Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-12

787 Az Országgyűlés 12. ülése 1964. november 19-én, csütörtökön 788 kintetben nem egymást segítő, hanem egymás munkáját nehezítő módon tevékenykednek. Nincs meg a kellő összhang az anyagellátás, a gépi felszereltség, a munkaerő és a bérezés tekintetében. Például a tanácsi építőipar sok esetben az állami építőipari vállalatokéval azonos feladatokat sokkal hátrányosabb helyzetben kénytelen, illetve hajlandó elvállalni. Az építők szakszervezetének központi vezetősége részéről több olyan javaslat hangzott már el, amely az állami és tanácsi építőipari vállalatok kölcsönös egymás-segítését célozta. Ilyen volt például az a javaslat, hogy az ÉM 41. sz. vállalat kezelésében levő betonkeverő telep nemcsak az ÉM vállalatait, hanem a KPM és a fővárosi tanácsi építő-vállalatok budapesti munkáit is lássa el készbetonnal. Sajnos, e javaslatot nem fogadták el. Véleményünk szerint az építőipari szektorok sok tekintetben tudnák egymást segíteni. Nagyon sok tennivaló van az egyes tárcák közötti kooperáció tekintetében is. Ha nagy erőfeszítéssel is, de létrehozható a különböző tárcavállalatok jó együttműködése. Jelentős népgazdasági eredményekkel járt ez év folyamán például a Lenin Kohászati Művek durvahengersorának rekonstrukciójában részt vett 59 vállalat kooperációs szerződése. Eredményesnek mondható a Százhalombattai Hőerőmű és Olajfinomító építésében érdekelt több mint húsz különböző tárcavállalat hasonló együttműködése is Kevésbé mondható azonban kielégítőnek az építőipar más iparágak által gyártott anyagokkal, szerelvényekkel, gépekkel és alkatrészekkel való ellátása, különösen, ami a minőséget illeti. Meg lehetne kérdezni, miért veszi át az építőipar szervezete a rossz minőségű szerelvényeket, hiszen őt szidják érte! Igaz, de ő is a fő felelős. Ezen a téren is lehetne olyan összeműködést teremteni a gyártók és a felhasználók között, amely biztosítaná a jobb összhangot. Nem egy esetben még az ÉM felügyelete alá tartozó vállalatok kooperációja sem kielégítő. Ennek következtében áll fenn igen sok műszaki és munkaszervezési hiányosság és a munkafegyelem lazasága. E hiányosságokat felmérve, megállapítást nyert például, hogy a munkaidőnek mintegy 15— 20 százaléka ezek következtében vész el. A nem kielégítő vállalati összeműködés miatt van az is, hogy az építkezéseken nincs kellően összehangolt műszaki irányítás és szervezés, nincs jó öszszeműködés a generál- és alvállalkozó szervek között. így érthető, hogy nehéz megvalósítani a nagyüzemi fegyelmet, az egységes építésvezetést, a folyamatos termelés-szervezést, a megadott időre való munka elvégzését, egymás munkájának megbecsülését. Ezért van, hogy gyakran éppen ennek ellenkezőjét tapasztalhatjuk, különösen a lakásépítés befejezési munkáinál, amikor az úgynevezett szakipari csúcsok alakulnak ki. Ilyen körülmények között a különböző szakmák nem hogy egymást segítenék, de még a saját munkájukat sem tudják határidőre és jó minőségben elvégezni. Az ÉM szakipari vállalatának felmérése szerint az így végzett munkákon előállt hiányok pótlása és a garanciális munkák elvégzése 10—15 százalék többletráfordítást igényelnek. A szocialista munkaverseny-mozgalom, szervezésével talán némileg tudjuk csökkenteni e hiányosságok okozta károkat, azonban a vállalatok munkahelyi jó összeműködését a munkaverseny szervezése nem tudja helyettesíteni. A tervfeladatok teljesítésében mutatkozó elmaradást sokan a munkaerőhiánnyal is magyarázzák. A munkaerőhiány azonban csak látszólagos, mert ha a belső szervezetlenségből és a hiányos összműködésből eredő kiesést csak fele arányban pótolnák, nem volna elmaradás a terv teljesítésében, örvendetes dolog, hogy hazánkban ismeretlen fogalommá lett a munkanélküliség, ugyanakkor egyáltalán nem örvendetes a fokozódó munkaerővándorlás, amit ez évben nagymértékben tapasztalhattunk. Az állami építőipari vállalatok viszonylatában például a foglalkoztatott létszám 56 százaléka cserélődött ki. A munkahelyet változtatók egy része az egyéni és a népgazdasági érdek kellő összehangolásával szervezetten áthelyezhető lehetett volna, ha a munkaerőgazdálkodásban is érvényesülne a vállalatok közötti jó együttműködés. Sajnos ezen a téren inkább a munkaerőcsábítás vált divattá. Véleményünk szerint a munkaerő- és bérgazdálkodás tekintetében is össze lehet és össze is kell hangolni az építőipari szektorok helyzetét. Tisztelt Országgyűlés! Az építésügyről beterjesztett törvényjavaslathoz elmondott rövid hozzászólásommal nem szeretném azt a látszatot kelteni, mintha az építőipari tevékenységben csak hiányosságok volnának. Ügy gondolom, nemcsak az építőipari dolgozók nagy családja, de egész dolgozó népünk büszkén tekinthet azokra az alkotásokra, amelyeket szocialista építőiparunk hozott létre a felszabadulás óta eltelt közel két évtized alatt. Ahhoz azonban, hogy a növekvő feladatokat eredményesen hajtsuk végre, a fennálló hibákat ki kell javítanunk. Befejezésül azt szeretném megjegyezni, hogy az építésügyről szóló törvény végrehajtását a Minisztertanács rendelettervezete helyesen határozza meg valamennyi tárca, illetve hatóság területén, így biztosítható lesz a fennálló építőipari problémák megoldása. Az építésügyről előterjesztett törvényjavaslatot a Hajdú megyei képviselőcsoport és a magam nevében elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 90 percre felfüggesztem. (Szünet: 13.15—14.48.) (Elnök: VASS ISTVÁNNÉ.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik Gergely Lajos képviselőtársunk. GERGELY LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Az építésügyi törvényjavaslathoz néhány gondolatot kívánok hozzáfűzni. Helyesen és aktívan politizáló közvéleményünk, amely pártunk és kormányunk irányító munkáját támogatja, érdeklődéssel várja az építési törvény megjelenését. Úgy értékeli, hogy a Központi Bizottság alapos helyzetelemzésre épült