Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-12

777 Az Országgyűlés 12. ülése 1964. november 19-én, csütörtökön 778 lenőrzést, és evégből széles körű beavatkozási jogot ad az építésügyi hatóságnak. Viszont védelmet nyújt a zavaró hatások ellen és a szomszédi viszonyban, végül rendelkezik az építésügyi hatóság által elrendelt munkálatok költségeinek viseléséről. A törvényjavaslat ötödik és hatodik fejezete a hatósági és az operatív tevékenység viszonyában megjelöli a hatósági tevékenységet az építés-tervezés és az építmények kivitelezése terén; az operatív tevékenység területén a jogalkotást és az intézkedési beavatkozást általában kormányelhatározásokra bízza. Az előttünk fekvő törvényjavaslatban — megismétlem — csak a hatósági jog meghatározásáról van a törvényben szó.' E tekintetben a rendelkezések mindkét tevékenységi körben, mind a tervezést, mind a kivitelezést illetően, meghatározzák a szerveket, feladataikat, felelősségüket és tartalmilag csak a típustervezésről szólnak. Az építésügyi miniszter szakfelügyeleti hatáskörét az épülettervezést illetően már egy 1964. évi kormányhatározat szabályozta, a. kivitelezésre vonatkozóan most a törvényjavaslat mondja ezt ki. A törvényjavaslathoz a kormány annak végrehajtási rendelete tervezetét csatolta. Ez a tervezet részletrendelkezéseket tartalmaz: anyagiakat is, de inkább eljárásiakat, a kooperációra vonatkozókat, alkotandó jogszabályokra utalókat és büntető szankciókat. Helyes, hogy a törvény végrehajtási rendelete a törvénnyel egyidejűen lépjen életbe, annál is inkább, mert a két jogalkotás tartalmilag egységes és csak gyakorlati okokból történt a szétválasztás. Hasznos volt, hogy a bizottság a végrehajtási rendelet tervezetét is megismerhette, s így ennek elfogadására való véleményét a kormánynyal közölhette. Tisztelt Országgyűlés! A területrendezés és építészet társadalmi életünk kialakításának egyik legkomplexebb feladatköre, amelynek megoldása a tervezésben a koncepciót, a kivitelezésben a kooperációt és olyan vezető gárdát feltételez, amely ettől az eszmétől át van hatva, és realizálására kész és képes. A törvényjavaslat hozzá a lehetőséget megadja. Ez az alkotandó építésügyi törvény jelentősége. A javaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet 12,03—12,28.) (Elnök: POLYÁK JÁNOS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik Hever Lajos képviselőtársunk. HEVÉR LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Országgyűlésünk jelenlegi időszaka alatt nagy jelentőségű, társadalmunk egy-egy nagy területét érintő kérdéseket tűzött napirendjére. Húszéves fejlődésünk során az igények arányos területi kielégítése érdekében teendő intézkedések szükségessé tették egy 1937-ben hozott törvény hatálytalanítását és a mi életünkre szabott új törvény létrehozását. Az építésügyről szóló törvényjavaslat teljességében helyes elveket rögzít, jó irányt és célt határoz meg, keretet ad, amelyet az élet alakulásától, követelményeitől függő jogszabályalkotással, a törvény szellemének megfelelően lehet kitölteni. Az építésügyi törvényjavaslat fejezeteinek,. paragrafusainak ilyen irányú értékelésével, indokolásával egyetértek. A javaslat előterjesztését időszerűnek és szükségesnek tartom. Az. 1937-ben hozott törvény a felszabadulás után is hatályban maradt részei, illetőleg a mai napig hozott rendeletek és más jogszabályok az építésügy területén egy gyakorlatot alakítottak ki, amelyet a jelen törvényjavaslat egységes jogszabályként törvényerőre kíván emelni. Az építésügy területén az előző időszakban is felmerültek olyan problémák, amelyek megoldása nehézségbe ütközött éppen abból kifolyólag, hogy az érvényes jogszabályok nem tartalmaztak egyértelmű állásfoglalást. Ebből a meggondolásból kiindulva, s hogy a tervszerű fejlődés feltételeit a továbbiakban biztosítsuk, célszerűnek tartom e törvényjavaslatot is a megvalósíthatóság szemszögéből vizsgálni. A törvényjavaslat a 6. § (1) bekezdésében kimondja, hogy a városok és községek tervszerű fejlesztése céljából általános, illetve fokozatosan részletes rendezési tervet kell készíteni. A rendelettervezet 4. §-a szerint a rendezési tervek elkészítését a városi, községi tanács végrehajtó bizottsága határozza el. Sem a törvényjavaslat, sem a rendelettervezet nem ad direktívát arra vonatkozóan, hogy a tanácsok elhatározása folytán milyen időpontban, illetőleg milyen határidőn belül készüljenek el ezek a rendezési tervek. Ismeretes előttünk a tervezői kapacitáshiány, mégis szükségesnek tartom, hogy az építésügyi miniszter elvtárs a megfelelő kapacitás felülvizsgálata után tegyen javaslatot a rendezési tervek elkészítési határidejére. Szükséges ez annál is inkább, mert a törvényjavaslat és rendelet-tervezet egy sor megkötöttséget szab a rendezési tervekhez kapcsolódóan .Ezenkívül vagy a törvényben, vagy a rendeletben szabályozni kellene a rendezési tervekkel nem rendelkező településeken a rendezési tervek elkészüléséig történő építkezések engedélyezési módját is. A regionális terveknek és rendezési terveknek a távlati fejlesztési célkitűzések gazdaságos elhelyezését biztosítaniuk kell. A rendezési terveket viszont a törvény 7. §-ának (1) bekezdése szerint a népgazdasági tervek elkészítése és végrehajtása során figyelembe kell venni. Tekintettel a népgazdasági tervezés és a rendezési tervek elválaszthatatlan kölcsönhatására, felmerül az a kérdés, nem volna-e jobb a rendelettervezet 1. §-át kiegészíteni és előírni, hogy az építésügyi miniszter elvtárs a területrendezést irányító, szervező és ellenőrző munkája során egyeztessen az Országos Tervhivatal elnökével. Az 1937. évi törvényhez viszonyítva komoly fejlődést jelentenek a 18. §-ban foglaltak. Véleményem szerint határozottan, világosan és hu-