Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-12

775 Az Országgyűlés 12. ülése 1964. tás egy minisztériumban, az Építésügyi Minisztériumban fogandó össze. Az építési igazgatásban élesen megkülönböztetendő a hatósági és az operatív tevékenység: a hatósági rendelkezések az operatív tevékenységet végző szervekre kötelezők, az operatív tevékenységben saját munkájában azonban függetlenséget élvezzen. Feladatkörükben az összes szervek, tehát a minisztériumok is, ügyfelekként jelentkezzenek. Az első követelményt a törvényjavaslat azzal valósítja meg, hogy kimondja: a legfelsőbb építésügyi szakigazgatási szerv az építésügyi miniszter. A másodikat a törvényjavaslat egész szerkezete juttatja kifejezésre, amikor egészében a hatósági tevékenységről szól és az operatív tevékenységnek határait állapítja meg. A harmadik követelményt azzal teljesíti, hogy kimondja: az építésügyi igazgatás körébe tartozó hatósági eljárásokban az államigazgatási eljárás általános szabályait, az 1957. évi IV. törvényt kell alkalmazni, amely szerint minden állami, társadalmi, vagy gazdasági szervet és szervezetet ügyfélnek kell tekinteni. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat tartalmilag egységesen és átfogóan — a regionális tervezéstől az egységes építmények kiviteléig — felöleli az építésügy egész tárgykörét és az e téren való szakmai irányítást legfelső fokon az építésügyi miniszter hatáskörébe utalja; ebből folyik, hogy a más igazgatási ágakkal Összhangba hozandó rendelkezésekkel és intézkedésekkel való koordinálás is az építésügyi minisztert illeti. Az anyag nagy terjedelme és az élethez való alkalmazkodás kívánta rugalmasság arra késztette a javaslat tevőit, hogy csak a legalapvetőbb kérdésekre szorítkozzanak, de a népgazdasági tervek előtérbe helyezésével és a lakosság közszempontból honorálható érdekeinek jogi biztosításával. A törvényjavaslat rendelkezései követeléseket és magatartásokat szabnak meg, egyrészt a hatóságok, másrészt a társadalmi szervek és az egyének számára, az utóbbiak részére tűréseket és cselekvéseket. A hatóságoknak megjelöli a hatáskörüket, az operatív vagyis a tervező és kivitelező szervek felé a határukat; a társadalmi szerveknek és az egyéneknek pedig jogaikat és kötelességeiket. A törvényjavaslat szűkrefogottságában nyitva hagyja számos részletkérdés rendezését, ezt általában kormányrendeletekre bízza. Erre formális felhatalmazást ugyan csak egyet ad — átmeneti rendelkezésekre —, de a törvényjavaslatnak a minisztertanácsnak adott általános végrehajtási kötelezettségéből folyik, hogy a törvénynek nemcsak szavaiból, hanem szelleméből is következő jogszabályokat hozhatnak létre. Ilyenekre már a törvényjavaslat is utal a védőterületek meghatározásánál és a területrendezés céljára szolgáló kisajátításnál; az utóbbinál különösen rá kell mutatnom a telkek értéke meghatározásának még megoldatlan problémájára. Jogszabályalkotásra a végrehajtási rendelet bemutatott tervezete is utal, amikor a regionális szervezetre vonatkozó kormányhatározatnak a végrehajtási rendeletbe való beillesztése után a november 19-én, csütörtökön 776 telek-alakítás és az építésügyi védelem alá eső üdülőterületek részletes szabályozását kívánja. Ide tartozik az országos építésügyi szabályzat megalkotása is. Általánosságban a törvényjavaslat fő jellemzője, hogy amikor alapelve az építésügy egész területén a szakszerűségnek a kor szellemében, az igazgatás leghatásosabb formáival való érvényre juttatása, tisztában van azzal, hogy ez csak a lakosság bevonásával vezethet az érintettek közmegelégedésével találkozó eredményre. Evégből az építésügyi igazgatás körébe tartozó hatósági feladatokat a tanácsi szerveknek juttatja és az építésügyi hatóságok munkájának előmozdítása és eredményesebbé tétele céljából a községekben és a városokban építésügyi állandó bizottságokat szervez. Tisztelt Országgyűlés! Általában véve most már az egyes témakörökből a következők emelendők ki: a területrendezés terén — második fejezet — az ország területe tervszerű felhasználásának biztosítása céljából az ország meghatározott területrészeire regionális terveket kell készíteni, amelyek a helyi területrendezéseknél figyelembe veendők. A városok és községek rendezési terveinek elkészítése előtt meg kell állapítani a város, illetőleg a község rendezési programját, amely mindaddig irányadó, amíg a rendezési tervek el nem készülnek. Ezután fokozatosan el kell készíteni a városok, illetőleg a községek általános és részletes rendezési terveit. Építési telket csak az építési szabályok rendelkezései és építésügyi hatóságok engedélye szerint szabad kialakítani, de a telek-alakítsát meg kell tagadni,

l ha következtében a terület rendezésének és a város, illetve község érdekeinek meg nem felelő település, vagy beépítés keletkeznék; különösen számolni kell a mezőgazdasági területek igényével. Üzemek és építmény által a környezetre gyakorolt káros hatások megakadályozására, vagy ezeknek a környezet káros hatásától való mentesítésére védőterületet kell létesíteni. A műemlékvédelemről és az üdülő területek védelméről szóló harmadik fejezet a műemlékeket illetően a már eddig szabályozott védelmet az építésügyi igazgatás körébe vonja, és részletesebben rendelkezik a fenntartási kötelezettségekről; az üdülő-területekre vonatkozóan pedig a fürdőtörvény védelmét a telekrendezéssel együtt település-fejlesztési szempontból két irányban tovább fejleszti: egyrészt növeli a védelmet, másrészt kiterjeszti az eddig üdülőhellyé nem nyilvánított, de üdülés céljára alkalmas területekre. Az építkezések építésügyi hatósági engedélyezéséről és ellenőrzéséről szóló negyedik fejezet az engedélyezésre és az ellenőrzésre vonatkozó alapvető rendelkezéseket foglalja magában. Különösen biztosítja, hogy az építmény a korszerű építészeti követelményeknek megfeleljen, és hogy az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges járulékos építmények — tereprendezés, fásítás, parkírozás — legkésőbb a használatbavételig megvalósuljanak. Az engedélyezés során messzemenően biztosíthatóvá teszi a közérdeket, átfogóvá az el-