Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-12

783 Az Országgyűlés 12. ülése 1964. november 19-én, csütörtökön 784 normakérdés, hanem azért, mert ezeket a mezőgazdaságban foglalkoztatott építőipari dolgozókat a család, a tsz némely juttatásai helyhez kötik. Ezeknek a termelőszövetkezeti építőipari brigádoknak a kihasználását lehetetlenné teszi az is, hogy a mezőgazdasági építkezés limit-határa rendkívül alacsonyra, 100 000 forintra van megszabva, ezért a mezőgazdasági termelőszövetkezetek már eleve kénytelenek az építési programjaikat több évre elaprózni, mert hiszen ehhez a százezer forintos limithez kapják meg az anyagkiutalást is. Jobban lehetne a mezőgazdasági építkezésben koncentrálni, ha ezt a limithatárt megemelnénk, az egyes termelőszövetkezetekben levő brigádokat összevonnánk, s a járási építési osztály műszaki felügyelete mellett ezek az összevont termelőszövetkezeti brigádok súlypontot képezve dolgoznának egy-egy mezőgazdasági szövetkezet építési munkáin. Ha a megyei építőipari vállalatok gépesítése is megjavul és esetenként még gépi besegítést is adnak ezeknek a brigádoknak, feltétlenül megoldást nyer a mezőgazdaság építési igénye, addig, amíg a típusszerkezetek gyártása és az ezek szerelésére létrehívandó építőipari vállalat fel nem váltja őket. Szeretném még a végrehajtási utasítás szerzőinek figyelmét felhívni arra is, hogy nagyon gondosan mérlegeljék a tanács szerepét az építésügyi igazgatás körébe tartozó hatósági feladatoknál. Bond or elvtárs előadói beszédében utalt arra, hogy tegyék lehetővé a tanácsok számára ösztöndíjak alapítását, a mérnökök számának növelését. Nagyon helyes a társadalmi önigazgatás elvének érvényesítése a tanácstörvény és az építési törvény keretein belül, de nem szabad a tanácsokat olyan helyzetbe hozni, hogy a végrehajtás során mint igazgatási szervekre olyan szakmai, ellenőrzési és engedélyezési feladatokat rójunk, amelyek elvégzésére ma még megfelelő szakmunkaerő hiányában nem alkalmasak. Ezzel együtt azonban helyes volna, ha a regionális tervekben elfogadott kereteken belül, különösen a típustervek alkalmazásánál nem kellene új engedélyezési eljárást lefolytatni, elég volna, ha a helyi hatóság engedélyezné a típusterv alkalmazását. Közel évtizedes vitát oldana meg az a lehetőség, ha akár Fehérvár, vagy Debrecen — tudomásom szerint eddig két jóváhagyott regionális tervvel rendelkező város — esetében és a későbbiekben a regionális terv keretein belül jóváhagyott és kormányzatilag elhatározott beruházások engedélyezésénél a beruházások beindulásával kapcsolatban nem merülnének fel újabb és újabb áldatlan viták a szaktárcák és a megyei hatóságok, s az érdekelt beruházó vállalatok között. Nagyon megfontolandó még a végrehajtási utasítás készítése során, hogy a tanácsokat terheljük-e a technológiai jellegű építési munkáknál a módosítás engedélyezésével. Az ipari építkezéseknél a technológiából eredő építészeti módosításokat szerintem teljesen szükségtelen lenne tanácsi engedély kikérésétől függővé tenni, mert hiszen a tanácsi építőipari szervek amúgy sem érthetnek minden ipari technológiához egyformán jól s véleményem szerint nem is ez a fő feladatuk. Emiatt kénytelenek lennének különféle szakközegeket megkeresni véleményezésre és csak ezek hozzájárulása vagy véleményezése után tudnák az engedélyt megadni, ami az eddigi gyakorlat mellett is, de a követendő gyakorlat esetén is több hónapos kiesést jelentene, és eleve szemben áll azzal a népgazdasági törekvéssel, amely a beruházások gyors és gazdaságos megvalósítását tűzte ki feladatul. Befejezésül az építésügyi kormányzathoz két kérésem lenne. Az egyik, hogy a törvényjavaslat második paragrafusa c) pontján belül a tárcaszintre koncentrált műszaki fejlesztés keretein belül adja meg a vállalatoknak a fejlesztési lehetőséget, mert a kerethiányok megakadályozzák, hogy a vállalatok a helyi építőipari problémák megoldását elősegítő célgépek és kisgépek kikísérletezésével foglalkozzanak és azokat alkalmazzák. A másik kérésem, hogy a végrehajtási utasítás szerkesztésénél vonják be a Beruházási Bank, a KDB arra hivatott szakembereit a rendeletek szövegezésébe, abból a célból, hogy megelőzzék nagyon sok taktikai jogvita és per lehetőségét. Az építésügyi törvényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Kovács Pál képviselőtársunkat illeti a szó. KOVÁCS PÁL: T. Országgyűlés! Tisztelt képviselőtársaim! A magam részéről az építésügyről szóló törvényjavaslathoz kívánok hozzászólni. Szerény véleményem szerint a törvényjavaslat rendkívül időszerű, régen fennálló hiányt pótol. Az építésügy terén meglevő, sok tekintetben elavult, nagyon sok kérdésben egymásnak ellentmondó vagy párhuzamos rendeletek, törvények és egyéb jogforrások között rendet igyekszik teremteni. A törvényjavaslat szerzői nyilvánvalóan sok időt és fáradságot fektettek bele, amiért köszönet illeti őket. Nem volt könnyű feladatuk, annál is inkább, mert talán ez a terület az, amely a legsokrétűbb. A nagy építőipari vállalatok mellett sok kisebb vállalat, szövetkezet, kivitelező részleg és magánkisiparos is foglalkozik az építészettel. A kész építmény a legközvetlenebbül érinti mind az egyes személyeket, mind a helyi tanácsokat, az adott település helyzetét szinte meghatározóan befolyásolja. A törvényjavaslatot a magam részéről a célnak megfelelőnek, elfogadhatónak tartom és el is fogadom. Engedjék meg azonban, hogy a törvényjavaslathoz néhány megjegyzést fűzzek. A törvényjavaslat észrevételem szerint nem minden területen segíti kellően a helyi tanácsok hatáskörének szélesítését. A 30. § kimondja, hogy az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges járulékos építményeket, tereprendezési, fásítási, parkosítási munkálatokat az építménnyel együtt, vagy a szükséghez képest azt megelőzően kell megvalósítani. Az építésügyi hatóság az építési engedély megadását megtagadhatja, ha a járulékos munkálatok megvalósítása nem biztosított. Véleményem szerint hasznos dolog lenne, ha az idézett paragrafusba a „szükséghez képest"