Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-11

747 Az Országgyűlés 11. ülése 1964. június 26-án, pénteken 748 ezer köbméter/nap vízmennyiség szolgáltatásával véglegesen megoldja Özd és környékének ivóvízellátási problémáit, másrészt körülbelül ugyanannyi ivóvizet ad a Borsodi Regionális Vízellátási Rendszer térségében is (Kazincbarcika, Szuhavölgy, Bódvavölgy). Intézkedést tettem arra vonatkozóan, hogy a tározó és a kapcsolódó víztisztítómű, valamint a hálózatépítések előkészítő munkái folyamatba tétessenek és az említett ivóvízmennyiség 1969-ben biztosítható legyen. Ez azt jelenti, hogy 1965-ben a Bán-pátaki felszíni vízkivételi mű megépítésével belépő 2000 köbméter/nap ivóvíz többleten felül a helyzet további javulása csak 1969-ben lehetséges. Addig azt javasolom, hogy vizsgálják meg az illetékes tanácsi szervek, mit lehet tenni az Özdon tapasztalható nagymértékű, indokolatlan vízelfolyás, valamint vízpazarlás megakadályozására. Ezzel az ózdi vízkészletet növelni lehetne és az új kapacitás belépéséig a kritikus helyzetet enyhíteni. Az 1965-ben Ózd felé biztosítható többlet vízmennyiség a meglevő korszerűtlen fürdő egyidejű üzemeltetése mellett új fürdő üzemeltetését nem teszi lehetővé. Az új fürdőt strandfürdővel együtt azonban a lázbérci tározó által biztosított kapacitás növekedésével együtt számításba vettük. Indokoltnak tartom azonban, hogyÖzd korszerű fürdővel rendelkezzék. Ezért az a javaslatom, készüljön el mielőbb az ózdi fürdőstrandfürdő komplexum együttes terve. A megvalósítás ütemét úgy kell meghatározni, hogy az új fürdő a régi fürdő helyébe lépjen, és a lázbérci tározó belépéséig csak a kikapcsolandó régi fürdő kapacitásának mértékéig terhelje az ózdi vízellátási hálózatot. A strandfürdő üzemeltetését csak a lázbérci tározó elkészültének időpontjára lehet előirányozni. Kérem válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. Budapest, 1964. március 2. Elvtársi üdvözlettel: Dr. Ajtai Miklós _ ELNÖK: Kérdem Nagy Zoltán képviselőtársunkat, hogy az írásban kapott válasszal egyetért-e? NAGY ZOLTÁN:" Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációmra adott választ azzal a megjegyzéssel, amelyet korábban Ajtai Miklós elvtárssal történt beszélgetés alkalmával tettünk, elfogadom. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a választ tudomásul veszi-e? (Igen.) Van-e valaki ellene? (Nincs.) Megállapítom, hogy az interpelláló képviselő, valamint áz Országgyűlés a választ tudomásul vette. .Az első interpelláló dr. Bognár József képviselőtársunk: A második világháború végén Magyarországról nyugatra hurcolt vagyontárgyakért járó kártalanítás tárgyában a pénzügyminiszterhez és a külügyminiszterhez. Dr. Bognár József képviselőtársunkat illeti a szó. DR. BOGNÁR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Köztudomású, hogy a második világháború végén a hitleri hadsereg által megszállott Magyarországról sok milliárdnyi értéket hurcoltak nyugatra, elsősorban az Egyesült Államok fegyveres erői által megszállott területre. Az említett értékek jellegükben és karakterükben különbözők voltak, s azok sorában különböző nyersanyagok, mezőgazdasági termékek, közöttük lábasjószágok, vasúti gördülőanyag, egyes gyárak komplett berendezései, valamint kulturális értékek is szerepeltek. E javaknak a hitleri hadsereg által történt elhurcolása még tetézte azokat a súlyos károkat, amelyeket Magyarország különben is szenvedett. Közismert az is, hogy a második világháború befejezését követő években a magyar kormányzatnak visszajuttatták a háború alatt elhurcolt javak egyrészét, de ezek a javak az elhurcolt javaknak csak viszonylag kis hányadát jelentették. A kérdésem tehát az: milyen intézkedéseket tett és tesz a magyar kormány, hogy a hazánk területéről elhurcolt, s vissza nem adott javakért megfelelő kártalanításban részesüljünk. ELNÖK: Az interpellációra a külügyminiszterrel egyetértésben dr. Timár Mátyás pénzügyminiszter elvtárs válaszol. DR. TIMÁR MÁTYÁS pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! A kérdés felvetése teljesen indokolt. A háború végén jogtalanul elhurcolt magyar javak értéke sok milliárdot tesz ki. Annak érzékeltetésére, hogy milyen hatalmas értékről van szó, elég utalni arra, hogy több tucat gyár, közöttük a Danuvia, a Magyar Optikai Művek, a Vadásztölténygyár, a Dunavölgyi Timföldgyár teljes gépparkja, a kérdés felvetésében szereplő MÁV gördülőanyagon túlmenően a MÁV pályafelépítmény anyagának jelentős része, több százezer tonna mezőgazdasági termék és ipari nyersanyag, 600 000 szarvasmarha, másfélmillió sertés, 250 000 darab ló és a gépkocsiállomány több mint 90 százaléka került elhurcolásra. Ezen kívül — mint ismeretes — elhurcolták a magyar koronázási ékszereket, valamint kulturális javaink jelentős részét is. A magyar kormány már régebben megtette a szükséges lépéseket abban az irányban, hogy az így elhurcolt javak mennyisége és értéke megállapításra kerüljön, s ahol ez lehetséges, számbavegyük azt is, hogy a kérdéses javak végül is hova kerültek. Az illetékes szervek ebbeli lehetőségeit természetesen korlátozta a háborút követő zűrzavar, mégis sikerült a legfontosabb tényeket feltárni. Ezek alapján úgynevezett vagyonjogi tárgyalásokat folytattunk és a jövőben is folytatunk számos ország kormányával. Ezeken a tárgyalásokon egyfelől a mi igényeink, másfelől az egyes országok részéről Magyarországgal szemben támasztott követelések alkotják a tárgyalás anyagát. A kölcsönös követelések egyeztetése természetesen hosszú eljárás. Nagyon eltérő jellegű tartozások és követelések szerepelnek a jogcímekben, így például hosszú- és rövidlejáratú tartozások, magánjogi követelések, vállalati és bankelszámolások és így tovább. A legtöbb ország vonatkozásában a lényeges kérdések rendezése már megtörtént. Alapos reménnyel mondhatom, hogy újabban a magyar— osztrák vagyonjogi tárgyalások kérdésében is — a kölcsönös igények méltányos figyelembevétele alapján — megegyezésre van kilátás. Ennek azért kell különös jelentőséget tulajdonítani,