Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-11
715 Az Országgyűlés 11. ülése 1964. június 26-án, pénteken 716 szervezés területén levő lazaságokkal. Számos vállalatnál Hajdú megyében is tapasztalható, hogy a termelést irányító műszakiak nem elemzik eléggé a munkaszervezésből adódó hibák okait, annak ellenére, hogy ezek a veszteségek a kiesett munkaidőnek igen nagy százalékát alkotják. Intézkedéseik elsősorban a munkásoktól függő veszteségidők csökkentésére irányulnak, ami ugyan nagyon helyes, de egymagában még nem oldja meg az összes veszteségidő felszámolását. A rendelkezések ilyen irányú mechanikus végrehajtása nem biztosítja a folyamatos termelést, így akarva vagy akaratlanul ezek a műszakiak elősegítik, sok esetben tudomásul veszik, illetve szemet hunynak afelett, hogy a gyártás során, éppen a folyamatos gyártás nem megfelelő színvonalából adódóan egyes munkások munkaműveleteket hagynak el és ezáltal megsértik a gyártástechnológia fegyelmét. Ezek a fogyatékosságok jelentősen befolyásolják a termékek minőségét. A tartós fogyasztási cikkeknél, például a televízió, egyes háztartási gépek hibái rejtve maradnak nagyon sok esetben és csak a vásárlás után, használat után jelentkeznek. A vevőknél levő gyártmányok üzemképességének, meghibásodásának rendszeres figyelemmel kísérése meg van oldva. Azt mondjuk, a vevő nem károsodik, mert a garanciális javítás szervezett a kötelezettség időtartamán belül. Azonban ha a meghibásodás konstrukciós hibák miatt fordul elő, a garanciális idő lejártával is jelentkeznek a fogyatékosságok, ami az üzemeltetés költségeit lényegesen növeli a vásárló számára. . Éppen ezért a garanciális javítási szolgálatot úgy a vásárlók, mint a gyári vállalatok érdekében is tartják fenn, mert az itt szerzett tapasztalatokat, észrevételeket hasznosítani kell a gyártmány- és a gyártásfejlesztés során. Sajnos a gyári vállalatoknál a szerzett tapasztalatok hasznosítása kevés minőségi javulást hoz. Ugyanis az új gyártmányok kibocsátásánál, vagy a meglevő gyártmányok további gyártása során a tapasztalt hibák gyakran ismétlődnek. Az új gyártmányok kibocsátásának célja a minőség fokozása mellett a bekerülési költségek csökkentése is. Jogosan éri bírálat a vállalatokat azért is, mert az új gyártmányok árai nemhogy csökkennének, hanem sok esetben magasabbak az előzőleg kibocsátott termékek árainál. Nem egy esetben találkozunk a vállalati érdek helytelen értelmezésével, amikor a vállalat anyag- vagy munkamegtakarítás révén jogtalan többleteredményhez akar jutni a vásárlók rovására. Például a budapesti paplanárugyár a nagy- • kereskedelmi vállalat igényeit nem elégíti ki, ugyanakkor a kiskereskedelemnek egyedi megrendelés címén bármilyen mennyiséget leszállít. Ennek az az oka, hogy a vállalat az egyedi megrendeléseknél eltérhet a szabványmérettől, s ezáltal 55,90 forinttal növeli a paplanok árát: ez lényegében burkolt árdrágítást jelent. A sátoraljaújhelyi fehér neműgyár által készített dunna-tok szabványméretét tíz'centiméterrel csökkentették ármódosítás nélkül: a kereskedelmi Minőségi Ellenőrző Intézet hozzájárulásával. Később a vevők jogos reklamációi és a megyei népi ellenőrző bizottság intézkedése nyomán intézkedtek a kereskedelem, illetve a gyáripar irányában, hogy ez év harmadik negyedévétől a szabvány szerint gyártsák ezeket a termékeket. Előfordul, hogy ugyanazon férfiöltöny gyári ára magasabb, mint a ktsz által készített terméké. Ez érthetetlen, mivel a gyáripar kedvezőbb anyaghányaddal, jobb műszaki feltételekkel dolgozik, mint a ktsz. A belkereskedelem jelenlegi tervezési gyakorlatában nem érvényesül megfelelően a piackutató tevékenység, ami az áruválaszték szempontjából kifogásolható. Például megyénk nagykereskedelmi vállalatainál a fogyasztási igény felmérése nem felel meg a követelményeknek. A nagykereskedelmi dolgozók érdeklődnek ugyan a kiskereskedelmi bolthálózatnál a fogyasztási igényről, azonban ezt az érdeklődést nem követi összesített írásbeli kiértékelés, holott ez a kiinduló alapját jelenthetné a piackutatásnak. A vállalatoknak csak arra vannak adataik, hogy miből mennyit értékesítettek a kiskereskedelemnek. Arra azonban, hogy az átadott árukból a kiskereskedelem mennyit adott el és mennyi fekszik el a boltok raktáraiban, nincsenek felmérések. Ezek a körülmények nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy nagy tömegben vannak elfekvő készletek a raktárakban, ugyanakkor egyes áruféleségekből mégis hiányok mutatkoznak. Szükséges volna, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium központi rendelkezést adjon ki, amely mind a nagy-, mind a kiskereskedelmi vállalatok részére megszabná a tennivalókat. Tisztelt Országgyűlés! Megyénk kereskedelmi forgalma 1963-ban 1959-hez viszonyítva 31,9 százalékkal emelkedett, hálózatfejlesztésünk pedig 10,6 százalékos volt. Ha figyelembe vesszük, hogy felszabadulásunk után 15 évig jóformán nem is beszélhettünk hálózatfejlesztésről, amit bizonyít, hogy megyénk bolthálózatának 40 százaléka korszerűtlen, s ebből körülbelül 20—25 százalék jóformán használhatatlan, akkor úgy néz ki — ha a két számadatot összevetjük —, hogy hálózatfejlesztésről nem is beszélhetünk, mert amennyit építettünk, ugyanannyit szanálni kellett ebben az időszakban. Például: a megyei tanács kereskedelmi osztálya elkészítette a peremkerületek bolthálózatfejlesztési hároméves tervét, amely szerint 36 új egységet létesít az új lakótelepek lakosainak ellátására megyei szinten. Ugyanakkor ezeken a helyeken 20 boltegységet szanálni kell ebben az időszakban. A jelenlegi rendelkezések szerint a kereskedelem csak a járulékos beruházás alapján fejlesztheti bolthálózatát, a szanálásra kerülő boltok helyett nem kap beruházási keretet új boltok építésére. A kereskedelem csak az állami erőből épülő lakások után részesülhet járulékos beruházási ellátásban. A lakásépítési perspektíva szerint növekszik a szövetkezeti és a magánerőből épített lakások száma. A 20 éves távlati fejlesztési terv szerint a kereskedelem forgalma négyszeresére fog emelkedni. A jelenlegi bolthálózat-fejlesztési ütem mellett nem tudjuk majd megoldani a megnövekedett forgalom lebonyolítását. Éppen ezért — annak tudatában, hogy igényeinket meghatározott gazdasági keretek korlátozzák — javasolom; az illetékes országos szervek •— minisztériumok, főhatóságok — vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy az állami erőből épülő lakóházakhoz hasonlóan a szövetkezeti és a magánerőből épülő lakóházak után is kapjon a kereskedelem járulékos beruházási keretet. (Taps.)
