Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-12

805 Az Országgyűlés 12. ülése 1964. november 19-én, csütörtökön 806 ségű ivóvízzel, de még ezek a szerencsések is — a kitermelt víz elégtelensége miatt — többnyire csak korlátozottan, a nap bizonyos szakaiban kapnak folyóvizes ivóvíz-ellátást, ami a szolgáltatási szünetekben súlyosan fertőződhetik. Á világszervezet becslése szerint pusztán csak a gazdaságilag elmaradott országokban évente körülbelül ötmillió csecsemő hal meg bélfertőzések következtében. A kultúrvilág városaiban az ott befészkelt bélfertőzéses gócokat, elsősorban a hastífuszt sikerült majdnem teljesen visszaszorítani. így történt ez hazánkban is. Ez a kedvező fejlődési tendencia azonban megtorpant a gyorsan fejlődő urbanizációs folyamat társ jelenségek ént. Jelenleg a világ egész lélekszáma 3 milliárd fő. Ez a kétezredik évre megduplázódik, hatmilliárdra, vagyis 40 év alatt lezajlik az a folyamat, amely ezt megelőzően 1500 év alatt történt csak meg. Ehhez jön még az, hogy az urbanizációs folyamat még jobban felgyorsul, a gazdaságilag elmaradott országokban is rohamos lesz az iparosodás és a vízigény növekedése. A városi vízigény mindezek eredőjeképpen már ma is oly hatalmas mértékben megnövekedett, hogy kielégítése a rendelkezésre álló korlátozott mennyiségű édesvíz-készletek miatt egyre nehezebb. A probléma elsősorban mennyiségi vonatkozású, ezért a nagyobb iparvidékeken mind gyorsabban mutatkoznak a vízelégtelenség már sehogyan sem áthidalható jelei, mert nincs már a városok alatt és környékén megfelelő mennyiségű, tisztaságú kitermelhető védett talajvíz, de lassan felszíni víz sem. Az újonnan létesített iparágak viszont — például a vegyipar és ezen belül a műanyagipar — lényegesen vízigényesebbek a régi iparágaknál. De a mezőgazdaság nagyüzemesítése is fokozott vízigénnyel jár. Franciaországban például jelenleg az összes kitermelt víz 47 százalékát a mezőgazdaság, 45 százalékát az ipar használja fel, és csak 8 százalékát fogyasztja el a lakosság. A mennyiségi elégtelenség azután rohamosan a víz minőségi romlását idézi elő. A menynyiségi igények minden eszközzel való kielégítése ugyanis döntően az ipar növekedő vízigénye miatt olyan gyors eredményeket produkáló vízkitermelési módok felé kényszeríti a műszakiakat — ilyenek például a nem megfelelő technológiával kezelt felszíni vizek kiemelési módjai —, amelyek a kitermelt víz feltartóztathatatlan minőségi romlásához vezetnek. A vízművek, amelyek mint tudjuk, régebben többé-kevésbé védett talajvíz-rétegekre települve ezeknek többnyire már nyers állapotban is tiszta, iható vizét termelték ki és juttatták el a fogyasztókhoz, ma rossz minőségű, szennyezett felszíni vízből kell bogy jó minőségű, vagy legalábbis elfogadható ivóvizet készítsenek. Jellemző a nagy szükségre, hogy például a Ruhr-vidéken a hatalmas vízigény és a lehetőségek közötti aránytalanságok arra kényszerítették az illetékeseket, hogy felvessék a gondolatot: Skandináviából csővezetéken jó minőségű ivóvizet nyerni, és a hatalmas mennyiségű szennyvizet a Keleti-tengerbe vezetni. A Rajna vize például ma már annyira szennyezett, hogy megszűnt a biológiai öntisztulása, tehát nem élő, hanem halott víz. Világszerte mindinkább szaporodik a halott vizek száma. E súlyos vízviszonyok tükröződnek az enterális fertőzések statisztikai adataiban is. Honnan várható e nagy vízigény fedezése a jövőben? A Föld felületének kétharmad részét borítja víz, az ivásra és ipari célokra hasznosítható édesvíz azonban ennek csak 3 százaléka. Ha a Földön a hasznosítható édesvizet vesszük tekintetbe, bolygónk 20 milliárd lakosnál többet nem tud ellátni, és ez a felső határ 2100-ban következik be. Ezért vették számításba a vízhiány pótlására a sósvíz-készletek hasznosítását. A tengervíz kitermeléséhez azonban az atomenergia igénybevételét kell lehetővé tenni, egyébként a kérdés nem oldható meg rendkívüli költségigényessége miatt. Éppen ma olvashattunk arról az egyezményről, amelyet az e téren történő együttes kutatásra a Szovjetunió és az Egyesült Államok kötött. Ezzel a nemzetközi háttérrel kell tekintenünk hazánk vízügyi viszonyaira is. Sajnos hazánkban is a városi vízeredetű megbetegedések száma — elsősorban a bélhurut és a dizentéria — emelkedőben van. összehasonlítást téve azokkal az országokkal, ahol a vízellátás elégtelensége már a lakosság vitális érdekeit sérti, vagy az ipari fejlődést gátolja, hazánkban a helyzet elég kedvezőnek mondható. Felszíni vizünk jelentékeny részét a Duna, Tisza, Dráva és a Balaton teszi ki és ezek a vízkitermelés szempontjából még alig vannak igénybe véve. Jelentékeny mennyiségű feltárható vizünk van a felszín alatt. Hazánk az elmúlt 20 év alatt fejlett iparral és nagyüzemű mezőgazdasággal bíró ipari országgá fejlődött. Vízgondjaink ma még jóval kisebbek, mint a vezető ipari nagyhatalmaké. Ennek ellenére mostani gondjainkat is nagyon komolyan kell venni. Nehézségeink összetetten jelentkeznek. A magyar ipar területi elosztása az egyik. A magyar ipar fele ugyanis Budapesten van. Annak ellenére, hogy a parti mederszűrési talajvízkészletek mellett hatalmas víztömegével maga a Duna is kedvező helyzetet biztosíthat, vízelégtelenség tünetei mutatkoznak. Nehezebb a helyzet a másik két iparvidéken. Borsodban és Veszprémben. Az iparosítás súlypontja nálunk is a vízigényes iparok feljesztése felé tolódik el és új problémát vet fel a megszaporodott ipari szennyvizek ártalmatlanítása mind mennyiségi, mind minőségi szempontból, ami sokkal nehezebb műszaki problémát vet fel, mint amivel eddig találkoztunk. A Balaton vize és levegője egyaránt veszélyeztetett. Fűzfő, Pét, Papkeszi vegyiműveinek szennyvizét a Séd és a Nádor csatorna vezeti a Sión keresztül a Dunába. Az ezáltal okozott fenolszennyezettség a Duna azon szakaszain érvényesül, ahonnan Pécs város vízellátása történik. A helyzet tehát Pécs vízellátását fenyegeti. Mivel a kérdés nemcsak műszaki, hanem egészségügyi probléma is, kissé elnézőnek tartom a 15. §-ban lefektetett szankciókat, azon üzemekre vonatkozóan, melyek a szennyezett vizet előzetes derítés nélkül engedik be a szabad vizekbe. Űgy gondolom, hogy nem szennyvízbírságot kellene kiszabni, hiszen ezeket szinte