Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-11

731 Az Országgyűlés 11. ülése 1964. június 26-án, pénteken 732 Itt említem meg az elmúlt, év márciusában megjelent közkegyelmi rendelet kedvező hatását. Közismert, hogy az amnesztia elsősorban a politikai bűncselekmények miatt elítélteket érintette. A közkegyelmi rendelet megjelenése óta eltelt egyéves távlatból megállapíthatjuk, hogy jelentéktelen azoknak a száma, akik szabadulásuk után újabb államellenes bűncselekményt követnek el. A társadalmi tulajdont megkárosítók bíróság elé állítása tovább csökken, mert az ilyen ügyekben bírósági eljáráson kívüli felelősségreyonást is alkalmazunk.' Például amíg 1962-ben az Összes megvádolt személyek közül 28,6 százalék volt a társadalmi tulajdont megkárosítók aránya, addig 1963-ban ez 24,8 százalékra csökkent. Vagy, ha a társadalmi tulajdonban bűncselekménnyel okozott kár összegénél az 1961. évit száz százaléknak vesszük, akkor 1962-ben ez már 87,5 százalék, 1963-ban pedig 59,3 százalék. A kárcsökkenésnek ez a mértéke rendkívül biztató, és többek között arra utal, hogy mind a társadalom, mind az arra hivatott szervek ellenőrzése sokat javult. Figyelemre méltó adat az is, hogy a társadalmi tulajdon kárára 1963-ban bűncselekményt elkövetők 35,3 százaléka korábban már büntetve volt. Gondosan ügyelni kell ezért arra, hogy a vagyon elleni bűncselekmények miatt már jogerősen elítélt személyek ne kerülhessenek olyan felelős gazdasági beosztásba, ahol kínálkozik az alkalom a társadalmi tulajdon károsítására. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezeti és gazdasági megerősítésére adott állami iránymutatásokat helyenként egyes funkcionáriusok hibásan értelmezték és nem léptek fel az „erősítés" törvénytelen eszközei és módszerei ellen. Tapasztalataink szerint a kisebb-nagyobb szabálytalanságokat elnéző, liberális szemlélet egyes termelőszövetkezeti vezetőknél odavezetett, hogy termelés helyett különböző manipulációk-' kai igyekeztek a gazdasági eredményeket fokozni, nem egyszer kifejezetten saját anyagi érdekükben is. Ennek természetesen egyenes következménye lett a közös vagyon megkárosítása, a korrupció, az üzérkedés és egyéb visszaélések, az állami- és gazdasági szervek megtévesztésével elért jogtalan jövedelemszerzés. Szembe kell azonban nézni néhány olyan ténnyel is, amely a csökkenés általánosítható tendenciáján belük egyes bűncselekményfajták elkövetésének szaporodását mutatja. Itt elsősorban az ember élete és testi épsége ellen elkövetett bűntettekről kell beszélni. Az élet és testi épség ellen elkövetett bűntettek aránya a vádemeléseket tekintve 1959 év óta — 1961-ben történt kisebb visszaeséstől eltekintve — állandóan emelkedik. 1963-ban az összes vádemelések 26 százalékát tették ki az ilyen bűntettek. Ezt mindenképpen kedvezőtlennek kell tekinteni még akkor is, ha az élet és testi épség ellen elkövetett bűntettek körében az arányt a közlekedési balesetek nem csekély száma növeli. Ez utóbbiak emelkedése szinte ugrásszerű. 1961-hez képest a közlekedési balesetek száma 16,7 százalékkal emelkedett. Amíg hazánkban 1961-ben 100 000 -lakosra 99 közúti közlekedési baleset jutott, addig ez a szám 1963-ban 154-re emelkedett. Jellemző adat az is, hogy az erőszakos bűncselekmények elkövetőinek többsége a cselekmény elkövetésekor italtól, kisebb-nagyobb mértékben befolyásolt állapotban volt. Sajnálatos tény, hogy a személyi tulajdon sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekmények az utóbbi időben szoporodóban vannak. Károsan hat a közbiztonságra az, hogy az ismeretlenül maradt bűnelkövetők száma emelkedik, tehát a felderítés nem kielégítő. Az okokhoz tartozik viszont a személyi vagyon elleni lopások szaporodásában a károsultaknak, például a kerékpártulajdonosoknak olyan fokú felelőtlensége, ami szinte felkínálja tulajdonuk ellopását. Tisztelt Országgyűlés! Az ügyészségek a közelmúltban a népgazdaság három fontos ágában — a vegyipar, a gépipar és a mezőgazdaság területén — az illetékes szakszervezeti szervekkel közösen megvizsgálták a munkavédelmi intézkedések törvényességét, és ennek során megállapították, hogy — az eredmények ellenére — a munkavédelem nem tartott lépést iparunk, mezőgazdaságunk rohamos fejlődésével. Az elmúlt évekhez képest csökkent ugyan az üzemi balesetek száma, de ugyanakkor emelkedett a súlyosabb, több munkanap kiesést előidéző és emberéleteket követelő balesetek száma. Az emberek egészsége, testi épsége védelmében az eddiginél is nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, mert egyfelől szocialista államunkban az ember a legfőbb érték, de érinti az egész népgazdaságot a balesetek következményeként szükségszerűleg jelentkező 2,5 millió munkanap kiesés is. A súlyosabb balesetek számának emelkedéséhez jelentős mértékben járult hozzá az a körülmény, hogy az állami gazdaságokban, gépállomásokon és főleg a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben nagymértékben bővült a géppark, s sok a kevésbé képzett dolgozó, s ugyanakkor fennáll mint gyakran balesetet okozó tényező: az italozás. Amíg ipari üzemeinkben a munkavédelem egyre szervezettebbnek mondható, addig a mezőgazdasági üzemeinkben, de különösen a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben még alacsony a munkavédelem színvonala. A termelőszövetkezetekben a munkavédelmi felszerelések és berendezések hiányosak, az oktatás formális és nem kielégítő. Az egyes vállalatok által alkalmazott nem megfelelő módszerek az üzemi balesetek eltitkolása, tehát a fegyelmezetlenség irányában hatnak, így például az Özdi Kohászati Művek vezetői 1963 februárjában 13 művezetőnek olyan sommás figyelmeztetést adtak ki, hogy ha a balesetek száma az 1962. évi adatokhoz viszonyítva nem javul, alacsonyabb munkakörbe helyezik őket. E figyelmeztetésnek nyilvánvalóan nem kis szerepe lehetett abban, hogy — egyes sérültek — az üzemi balesetre vonatkozó korábbi nyilatkozataikat nem üzemi balesetet igazoló nyilatkozattá módosították. Az üzemi balesetek kivizsgálása gyakran késedelmes és a felvett jegyzőkönyvek sok esetben hiányosak. A baleseti jegyzőkönyvek nagy részében a sérült a felelős a baleset bekövetkezéséért, még akkor is, ha munkavédelmi előírást nem sértett meg és más személyt sem veszélyeztetett. Nyilvánvalóan abból a célból készítik e helyeken így a jegyzőkönyveket, hogy ne a vállalat felelősségét kelljen megállapítani. Gyakori, hogy a bal-