Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-12

773 Az Országgyűlés 12. ülése 1964 lembe veszi a lakosság érdekeit is. Ilyen intéz­kedések például a következők. A kisajátításokkal kapcsolatban az 1937 : VI. sz. törvény — hasonlóan több külföldi állam jog­szabályához — úgy rendelkezett, hogy a telek igénybe vett részéért nem jár kártalanítás ak­kor, ha az a telek egyharmadát nem haladja meg. À jelenlegi törvényjavaslat 18. paragrafusa ezt a mértéket a telek egyötödére csökkenti, az ezt meghaladó többletterületért kártalanítást biz­tosít. Változást hoz a törvényjavaslat a cseretel­kek tekintetében is, ahol az eddigi gyakorlattól eltérően akkor is adható cseretelek, ha arra több­szintes lakóház épül. Ez kedvezően fogja befo­lyásolni a társasházak építésének ütemét. Eredménynek tekintjük, hogy a törvényja­vaslattal egyidőben elkészült a végrehajtási ren­delettervezet is, ami lehetővé teszi, hogy a tör­vény elfogadása esetén a végrehajtást szabályozó rendelkezés kiadása nem fog késlekedni, ami biztosítja a törvény gyors végrehajtását. A bizottságok együttes ülésén az a megálla­pítás született, hogy a törvény hatékonyságát az dönti el, vajon a végrehajtás során mennyire lesz kapcsolatban az élettel, megtörténik-e idő­ben azoknak az akadályoknak az elhárítása, ame­lyek késleltethetik a törvény végrehajtását. Ezért engedjék meg, hogy csak egy-két olyan kérdésre hívjam fel a törvény végrehajtóinak figyelmét, amelyek mellőzése esetleg veszélyeztetné a tör­vény hatékonyságát. Bár a törvénynek nem célja — és nem is fog­lalkozik azzal —, hogy megoldja az építőipar operatív irányításának problémáit, mégis az a vélemény, hogy a törvény helyes végrehajtása esetén közvetve befolyásolni fogja pozitív irány­ban magának a kivitelezésnek a munkáját is. A törvénynek ilyen paragrafusai a következők. A törvény 43. §-a nemcsak az állami szer­vek számára teszi kötelezővé a típustervek hasz­nálatát, hanem lehetővé teszi az építésügyi ha­tóságoknak azt, hogy más szervek számára is kötelezővé tegyék a típustervek alkalmazását. Ez kétségkívül gyorsítaná és olcsóbbá tenné az építkezéseket. Fel szeretném hívni azonban a figyelmet arra, hogy a típustervek elterjesztésének aka­dálya jelenleg az, hogy nem készül kellő válasz­tékban és mennyiségben típusszerkezet, aminek hiánya sok esetben a típustervek alapján elindí­tott kivitelezési munka áttervezéséhez, ideigle­nes leállításához vezet. Ilyen esetben természe­tesen nem érvényesülnek a típusépítkezés gaz­dasági és időbeli előnyei. Amennyiben nem tör­ténik megfelelő intézkedés a típusszerkezetek nagyobb ütemű gyártására és választékának ki­bővítésére, úgy véleményünk szerint a törvény ide vonatkozó paragrafusa nem lesz végrehajt­ható. A törvény 45. §-a foglalkozik a tervező fe­lelősségével és utal arra, hogy a tervező köteles a tervezés során a leggazdaságosabb megoldáso­kat alkalmazni. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a tervezővállalatok részére kiadott gazdasági mutatók nem ösztönzik a tervezőt olyan irányban, hogy mindenkor a leggazdasá­gosabban tervezzen, hanem éppen ellenkezőleg: , november 19-én, csütörtökön 774 minél drágábban tervez, annál hamarabb telje­síti az előírt mutatókat. Helyesnek látszik a ter­vezőintézetek mutatóinak összhangba hozása a törvény szellemével. A tervező művezetői te­vékenységénél a végrehajtási utasításban na­gyobb jogot kell biztosítani a tervezőnek. Ma az a helyzet, hogy a tervtől való eltérés esetén a beruházó ellenőre és a tervező hiába tesz a munka leállítását elrendelő bejegyzést, azt a kivitelező sok esetben nem veszi figyelembe és saját felelősségére folytatja a munkát. Ez utó­lag igen sok bonyodalomhoz vezet és sok nép­gazdasági kár okozója volt. Elveszi a tervező felelősségét, lehetetlenné teszi később a felelős­ség megállapítását. A törvény végrehajtása során oda kell hatni, hogy a tervező által leállított munkát senkinek se legyen joga folytatni, még saját felelősségére sem, csak a tervező hozzájárulásával. A törvény végrehajtásában nagy szerepe van a tanácsoknak, elsősorban az építésügyi szak­igazgatás körébe tartozó hatósági feladatok ellá­tásában és a tanácsi vállalatok irányításának vonalán. Ehhez arra van szükség, hogy a taná­csok építési szakigazgatási vezetését megfele­lően megerősítsük szakkáderekkel. Itt arra gon­dolunk, hogy az ösztöndíj rendszerét helyes lenne a tanácsi vállalatokra is kiterjeszteni és a fiatal mérnököket nagyobb számban a tanácsokhoz irányítani. Népgazdasági érdek, hogy a taná­csok irányítása alá tartozó vállalatok megerő­södjenek és el tudják látni fontos feladataikat. Ezért meg kell szüntetni a ma még fellelhető megkülönböztetéseket, amelyek az anyagellátás, a szállítóeszközök és a gépesítés vonalán fenn­állnak. Tisztelt Országgyűlés! Ez a néhány, meg­állapítás azt a célt szolgálja, hogy segítsük a törvény minél gyorsabb és jobb végrehajtását. A bizottságok együttes ülése a törvényjavaslatot a maga részéről a tisztelt országgyűlésnek elfo­gadásra ajánlja. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az építésügyről szóló törvényjavaslathoz nyolc képviselőtársunk jelentkezett szólásra. Dr. Harrer Ferenc képviselőtársunkat illeti a szó. DR. HARRER FERENC: Tisztelt Ország­gyűlés! Az Országgyűlésünk nem első ízben foglal­kozik a most eléje került törvényjavaslat és végrehajtási rendelettervezet tárgyával: az épí­tésügy újjászervezésével. Miután az Országgyűlés 1956. évi 1. számú határozata kimondotta, hogy igénybe kell venni bizottságai segítségét, különösképpen biztosítani kell, hogy már az előkészítés során foglalkozhas­sanak a törvényekre vonatkozó javaslatokkal, és e munkájukba vonják be legjobb szakértőiket, jogi és igazgatási bizottságunk napirendre tűzte az építésügy újjászervezésének kérdését, ezt hi­vatott szakértők bevonásával behatóan megtár­gyalta és véleményét a kormányhoz eljuttatta. - A vélemény három alapvető követelményt állított fel. Ezek: az építésügyi általános igazga-

Next

/
Thumbnails
Contents