Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-11

703 Az Országgyűlés 11. ülése 1964. június 26-án, pénteken 704 megtárgyalja és egyezteti a további lépések lehetőségét, s ezt üdvözöljük. ^ Javítani kell a fogyasztási cikkek importjával kapcsolatos munkát. A belkereskedelmi szervek befolyását az importra helyes tovább növelni. A szocialista országokból származó importcikkekből folyamatosabbá kellene tenni a lakosság ellátását. Jobban meg kell szervezni az import-gépek és berendezések alkatrész-utánpótlását és gyors javítását. Kívánatos jobban érvényesíteni azt az elvet, hogy csak olyan termékeket importáljunk, amelyekből a fogyasztók igényeit később is ki tudjuk elégíteni. Az importcikkek esetében nem ideális az, hogy mire a fogyasztók megismernek és megszoknak valamit, az már nem is kapható, mert valami egyszeri import-elhatározás folytán került az üzletekbe. A belkereskedelem fejlődésével összefüggésben szeretném megjegyezni, hogy az utóbbi években egyre határozottabban és világosabb formában kezd kirajzolódni a különböző intézkedésekből és az alkalmazott módszerekből egy rendezési elv, amit nevezhetünk „kereskedelmi koncepciónak" is, de jelentőségénél fogva megérdemli a „kereskedelempolitika" elnevezést is. Egyre több joggal mondhatjuk, hogy már nemcsak gazdaságpolitikánk, plusz kereskedelmi rögtönzéseink vannak, hanem már van a gazdaságpolitikából levezetett kereskedelempolitikánk. Akad persze még jócskán rögtönzés is, néha meggondolatlanság is, de azért jelen van már a tudatosság, az átgondoltság, a tervszerűség. Ha fogyasztási árpolitikánkat tesszük mérlegre, megállapítható, hogy az lényegében helyesnek bizonyult. A főbb cikkekben a rögzített árak jól védik a fogyasztók érdekeit. Az áruk nagyobb hányadánál — természetesen a nem alapvető közellátási cikkek esetében — azonban indokoltnak látszik a fogyasztói árak rugalmasabb kezelése. Rugalmasságon azt értjük, hogy a belkereskedelmi és ármegállapító szerveknek — a kereslet-kínálat tartós megváltozása esetén — legyen módjukban egyes cikkek árát korrigálni anélkül, hogy az egész árszínvonalat emelnék. Tehát nem szabad áralakulásról, hanem továbbra is hatósági ár jóváhagyásról van szó, de úgy, hogy az egyes árak ne merevedjenek meg hosszú időre. Továbbra is fontos feladat marad a burkolt áremelések meggátlása, büntetése. Budapesten és a nagyobb városokban pozitív hatású, hogy az élelmiszerkiskereskedelemben, az áruházi kereskedelemben és a vendéglátó iparban bizonyos fokú verseny van a szocialista szektor különböző vállalatai között. Ez a verseny szocialista vállalatok között folyik, nem teszi uralkodóvá a spontaneitást, semmiféle anarchiát nem eredményez. Miután meghatározott keretek között folyik, főként élelmiszerek vonalán, ahol az áruk forgási sebessége gyors, a készletek növekedésére sincs említésre méltó negatív hatással, .viszont nem árt, ha a fogyasztó „kegyéért" versengenek a különböző szocialista vállalatok. Ugyanakkor pozitív szerepe van a piaci kereskedelemben a szocialista és a magánkereskedelem, valamint a termelői felhozatal közötti párhuzamosságnak. Ennek társadalmi, gazdasági hátrányai kicsinyek. Vannak ugyan, de kicsinyek. -Nagyobb az előnye, hogy a piacokon árubőség van, hogy a konkurrencia fokozott erőfeszítésre ösztönzi a szocialista kereskedelmi szervezeteket, aminek végső fokon a fogyasztó látja előnyét. Az utóbbi években szembetűnően csökken a lakosság élelmiszerfogyasztásában az önellátó fogyasztás és a szabadpiaci beszerzés aránya. Míg 1955-ben még 50 százalékot tett ki, jelenleg már 33 százalékra csökkent. Hogyan tekintsünk erre a folyamatra? Örülhetünk is, meg nem is. Annyiban örülhetünk, hogy tükrözi szocialista parasztságunk pénzbevételének növekedését és választékosabb fogyasztását. A földművesszövetkezeti kiskereskedelem pedig szépen fejlődött és az igényeket ki tudja elégíteni. Annyiban azonban aggasztó, hogy kissé túl gyors volt ez a folyamat és esetenkint a háztáji gazdaságok termelésének, csökkenésével is összefügg. Az utóbbi szempontból most már meg kellene állítani ezt a folyamatot, mert ha folytatódnék, a háztáji gazdaságok termelési lehetőségei kihasználatlanul maradnának, bolti, f aktározási és szállítási beruházásokkal pedig nem győznénk, hiszen a bolti fogyasztás enélkül is szüntelenül növekszik. Ez kereskedelmi kérdés ugyan, de lényegében a termelés területén dől el, s arra kell törekednünk, hogy kedvezően dőljön el. Örvendetesen bővül az önkiszolgáló boltok és önkiszolgáló éttermek hálózata. Kielégítő eredményként könyvelhetjük el, hogy 4000 önkiszolgáló egység működik. Ezek számát a jövőben indokolt tovább növelni, egyrészt mert ez a legolcsóbb boltfejlesztés, másrészt mert gyorsabb kiszolgálást eredményez. A kereskedelmi automaták ugyancsak fontos kiegészítői a korszerű kereskedelmi hálózatnak. Az automaták hálózatát azonban olyan ütemben célszerű bővíteni, ahogyan a javító-karbantartó apparátus fejleszthető. A kereskedelmi szolgáltatások egyes fajtái — például a kölcsönzés •— szépen, más ágai azonban a szükségesnél lassabban fejlődnek. Általában a lakosságnak nyújtott szolgáltatások méreteivel és minőségével még mindig nem lehetünk elégedettek. Ez vonatkozik a kereskedelemre és az iparra is. A hagyományos boltokban is szükséges a kiszolgálás további egyszerűsítése, gyorsítása. Ahol az együtemű kiszolgálás módszerét, vagyis a helybenfizetést bevezették, az általában bevált. Az áruházi igazgatókat és a nagyobb boltok vezetőit fel kellene hatalmazni arra, hogy ahol észszerűnek és lehetségesnek látják, vezessék be a helybenfizetést. A bolti adminisztráció egyszerűsítése terén is van még mit tenni. Esetenként bizony csupán a szocialista tulajdon védelmének szempontját érvényesíti, a gyors kiszolgálást nem, vagy nem eléggé. Ezek nem igényelnek hátrányos intézkedéseket, de fontosságuk igen nagy. Az új kereskedelmi objektumok építésében észrevehető fejlődést tapasztalhatunk. Általában célszerű és szép üzleteket, vendéglőket, szállodákat építünk. Ugyanez kevésbé mondható el egyes üzletátalakításokra. Sajnos, még főútvonalainkon sem ritka, hogy az átépítéssel teljesen célszerűtlen portálokat és kirakatokat alakítanák ki a tervezők, széles üvegkirakatok helyett kis ablakmélyedéseket, azért, hogy a ház földszintje is eredeti formájában váljék láthatóvá. Ezzel néha a legforgalmasabb kereskedelmi negyedeinkben sikerül visszavarázsolni a XIX. század utcaképét és sikerül messzire száműzni a célszerűséget, a kereskedelmi szempontokat. Üt ját kell áll-