Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-2
69 Az Országgyűlés 2. ülése 1963. március 25-én, hétfőn 70 emberek. A foglalkoztatási gondokról, még pontosabban bizonyos ipari munkalehetőségek kevés lehetőségéről van ez esetben szó. Nincs nálunk munkanélküliség, aki a kérdést így állítja be, annak nincs igaza. Nagyon sok embert tudna foglalkoztatni a mezőgazdaság. Munkaalkalmat kínál a vasút. A probléma nem ebben a vonatkozásban van, és családfő sincs, aki munka nélkül lenne, legfeljebb saját hibájából. Ahol viszont gondjaink vannak, azok a városban élő nők és fiatalok esetei. A fiatalok egy része nem tanul tovább. Elvégzi á nyolc általános osztályt, azután otthon marad. Minden esztendőben újra kezdődik a harc a négyórás keretekért, és a keret mindig kevés. Valahogyan nekünk az a benyomásunk, jó lenne — ha erre anyagi lehetőség van — intézményesen gondoskodni arról, hogy minden városban élő, nyolc osztályt elvégzett fiatal •— ha az kéri —, kapjon négyórás munkalehetőséget valahol, mert nagyon rosszul indul az életbe az a fiatal, aki az iskola elvégzése után feleslegesnek érzi magát. Az asszonyok esetében: egyre több városban élő nő, asszony és leány akar iparban elhelyezkedni, olyan, aki eddig nem dolgozott. Miben van a magyarázata ennek? Nálunk egy ipari munkás keresete a megyében 1400—1500 forint között van, könnyűipari üzemek vannak nálunk elsősorban. Egy olyan munkáscsalád, ahol csak egy kereső van, és több gyermek — az ebből az összegből bizony nehezen él. Olyan munkáscsaládnál viszont, ahol a feleség is dolgozik, vagy a családban még egy-két családtag, az életszínvonal ugrásszerűen emelkedik meg, annak a munkáscsaládnak nem elérhetetlen, sőt egyre természetesebb a televízió, a legkülönbözőbb háztartási gépek, és mindez természetesen kiváltja azt az igyekezetet, hogy ipari elhelyezkedési lehetőséget kapjanak, annál inkább, mert hiszen egyébként a népi állam rengeteg szociális intézménye elősegíti azt, hogy termelő munkában helyezkedjenek el az asszonyok. Ezt viszont megoldani csak további vidéki ipartelepítéssel lehet. Ennek alapján lenne megyei képviselőcsoportunknak egy konkrét javaslata. Azt kérnénk az Országgyűlés elnökségétől, arra illetékesekkel, a kormánnyal vizsgálják meg és ha egy mód van rá, a vidéki ipartelepítés és fejlesztés kérdését egy későbbi időpontban az Országgyűlés tűzze önálló kérdésként napirendjére, hogy a megyéknek lehetősége legyen alaposabb tájékozódásra, és a kérdéshez való hozzászólásra is. (Helyeslés.) Amikor ezt a javaslatot teszem, két dolgot szeretnék magyarázatként elmondani. Először: a mi megyénk a korábbi időhöz képest ténylegesen jelentős iparfejlesztést kapott. Másodszor: minden épeszű ember tudja, hogy nem egy könnyű dologról van szó, hogy azok az elvtársak, akik a kormányban, a Tervhivatalban, a Gazdasági Bizottságban, a mi iparfejlesztésünk kérdésével foglalkoznak, nincsenek könnyű helyzetben, mert egyidejűleg végrehajtani az ipari koncentrálást, emelni a munka termelékenységét, világszínvonalat tartani, versenyezni, kellő kooperációt megvalósítani a KGST keretén belül — ugyanakkor gondoskodni arról, hogy jelentkező új munkaerőket lekössünk az ország minden részén —, ez nem egy könnyű dolog. De mindezt látva, tudva és ismerve sem lehet egyetérteni igen sok esetben azzal a huzavonával, ami elfogadott programok végrehajtása körűi is van a vidéki ipartelepítéssel kapcsolatban. Ezt tudva, látva és ismerve sem lehet elfogadni és megmagyarázni egy olyan esetet, hogy Szombathelyen két esztendővel ezelőtt új gyárat avattunk, az Élelmiszeripari Gépgyárat, lent volt a televízió, sok elegáns autó Budapestről. Mindenkit érdekelt, hogy mi lesz az üzemmel, hány embernek tudunk munkát adni, s a vége az lett, hogy itt alig foglalkoztattunk száznál valamivel több munkást, s most el kell bocsátani harminc asszonyt ebből az üzemből. Nem dől össze a világ ezzel, de nálunk ha har' mine asszonyt el kell bocsátani, az megyei üggyé lesz. Tisztelt Országgyűlés Ezek azok a kérdések, amelyeket én a megyei képviselőcsoport nevében előterjeszteni akartam itt. Egyébként az 1963. évi költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést délután 14.30 óráig felfüggesztem. Szünet: 13.17—14.45) (Az elnöki széket POLYÁK JÁNOS foglalja el) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Dr. Sályi István képviselőtársunkat illeti a szó. SÁLYI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az 1963. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatnak csak a kulturális kiadásokra vonatkozó részéhez kívánok hozzászólni. De szeretném mondanivalóimat, mint pedagógus, főként a hozzám legközelebb eső, nevezetesen az oktatási, illetve felsőoktatási feladatok ellátására szolgáló kiadások köré csoportosítani. Az előttünk fekvő törvényjavaslatot és néhány előző esztendő költségvetési törvényét tanulmányozva megpróbáltam összeállítani magamnak azokat az adatokat, amelyek a tárgyilagos vizsgálódás alapját képezhetik. A hároméves terv harmadik évéből kiindulva, az utolsó évek költségvetési fő összegeit egymással egybevetve rendkívül megnyugtató kép alakul ki. Az említett fő összegek csekély kis eltéréssel szinte teljesen szabályos mértani sorozatot alkotnak, amelyben mindegyik elem a közvetlenül megelőzőt körülbelül 8,5 százalékkal haladja meg. Ezek a számok azt jelzik tehát, hogy népgazdaságunk fejlődésének menete követi a fejlődésnek a természetben mindenütt megfigyelhető általános érvényű exponenciális jellegű törvényét. Ugyanebben az időszakban a kulturális kiadások a költségvetési kiadás fő összegének kismértékben, de mégis egyre növekvő hányadát teszik ki és hasonló a helyzet a kulturális kiadások keretén belül az oktatási feladatok ellátására biztosított összegek tekintetében is. Ezek az adatok számomra meggyőzőek. Egyetértek a törvényjavaslat 6. szakasza (2) bekezdésének az oktatásügyre vonatkozó intézkedéseivel.
