Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-11

729 Az Országgyűlés 11. ülése 1964. június 26-án, pénteken 730 szembehelyezkedő törvénysértőkkel és a visszaesőkkel szemben a bűnüldöző szervek munkáját egyre inkább a kellő szigor jellemzi, ami nem mondható el az egyéb köztörvényi ügyekben folyó ítélkezésekről. A bíróság elé állított elkövetőkkel szemben szélesebb körű differenciálásra van lehetőség, amellyel a bíróságainknak megfelelően kell élni, mert a differenciálás szigort is jelenthet adott esetben, nem csupán enyheséget. Egészségesen alakul a kifejezetten nevelő jellegű intézkedések aránya. Mindezek a feladatok nagy erőfeszítések elé állítják bűnüldöző szerveinket. Ki kell azonban emelni, hogy a társadalom segítsége nélkül e szervek önmagukban nem képesek a bűnüldözés alakulásában jelentős szerepet játszó negatív jelenségek kiküszöbölésére, mert hiszen a bűnözést kiváltó főleg szubjektív okok megszüntetése sem lehet egyedül e szervek adminisztratív jellegű feladata, hanem az társadalmi összehangolt erőfeszítéseket és társadalmi tervszerű együttműködést igényel. Mindezekre azért is kell nyomatékosan rámutatnom, hogy egyrészt a bűnüldöző szervek is felismerjék legjelentősebb feladataikat, másrészt pedig az egész társadalom kivegye a részét a bűnözés elleni küzdelemből és a bűnözést elítélő megfelelő társadalmi légkör kialakításából. Ebben a tekintetben különös jelentőséget kell tulajdonítanunk a társadalmi bíróságok működésének. A törvényesség helyzetét legjelentősebben az állampolgárok törvénytisztelete és ennek megfelelő magatartása befolyásolja, továbbá az, hogy az állami szervek mennyire őrködnek a jogszabályok betartásán. Érezhető hatással van a törvényességre az állampolgárok által elkövetett bűncselekmények fajtáinak számszerű alakulása. A büntetőügyekben eljáró hatóságaink már az eljárás megindításakor, majd később a vádemelés kérdésében való döntéskor súlyt helyez-' nek arra, hogy elsősorban nevelő jellegű intézkedéseket alkalmazzanak azokkal szemben, akik csekély súlyú bűncselekményt követtek el és ezt megelőzően becsületes életmódot folytattak. Bűnüldöző szerveink a büntető eljárásról szóló törvényerejű rendeletnek megfelelően nagy súlyt helyeznek a védelem jogainak biztosítására. A védő nem csupán a terhelt jogi képviselője, hanem önálló perbeli Személy is, aki jelen lehet különböző nyomozati cselekményeknél, a nyomozási anyagot meg is tekintheti, észrevételeket tehet, a nyomozás kiegészítését indítványozhatja stb. Ennek ellenére a védők még mindig nem élnek kellő mértékben törvény adta jogaikkal a büntető eljárás nyomozati szakaszában, különösen azokban az ügyekben, ahol hivatalból történik a kirendelés. Kívánatos, hogy a védők törvényes jogaikkal élve fokozottabban járuljanak hozzá a törvényesség biztosításához. Az utóbbi időben több alkalommal értesülhetett a közvélemény a bűnözés alakulásáról és az ellene folyó küzdelem eredményeiről. Természetes dolog, hogy a közönség, és elsősorban az annak tájékoztatására hivatott sajtó, rádió és televízió e problémáknak igen nagy érdeklődést szentel. Ehhez azonban nyomban hozzá kell tenni azt, hogy tárgyilagos és helytálló tájékoztatás csak az lehet, amely az e téren mutatkozó jelenségeket hosszabb időszak távlatából szemléli és figyelmet fordít a bűnözés helyzetében bekövetkező változásokra, mind az arányokat, mind pedig a bűnözés jellegét illetően. Ilyen szemszögből nézve kénytelen, vagyok rámutatni arra, hogy egynéhány, a bűnözés alakulását, terjedelmét érintő tájékoztatás nem volt mindenben megalapozott. , Ez indított arra, hogy foglalkozzam a kérdéssel: valójában mi is a helyzet hazánkban a bűnözés alakulásában, a bűnüldöző szervek munkájának milyen eredményeivel számolhatunk reálisan? A bűnözés helyzetét nemcsak az indult eljárások, a felelősségre vont és jogerősen elítélt terheltek száma jellemzi, hanem e számszerű adatokon belül az egyes bűncselekmény-kategóriák szerinti megoldásnak az alakulása is. Egyes bűncselekményfajták, mint például a zsarolás, orgazdaság, amelyek a kapitalista viszonyok között állandóan virulensek voltak, ma már szinte teljesen elenyésztek, más bűncselekmény-fajtáknál, mint például az állam ellen elkövetett politikai bűncselekményeknél, jelentős csökkenés tapasztalható. Egyes bűncselekmények elkövetésének indító okai is megváltoztak. így például a nyereségvágyból elkövetett emberölésekkel ma már alig találkozunk. Egyes bűncselekmény-kategóriákban a bűnözés stagnál, másokban viszont különféle okok miatt az általában csökkenő tendencián belül arányaiban emelkedik. A bűnözésben kétségtelenül megállapítható csökkenő tendencia sem jelenti azt azonban, hogy a bűncselekmények, és az azok elkövetőinek száma hónapról hónapra, évről évre töretlenül és minden beavatkozás nélkül csökken. Helytelen lenne tehát, ha a bűnözés csökkenő irányzata bármilyen megelégedettséggel töltené el nemcsak a bűnüldöző szerveket, hanem az egész társadalmat. A bűnözést kiváltó okok száma még elég tekintélyes. A bűnözés még ma is jelentős társadalmi jelenség. Bírósági, ügyészségi és rendőri szerveinknek dolgozói tudásuk legjavát nyújtva igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy a büntetőjog eszközeivel is a szocializmus építésének nagy ügyét felelősségtudattal és meggyőződéssel szolgálják. Bűnüldöző szerveink gyakorlata általában töretlen és torzulásoktól mentes, az észlelt hibák esetiek és nem vezethetők vissza jelentősebb téves eszmei felfogásokra. Ezekután nézzük meg a bűnözés és a bűnüldözés helyzetét a kategóriánkénti megoszlás oldaláról is. Népköztársaságunk kormánypolitikájának, állami és társadalmi rendjének szilárdsága eredményeként fokozatosan csökkent az állam elleni bűncselekmények száma. Szolgáljon ennek igazolására a következő összehasonlítás: 1962-ben a bíróság elé állított személyek 0,8 százaléka volt állam elleni bűncselekményt elkövető. Ez 1963-ban 0,3 százalékra csökkent. Ezen belül is az utóbbi években minimális a súlyos államellenes bűncselekmények, az összeesküvés!, a hazaárulási ügyek száma. A hazánkkal és társadalmi rendünkkel szemben ellenséges erők jelentőségét lebecsülni azonban helytelen volna, és ezért az ellenséges behatolás és tevékenység leleplezése, az ezt realizáló személyek ártalmatlanná tétele, akár külföldiekről, akár magyar állampolgárokról van is szó, nemcsak az erre létrehozott szerveknek, hanem minden magyar állampolgárnak törvényes kötelessége. 32 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ