Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-12

785 Az Országgyűlés 12. ülése 1964. november 19-én, csütörtökön 786 szavak helyett az „illetve" szó kerülne. Ezzel félreérthetetlen módon kifejezésre jutna az a szükségszerűség, hogy minden járulékos építmény, valamint a szükséges munkálatok a beruházással egyidőben vagy azt megelőzően kerüljenek megépítésre. A módosító javaslatra nézve észrevételem tehát a következő: A 30. § a következőképpen szólna: „Az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges járulékos építményt, tereprendezési, parkosítási munkálatokat az építménnyel együtt, illetve azt megelőzően kell megvalósítani. Az építésügyi hatóság az építési engedély megadását megtagadhatja, ha a járulékos munkálatok megvalósítása nem biztosított." Hasznos lenne továbbá véleményem szerint, ha az építésügyről szóló törvény végrehajtási tervezetében a helyileg illetékes építésügyi hatóságok olyan joga kerülne kimondásra, amely előírná, hogy a beruházásokat előkészítő tárgyalások során a beruházás egyes munkálatainak sorrendjét kötelezően előírhatja. Ténykérdés, hogy eddig is módjuk volt az építésügyi hatóságoknak javaslat vagy észrevétel formájában véleményt nyilvánítani a sorrendiséget illetően, de ezt a beruházók az esetek többségében nem vették figyelembe. Legyen szabad erre egy konkrét példát mondanom. A békéscsabai 8-as számú AKÖV-telep építéséről van szó. A városi tanács végrehajtó bizottságának kifejezett kérése ellenére a beruházó ragaszkodott ahhoz, hogy elsőnek a többemeletes irodaépületet építi meg, a műhelyt és a kocsimosó telepet pedig csak az irodaház építése után több évvel építi. Ezzel az ütemezéssel a várost rendkívül nehéz helyzetbe hozta, mert a forgalmi telep, valamint a kocsimosó és a műhely továbbra is évekig a város belterületén maradt. A vállalat belső forgalma továbbra is zsúfolja az anélkül is nagyforgalmú utakat, a zártrendszerű csatornahálózatot. A 39. § a következő fogalmazást használja: „— ha jogszabály másként nem rendelkezik, az ingatlan tulajdonosát (kezelőjét, használóját) kell kötelezni." Véleményem szerint ez a fogalmazás nem egészen világos és egyértelmű. Tudvalevő, hogy az esetek nagy hányadában a használó nem azonos a tulajdonossal, illetve a kezelővel. Az eddigi gyakorlat bizonyítja, hogy valóságos fülemüle-perek bonyolódtak a tulajdonos és a használó között az építésügyi hatóságok egyes intézkedését követően. Ehhez járul még az a tény, ami bonyolítja, hogy igen sok magánrendelkezésű, magántulajdonban levő épületben van állami, vagy szövetkezeti kereskedelmi egység is. Az állami vállalatok és a szövetkezetek viszont magántulajdonban levő ingatlanba nem ruházhatnak be. Hasonlóan nem egyértelmű megfogalmazás található a tervezet több paragrafusában. így például a 27. §-ban nincs rögzítve, hogy a szakvéleményt ki szerezze be, az építésügyi hatóság-e, vagy a tervező. A megfogalmazás itt is úgy hangzik, hogy az építésügyi hatóság, illetve a tervező faladata. Véleményem szerint az ilyen fogalmazásokat teljesen egyértelművé kell átfogalmazni és minden esetben meg kell határozni az egyes részfeladatok esetén is a felelős, vagy kötelezhető személyt konkrét formában. A 44. § (2) pontjával kapcsolatban ugyancsak a további viták elkerülése végett jegyezném meg : a törvénytervezet határozza meg, hogy • a generáltervező minden esetben a technológiai tervező legyen. Befejezésül javaslom, hogy az Építésügyi Minisztérium a későbbiek során behatóbban foglalkozzék a típustervek kialakításának problematikájával, különösen az egyes szerkezetek és építményrészek tipizálásának kérdésével. A törvénytervezet továbbra is kihangsúlyozza az építmények tipizálásának szükségszerűségét, de véleményem szerint a jövőben nagyobb súlyt kell helyezni a szerkezetek és építményrészek problémájára. A teljes építménynek tipizálása már több bonyodalmat okoz, mint amennyi az előnye. Egy teljes épület áttervezése, tükröztetése közel annyi munkát igényel, mint egy teljesen új terv elkészítése, nem is beszélve azokról a bosszúságokról, ha a tervező valamilyen becsatlakozást — villanyt, vizet —, véletlenül változatlanul hagy, s a homlokzaton csatlakoztat olyan hálózatot, amelynek éppen az épület hátsó részén kellene csatlakoznia, s ez csak a kivitelezés közben, vagy utóbb derül ki. E megjegyzések figyelembevételével a törvénytervezetet elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek is elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Reszegi Ferenc képviselőtársunk. RESZEGI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A Hajdú megyei képviselőcsoport, de úgy érzem, az építőipari dolgozók nevében is üdvözölhetem az építésügyről szóló most beterjesztett törvényjavaslatot. Ügy vélem, e törvény megalkotásával és következetes végrehajtásával elérhető lesz a jelenleginél összehangoltabb, gazdaságosabb, gyorsabb és jobb minőségű építőipari tevékenység kialakítása. Az 1961-ben megalkotott beruházási kódex előírja a beruházók, a tervezők, és kivitelezők jogait, kötelességeit. A most megalkotandó építésügyi törvény pedig biztosítja majd e jogok és kötelességek egységes érvényrejuttatását. Ismeretes, hogy az építési tevékenység eredményessége nagymértékben függ a népgazdasági ágazatok közötti együttműködéstől. Hozzászólásomban az e téren tapasztaltakról szeretnék szólni. Anélkül, hogy a legkisebb mértékben is lebecsülném az építőipari tevékenységben eddig elért eredményeket, meg kell mondanom, hogy a népgazdaság és a lakosság növekvő építési igényeit nem mindenben tudjuk kielégíteni. Közismertek azok a problémák, amelyek nehezítik a jól összehangolt építési tevékenységet. Elsőként említeném a különböző építőipari szektorok közötti munkaelosztás kérdését. Jelenleg nem eléggé a célnak megfelelően kapcsolódik egymásba az állami, a tanácsi építőipari vállalatok, továbbá a házilagos munkákra létrehozott építőrészlegek, valamint az építőipari szövetkezetek és az építőipari kisipar tevékenysége. A különböző építőipari szektorok sok te-