Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-12

791 Az Országgyűlés 12. ülése 1964. november 19-én, csütörtökön 792 lyet az egészséges követelmények, a fejlődés fel­ismert szükségszerűségei tartalmilag is formál­nak. A tárgyalt törvényjavaslattal az elmondott gondolatok mellett egyetértek és a magam ré­széről elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Szepesik Rezső képviselőtársunk. SZEPCSIK REZSŐ: Tisztelt Országgyűlés! Az építésügyről szóló törvényjavaslat jelentő­sége elsősorban és általánosságban az, hogy az építésügy területén a szétszórt, több évtizedes jogszabályok helyett egységes joganyagot tartal­maz, amely lehetővé teszi az állampolgárok ré­szére, hogy az építésügy kérdéseiben eligazod­janak, jogaikat helyesen gyakorolják és a tör­vényből fakadó kötelezettségeiknek maradékta­lanul eleget tudjanak tenni. A javaslat egyes fejezeteit elemezve megál­lapítható, hogy a területrendezés szabályozása, a regionális tervek, rendezési tervek elkészítése hathatósan biztosítani fogja a területek célszerű felhasználását, a főbb építmények megfelelő tér­beli elrendezését, a regionális tervezés és a nép­gazdasági tervezés összhangját. A telekátalakítással kapcsolatban megnyug­tatónak tartom azt a rendelkezést, amely csere­telek-juttatást biztosít arra az esetre, ha az in­gatlan tulajdonosa az építési tilalom miatt nem tudja megvalósítani lakóházépítési szándékát. A törvényjavaslat 9. §-ának (4) bekezdése kimond­ja, hogy az építésügyi hatóságnak a telekátala­kítás ügyében hozott határozatát bíróság előtt nem lehet megtámadni. A törvényjavaslat rész­letes indokolása 8—12. §-ának (6) pontja viszont a következőket rögzíti: „A telekátalakítás jelle­génél fogva az átalakításra került ingatlanok egy része az építésügyi hatóság határozata alapján az eredeti tulajdonos helyett másnak tulajdoná­ba kerülhet. Ennek szükségességét a rendezési terv végrehajtását szolgáló műszaki munkálatok határozzák meg." Erre, továbbá az eljárás mi­előbbi jogerős befejezéséhez szükséges közérdek­re figyelemmel a javaslat 9. §-a kizárja a telek­átalakítás ügyében hozott államigazgatási hatá­rozat bíróság előtti megtámadásának lehetőségét. A telekátalakítás során az ingatlanok tulajdoná­ban bekövetkező változás miatt tehát csak az államigazgatási szervek előtt lehet jogorvoslat­tal élni. Ez a törvényerejű rendelkezés megkívánja a tanácsi szervektől, hogy határozataik megho­zatalánál kellő körültekintéssel járjanak el, igaz­ságos döntést hozzanak. Az állampolgárok jogainak védelme érdeké­ben javaslom, hogy az építésügyi miniszter és az ügyészségek időszakonként — a törvényes­ség érdekében — vizsgálják felül az építésügyi hatóságok által a telekátalakítások ügyében — különösen másodfokon — hozott határozato­kat. A műemlékvédelem és az üdülőterületek építésügyi védelmének előírása minden bizonnyal hathatósan elősegíti majd a műemlékek épség­ben tartását, az üdülőterületek esztétikus, a kor követelményeinek és a táj jellegének megfele­lő beépítését. A törvényjavaslat 26. §-ához kapcsolódó in­dokolás, mely az építésügyi hatósági engedélyek ügyét tárgyalja, maga is elismeri, hogy eddig is panaszképpen merült fel, hogy az építkezések hatósági engedélyezési rendszere bonyolult és a szükséges engedélyek megszerzése hosszadalmas utánjárást igényel. A jelenleg érvényes 3/1964. ÉM számú rendelet a közigazgatási törvény ren­delkezéseinek megfelelően, 15—30 napos határ­időt ad az építésügyi hatóságnak az építési en­gedély által benyújtott kérelmek elintézésére. Az állami beruházásoknál a kivitelező vállalat a tel­jes tervdokumentáció kézhezvételétől számított 45 napon belül köteles szerződést kötni. A tel­jes tervdokumentációval együtt szolgáltatni kell az építési engedélyt is, mert ez az építési szer­ződés megkötésének előfeltétele. Gyakorlatilag tehát a tervek elkészítésétől az építési engedély megszerzésének és a szerződés megkötésének időtartamát — a postázás idejét is figyelembe véve — 90 nap szükséges ahhoz optimális eset­ben, hogy az építési munka megkezdhető legyen. Ezért javaslom, hogy a végrehajtási utasítás olyan rendelkezést tartalmazzon, hogy a részle­tes rendezési tervben meghatározott helyen, tí­pusterv szerint építendő létesítmények építési en­gedélyét az első fokú építési hatóság nyolc na­pon belül legyen köteles elbírálni. Indokolt volna ez a rendelkezés azért is, mert a típusterven az építésügyi hatóság változtatást semmilyen jogcí­men nem rendelhet el, így, ha a létesítmény he­lyét a részletes rendezési terv is meghatározza, akkor az építési engedély megadása lényegében csak formális igazgatási aktusnak minősül. Fontosnak tartom a törvényjavaslat 31. §-a (1) és (2) bekezdésének előírását, mely az építés­ügyi minisztert feljogosítja újfajta építési anya­gok, építési szerkezetek alkalmazásának engedé­lyezésére, sőt azok kötelező alkalmazásának el­rendelésére. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy megragadjam az alkalmat annak kihangsúlyo­zására, hogy új építési anyag, szerkezet csak ak­kor kerüljön alkalmazásra, ha a kísérleti tapasz­talatok ténylegesen alátámasztják az új eljárás alkalmazhatóságát, A ki nem kísérletezett, kel­lően meg nem alapozott építési módok ugyanis csak felesleges költségtöbbletet, anyagpazarlást eredményeznek és nem utolsó sorban hátráltat­ják a beruházások megvalósítását. Példa erre jelenleg Borsod megye, illetve Miskolc, ahol már ez év tavaszán a berentei gázszilikátra mint elég­gé ki nem kísérletezett új építési anyagra több száz lakás beruházását irányozták elő. A televízió híradójában azonban a közelmúltban láttuk a gázszilikátból épült lakóházak építését, amely re­ményt ad arra, hogy ezen új építési anyaggal kapcsolatos terveink a közeljövőben megvaló­sulhatnak. Az építések építésügyi hatósági engedélye­zése és ellenőrzése terén alkotott jogszabályok közül jelentős az építésügyi állandó bizottságok és albizottságok létrehozásának elrendelése, mert ez módot nyújt az építésügyi kérdésekben való társadalmi segítségnyújtásra a tanácsok felé. A törvényjavaslat az építésügyi hatóságokat

Next

/
Thumbnails
Contents