Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-12

789 Az Országgyűlés 12. ülése 1964 határozatának az építési törvény elvi folytatása lesz. Átfogja az építésügy és az építőipar területét, megteremti a gazdasági érdekek irányába ható erők egységét, az egységes állami irányítást és a feladatok tervszerű megoldásának feltételeit. Az építésügy és az építőipar elemző vizsgálata ezt a várakozást mindenképpen indokolja. Közvéleményünk tájékozott arról, hogy az építőipar népgazdaságunk fejlődésének, beruházáspolitikánk realizálásának szűk keresztmetszetévé vált és vitathatatlan fejlődése ellenére akadálya népgazdasági terveink ütemezett megvalósításának. Ebből származó következtetés tehát, hogy az építésügy és az építőipar helyzetelemzésén, az igények és a feladatok pontosabb felmérésén alapuló társadalmi erőfeszítések szélesebb bázisát kell megteremteni. A különböző építési szektorok mindegyike közvetve, vagy közvetlenül a népgazdasági tervek megvalósításán tevékenykedik, de elgondolkoztató hatékonysági különbségekkel, különböző irányban ható műszaki és kapacitásfejlesztési koncepciókban. Az építőipari kapacitás és az építési feladatok állandósuló ellentmondása módot és lehetőséget ad arra, hogy számos szerv, üzem, vállalat olyan önálló építési, felújítási kapacitást hozzon létre, mely a szervezett építőipar rovására alakult ki, de egyben kiesett a gazdálkodás alá vont kapacitások közül. Ennek nagyságrendje nem elhanyagolható. Baranya megyében részletes felmérés hiányában —- ami egyébként ott folyamatban van —, csak felbecsülni tudjuk az arányt. Az építőipari szakmunkásoknak körülbelül 70 százalékát foglalkoztatja a szervezett építőipar, és éppen az ezen kívül folyó építési tevékenységben jelentkezik a bér- és munkafegyelem, a munkaszervezés, a műszaki fejlesztés, tehát a termelékenység fejlesztésének legtöbb hiányossága. Az elaprózott építőcsoportok szétszórt tevékenysége az építésügyi igazgatás hatékonyságát súlyosan befolyásolja. A gyakorlat igazolja, hogy helyesek azok a törekvéseink, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek építőbrigádjait járási egységbe szervezzük, ezt kell folytatnunk és kiterjesztenünk,az üzemi építőcsoportokra is, hogy szervezhető méretű egységet alakítsunk ki. De meg kell teremteni annak lehetőségét is, hogy ezek az egységek szervesen kapcsolódjanak tevékenységükkel az állami építőipar feladataihoz. Biztosítani kell ezt a lehetőséget ár-, béres szerződési rendszerünkben is. A termelékenység növelésének általános, minden építőipari szektorra kiterjedő formáját még a szűkebb körű érdekek feladásával is ki kel] alakítani. Ennek ipari bázisát a legnagyobb hatékonysággal ott kell létrehoznunk, ahol a feltételek a legkedvezőbbek. Az állami építőiparnak arra is fel kell készülnie, hogy a tanácsi, szövetkezeti építőipart is el tudja látni a magasabb termelékenységet, indirekt kapacitásnövelést biztosító, üzemi gyártásban készülő szerkezetekkel. A magasabb műszaki felkészültség és gépkihasználás érdekében indokolt foglalkozni a központi szolgáltatás jelleggel üzemeltetett építőipari géppark megszervezésével. A magánerő fokozódó bevonása a lakásépítési programba kényszerítően szükségessé november 19-én, csütörtökön 790 teszi ennek • a tevékenységnek magasabbfokú szervezését az előkészítés, a tervezés, a munkaszervezés, az anyagellátás, de az elszámoltatás és az ellenőrzés vonatkozásában is. Az építési törvény legfontosabb funkciójának azt kell tekintenünk, hogy a gyakorlatban váljék szervező és irányító erővé az egységes fejlesztési törekvések, feladatok és feltételek valóraváltásában. Ennek a célnak kell alárendelni az építésügyi igazgatás ellenőrzési és szervezési feladatkörét is. Beszélni kívánok, igen tisztelt Országgyűlés, arról, hogy településeink, városaink fejlődésében a múlt és a jövő éles ellentmondása feszül. Egyetértünk abban — és nehogy félreértés legyen —, hogy az építés fokozódó ütemében is biztosítani kell a múlt valós műemléki értékeinek védelmét. De szerintem nem szabad elfeledkezni arról, hogy a műemlékvédelem alatt álló, vagy városképileg védett objektumok jelentős része használatban van, tehát használati értéke is tényező akkor, amikor megtartásáról, vagy szanálásáról döntünk. A védett épületek tekintélyes részében lakások vannak és ezek a lakások rendszerint már korszerűtlenek, egészségtelenek, sértik a dolgozók lakásigényeinek kielégítését. Meg kell tehát találnunk azt az ésszerű határt, ameddig a műemlék és a városkép védelem érdekeit képviselhetjük, a dolgozók sérelmei nélkül. A műemlékvédelemben sem függetleníthetjük magunkat a népgazdaság helyzetétől. Itt is indokolt az állagmegóvás és a rekonstrukció helyes arányait az anyagi és kapacitáshelyzet reális felmérése alapján meghatározni, felújított műemlékeinknek a mai életbe illeszkedő funkciót adni. A továbbiakban településeink jövőjét rendezési terveink fogalmazzák meg. A rendezési tervek az építésügyi igazgatási tevékenység legfontosabb alapadatát jelentik, fontosságuk nem kétséges. Éppen ezért elsősorban a rendezési tervek programjával szemben magasabb minőségi követelményeket kell támasztanunk. Településeink fejlődési ütemét elsősorban az határozza meg, milyen a jelenlegi és a távlati szerepük az árutermelésben. Ebből következően vitatható azoknak a rendezési terveknek a realitása, amelyek nem az iparfejlesztés reális területi, távlati terveinek adataira alapoznak. Nyilvánvaló, hogy a kettős egymásra hatás, az iparfejlesztési tervek és a rendezési tervek kölcsönhatása eredményeként alakulhatnák ki azok a rendezési tervek, amelyeknek megtartását törvényerővel kell biztosítani. Gondosan kell tehát mérlegelnünk a rendezési tervek programját kialakító szervek kijelölését, felkészültségét és felelősségét. Fokozottabban kell koncentrálnunk és szerveznünk azoknak a kutató és tudományos szerveknek a tevékenységét, amelyek a rendezési tervek közgazdasági elemzésének metodikáját hivatottak kialakítani, mert jelenlegi városrendezési mutatóink csak sok fenntartással alkalmazhatók. Végül az építésügyi törvényjavaslattal szemben nem támaszthatunk olyan követelményt, hogy minden esetre és jelenségre, minden feladatra egyértelműen utaljon és megoldást adjon. Olyan elvi keretnek kell tekintenünk, ame-