Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-11

705 Az Országgyűlés 11. ülése 1964. június 26-án, pénteken 706 ni az ilyen rosszul értelmezett „műemlék-véde­lemnek". Sajnos, Trautmann elvtárs nincs * itt, mert ez az Építésügyi Minisztérium egyes szer­veitől függ. Végül a kereskedelmi dolgozók munkájáról szeretnék szólni, mint a társadalom szempontjá­ból nagyfontosságú és közérdekű kérdésről. Ha azt mondjuk, hogy a belkereskedelem fejlődött, ezzel már azt is kifejeztük, hogy a dolgozók össz­munka ja javult. Az egyetemes dicsérettel azon­ban megkerülnénk a lényeget, a sommás bírálat­tal viszont igaztalanok lennénk. A dolog lénye­ge, hogy éppen gazdaságpolitikánk nyomán nő­nek a követelmények a kereskedelmi dolgozók munkájával szemben. A követelmények két irányban, egyrészt a szakértelem, másrészt a szocialista munkaerkölcs érvényesítése terén növekednek. A szakértelem­nek különböző fokozatai vannak, a cél az, hogy a dolgozók szaktudásban egyre magasabb fokra jussanak. A szocialista munkaerkölcsnek azonban nincsenek fokozatai. Vagy megfelel valaki a szo­cialista munkaerkölcs szigorú és magas követel­ményének, vagy nem. A cél az, hogy minden dol­gozó megfeleljen. Milyen konkrét követelményekről van szó? Négy fő követelményről, amelyek külön-külön is nagyfontosságúak, de tulajdonképpen egészében együttesen érvényesítendők. Az első a megfelelő, szüntelenül bővülő áruismeret. A második az emberismeret, a fogyasztói magatartás ismerete és megértése. Harmadik: a vásárló megbecsülé­se, udvariasság. Negyedik a szocialista tulajdon gondos kezelése. Aki ezek valamelyikének nem képes megfelelni, nem való kereskedelmi pályán a fogyasztókkal közvetlen kapcsolatban álló be­osztásra. A vezetők elé az említetteken felül még további feltételeket is kell állítani, amelyek a vezetési módszerekkel kapcsolatosak. Tapasztalataim szerint a munkaerkölcsben hibák a kereskedelmi dolgozók meghatározott ré­tegénél összpontosulnak. Nem a gyakorlott, régi gárdánál és nem is az újonnan kiképzett fiatal gárdánál, hanem főként a szakképzetlen, a keres­kedelembe rövid időre beáramló rétegeknél. Ilyen rétegek voltak, vannak és lesznek is, nem lehet előírni, hogy ne legyenek. De ha rövid időre is jönnek, feltehetjük a kérdést, vajon kellő­képpen felkészítik-e őket á vállalati és a boltve­zetők legalább a magatartásbeli, módszerbeli teendőkre? Beszélgetnek-e velük belépésükkor egy negyedórácskát, kezükbe nyomnak-e egy rö­vid, világos útmutatást, könyvet arról, hogy mik a követelmények a kereskedelmi dolgozókkal szemben? A helyi szakszervezeti bizottságok va­jon nem tudnának-e hatékonyabban segíteni eb­ben? A munkafegyelem fokozása érdekében kívá­natos az eddiginél valamivel nagyobb önállóságot és felelősséget ruházni az alsóbb vezetőkre, fő­ként a boltvezetőkre, de még a vállalati igazga­tókra is jutalmazási és fegyelmezési szempont­ból egyaránt. E téren a szemléletet is formálni kell még. A szocializmus érdeke nagyobb munka­fegyelmet követel, ezért az összdolgozók érdeké­ben kissé keményebb szívvel kell alkalmazni az ösztönzést is meg a hátránnyal való sújtást is. A bérezés területén helyes törekvése a mi­nisztériumnak és a szakszervezetnek, hogy nö­vekedjék a fizetéskülönbség a kezdő és a gyakor­lott, képesített dolgozók között. Kívánatos a jö­vőben módszeresebben, jobban differenciálni a kereskedelmi dolgozók bérezését a végzett mun­ka mennyisége és minősége szerint is. Időnként szó esik a pult másik oldaláról is, arról, hogy a fogyasztók, a vásárlók egy része is nevelésre szorulna. Ez igaz, el kell ismerni. Ez a feladat azonban sokkal nehezebb, mert a fogyasz­tó mint vásárló nincs munkaviszonyban senkivel, munkahelyi nevelés tehát nem jöhet szóba. Ke­resni és alkalmazni kell azonban a közvetett ne­velés eszközét. A fogyasztói magatartás normáit a szövetkezeti kereskedelemben a szövetkezeti szerveknek, az állami kereskedelmet illetően pe­dig a szakszervezeteknek, a tanácsoknak és a különböző társadalmi szervezeteknek kell jobban kidolgozni, megismertetni és elfogadtatni. A Belkereskedelmi Minisztérium irányító munkájában, munkamódszerében az utóbbi idő­ben javulást láthatunk. Különösen üdvözölni kell a minisztériumnak azt a gyakorlatát, hogy egy­egy megye kereskedelmi problémáit a helyszí­nen vizsgálják meg a minisztérium vezetői, a kol­légium tagjai és a helyszínen, a megyében tart­ják meg esetenként a kollégiumi üléseket. Való­színűleg más minisztériumok esetében — nem mindegyiknél — sikerrel lehetne alkalmazni ezt a módszert. Tisztelt Elvtársak! A miniszteri beszámoló szemléletét reálisnak tartom, a fennálló gyenge­ségek megszűnésében reménykedem, a belkeres­kedelem egészének a továbbfejlesztésében pe­dig bízom. Ezért a beszámolót elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Boros Gergely képviselőtársunk. BOROS GERGELY: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Az Országgyűlés mun­kájában részvevő, egész népünket közvetlenül érintő dolgokban tanácskozni és véleményt mon­dani nagy felelősséget jelent. Ebben a tudatban álltam ide a Tisztelt Országgyűlés elé, hogy ke­reskedelmünk néhány fontosabb kérdéséről a számok és a tények ismeretében szóljak. Tisztelt Országgyűlés! Gazdasági életünk bármely területét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a magunk mögött hagyott hét évben jelen­tős eredményeket értünk el. E nagyarányú előre­haladás abból fakad, hogy pártunk politikája 1957-től töretlen, céltudatosan halad a marxiz­mus—leninizmus útján, melyet dolgozó népünk nagy többsége aktív alkotó munkájával támo­gat. Hazánkban a népgazdaság irányítása egy kézben van, a nép kezében. így az is természe­tes és egyértelmű, hogy egész gazdálkodásunk és politikánk nem a haszonszerzést, hanem a nép minél jobb ellátását hivatott megvalósítani. A jobb áruellátás azonban a tervszerű, de egyben operatív együttműködést is feltételezi az ipar és a kereskedelem, a termelés és az értékesítés kö­zött. Amit talán elsőként kellett volna említe­nem, nemcsak ismerni, hanem állandóan figye­lemmel kell kísérni a fogyasztók igényeit. Saj­nos, az operatív együttműködés még korántsem mondható kielégítőnek. Sokszor gyárt iparunk olyan termékeket, amelyeket kevésbé igényel­nek a fogyasztók és megannyi esetben rendel ke-

Next

/
Thumbnails
Contents