viszonyítva csökkent. A belvízelöntések azonban napjainkban is súlyos károkat okoznak. Belvíz-elöntések idején ezért egységes irányítás mellett, szervezetten kell eljárni. Érthető tehát, hogy a vízügyi szerveknek kell megállapítaniuk, milyen ütemben és sorrendben vezethetők le a belvizek. A törvényjavaslat 25. §-a kimondja, hogy ha a folyó, vízfolyás, tó, vagy közcélú csatorna vízállása, vagy a belvízvédelmi művek teljesítőképessége a káros vizek fokozatos leeresztését teszi szükségessé, a nagyobb népgazdasági kár elhárítása céljából mindenki kártalanítás nélkül köteles tűrni a belvizeknek az ingatlanon történő ideiglenes visszatartását. A törvényjavaslat szerint a belvizek ideiglenes visszatartásánál tekintettel kell lenni a mezőgazdasági termelés érdekeire is. A bizottságok a mezőgazdasági termelés érdekeinek mérlegelése mellett szükségesnek tartották annak kimondását, hogy a visszatartás és a vízleeresztés rendjének szabályozása során helyes sorrendiség megállapításával a lakosság, továbbá a termelés érdekeit vegyék figyelembe. A bizottságok helyesléssel vették tudomásul a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, hogy az Országos Vízügyi Főigazgatóság, mint országos főhatóság, a Minisztertanács közvetlen felügyelete alatt működve, irányítja és szabályozza a vízgazdálkodás, valamint a vízügyi igazgatás feladatait. Egyetértettek azzal, hogy olyan széles hatáskörrel rendelkezzék, ami lehetőséget ad számára a vízgazdálkodás rendjének szabályozására a népgazdaság egész területén. Hiányolták azonban a bizottságok, hogy a törvényjavaslat nem, hanem csak a végrehajtási rendelettervezet szabályozza a tanácsi szakigazgatási szervek vízügyi feladatait. Hiányolták továbbá azt, hogy a törvényjavaslat nem tartalmaz rendelkezést a tanácsok, mint az államhatalom helyi szervei vonatkozásában, csupán a vízkár-elhárítással kapcsolatban. Jóllehet I a tanácsok fontos szerepet töltenek be jelenleg I is a vízgazdálkodás szervezésében, az egészséges ivóvíz-ellátás fejlesztésében, az öntözéses" gazdálkodás szervezésében és más vízügyi feladatok sikeres megoldásában ; a gyakorlatban pedig szoros és eredményes az együttműködés az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a vízügyi igazgatóságok és a helyi tanácsok között. A helyi tanácsoknak, valamint szakigazgatási szerveiknek a jövőben is fontos szerepük lesz a vízgazdálkodás további fejlesztésében és szoros együttműködésük a vízügyi szervekkel növeli a vízügyi törvény végrehajtásának társadalmi bázisát, és megvalósulásának hatékonyságát, s e téren is tovább erősíti állami életünk demokratizmusát. Ezért a bizottságok javasolták, hogy a végrehajtási rendelettervezet 92. §-ának megfelelő rendelkezést ne a rendelet, hanem a törvény tartalmazza, s egyben a törvény emelje ki a tanácsok szerepét a helyi vízügyi feladatok megoldásában. Eszerint a vízügyi igazgatás feladatait az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a felügyelete alá tartozó vízügyi szervek látják el. A jogszabályban külön meghatározott helyi vízügyi feladatokat a tanácsok az Országos Vízügyi Főigazgatóság szakfelügyelete alá tartozó illetékes tanácsi szakigazgatási szerveik útján látnak . el, továbbá vízgazdálkodási közfeladatokat végeznek a vízügyi igazgatóságok felügyelete alatt a vízgazdálkodási társulatok. A bizottságok megállapították, hogy az erózió, a talajlesodródás jelentős károkat okoz a népgazdaságnak. Évente mintegy 50 millió köbméter termőtalaj pusztul el az erózió következtében. A bizottságok úgy vélték, hogy az erózió kártétele elleni további védekezés keretében a szükséges egyéb irányú mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi munkákat egymással összhangban kell elvégezni. Ezért javaslattal fordulnak a kormányhoz, hogy a végrehajtási rendelet kiadásakor vegye figyelembe ezt az elvet. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés három bizottsága elvégezte törvényelőkészítő munkáját. Együttes javaslatuk előterjesztése után kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a vízügyről szóló törvényjavaslatot e módosítási indítványok figyelembevételével általánosságban és részleteiben fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a vízügyről szóló törvényjavaslathoz tíz képviselőtársunk jelentkezett szólásra. Most dr. Törő Imre képviselőtársunkat illeti a szó. DR. TÖRŐ IMRE: Tisztelt Országgyűlés! örömmel üdvözlöm az előttünk fekvő vízügyi törvényjavaslatot, amely mai életünknek egy rendkívül fontos és világszerte is gondot okozó hátrányos velejáróját kívánja megszüntetni, vagy legalábbis enyhíteni. A gyors iparosodás és az ezzel járó urbanizációs folyamat szükségszerűen ráterelte a figyelmet az elégtelen városi vízellátásra. Az Egészségügyi Világszervezet legújabb adatai szerint a világszerte észlelhető hatalmas erőfeszítések ellenére a világ népességének csak 10 százaléka rendelkezik otthonában megfelelő minő-