Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-10

691 Az Országgyűlés 10. ülése 1964. június 25-én, csütörtökön 692 LEOTKAY ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1959-ben közvetlen tájékozódással mérte fel a munkásosztály helyzetét, életformáját, kéréseit és kívánságait. A munkásosztály helyzetéről szóló határozatában a kereskedelem munkájával kapcsolatosan is többrendbeli kifogás és ebből kifolyólag többrendbeli tennivaló merült fel. E határozatból kiindulva, ha ma vizsgáljuk kereskedelmünk helyzetét, megállapíthatjuk, hogy az elmúlt négy-öt év alatt népgazdaságunknak ebben az ágában is előre léptünk. A magam részéről a főváros, Budapest problémáival kívánok foglalkozni. Mi is volt akkor a kereskedelem terén a legnagyobb probléma? Általános volt a panasz a külső peremkerületek üzlethálózatának elégtelenségére, az áruellátás hiányosságára, és sürgetően lépett fel a dolgozó nők háztartási munkájának minden irányú könnyítése, a kereskedelem rendelkezésére álló eszközökkel, a főzés, takarítás, mosás gondjának enyhítése, egyszerűsítése és átvétele. Megnőttek a feladatok az áruforgalom mennyiségével, választékával és a minőségi árukkal való bővebb ellátásával kapcsolatban; Emelni kellett az üzletek kulturáltságát, higiéniáját és áteresztőképességét. A Központi Bizottságnak ettől a határozatától kezdődött el az a lemérhető változás, amely a fővárosi kiskereskedelemben ma mutatkozik. A főváros kereskedelmi hálózata 1959-től indult gyors fejlődésnek. A legsúlyosabb aránytalanság, a belső és a külső kerületek üzlethálózata közötti színvonal-különbség csökkenése akkor kezdődött meg. Ismeretes, hogy a külső peremkerületek szétszórt lakótelepülésének üzlethálózatfejlesztését általában csak új létesítmények építésével lehet elérni. Itt is jelentős előrehaladás mutatkozik, de még távolról sem lehetünk elégedettek. Igen sok kerületben vannak még úgynevezett ellátatlan területek, ahonnan a lakosság nagy utat kénytelen bejárni, amíg egy üzletet talál, vagy a munkahelyéhez közel levő üzletből kénytelen vásárolni mindennapos szükségleteit. A Fővárosi Tanács a helyzeten úgy igyekezett enyhíteni, hogy a rendelkezésre álló hitelkereteket sokszor a belső kerületek rovására átcsoportosította, úgy hogy a beruházási, felújítási és karbantartási hitelek 60 százalékát a külső kerületekben használta fel. Az elért eredményekkel azonban távolról •sem lehetünk elégedettek. A peremkerületek érdekében még gyorsan és sokat kell cselekedni, s itt egyetértek Tausz elvtárssal, amikor felvetette — ez az én véleményem is —, hogy erre a célra lehetne fordítani a nem körültekintéssel végzett üzlethálózat, üzletátalakítások pénzöszszegeit. Ha a tervezők körültekintőbben végeznék az üzletek modernizálását, nem fordulna elő, hogy egyes üzletek renoválása után rövid időn belül újabb átalakításra kerül sor, és ez bizony Budapestre talán a legjellemzőbb. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az amúgy is gyengén ellátott területekhez kapcsolódik olyan probléma, mint az újonnan belépő, például OTP, HM, BM, szövetkezeti és társasház-csoportok, amelyekhez nem minden esetben építenek üzlethálózatot. Például a XII. kerületben, az Alkotás utcai HM épületcsoport felépült, amely körülbelül 500 lakót foglal magában és egyetlen üzlet sem épült melléje. Továbbá a Böszörményi út és a Kis János altábornagy utca által befogott részben, illetőleg a Böszörményi úton kicsit már régebben épült egy szövetkezeti házcsoport mintegy 600 lakóval és egyetlen üzlet nem épült hozzá. A XII. kerületnek amúgy sem valami sűrű az üzlethálózata, legfőképpen a múlt hibáiból eredően, mert ott főleg olyan lakók voltak, akik a Belvárosba jártak vásárolni. Ez természetesen komoly súlyként nehezedik a lakosságra. Gondolom, más kerületekben is előfordul ilyesmi. A baj okát abban látom, hogy a különböző szervek által épített lakásoknál a járulékos beruházási norma alacsony. Feltétlenül szükségesnek tartom felülvizsgálni a lakóházépítkezések járulékos beruházási normáját, mert a baj abból származhatik, hogy nem mindenhol építenek legalább ezer lakást, hanem kevesebbet, a normaelőírás pedig csak ezer lakás fölött alkalmazandó. 1959-ben a Fővárosi Tanács feltérképezte Budapest üzlethálózatát és megállapította, hol vannak fehér foltok, ellátatlan területek. A felmérés után 50 élelmiszer, 17 iparcikk boltot és 17 vendéglátóüzemet terveztek. A gazdasági bizottság határozata értelmében ezeket az üzleteket 1965ig kellett volna megépíteni, de az új aránytalanságok újabb fehér foltokat eredményeztek, így e tervek felülvizsgálata vált szükségessé, mert az új építkezések plusz üzlethálózat-fejlesztést követelnek. Gondolni kell arra, hogy a fővárosban több magánerőből épült földszintes családi házas lakótelep alakult ki. Itt a szükségletnek megfelelő üzlethálózatot csak úgy lehet létrehozni, ha a kereskedelem erre is kap járulékos beruházást. A második ötéves terv első három évében a fővárosi kiskereskedelemben elég egyenletes fejlődés tapasztalható. A VII. kongresszus határozata szerint országosan legalább 40—45 százalékkal kell növekednie a lakosság fogyasztási alapjának a tervidőszak alatt. 1965-ban 45 százalékkal több árut kell forgalomba hozni, mint 1958ban. A fővárosi kiskereskedelemnek az áruforgalmi előirányzat szerint 21 százalékkal kell növelnie a forgalmat 1960—65 között. Természete^sen a részarány megoszlik. A globális előirányzat teljesítve van éspedig az élelmiszer vonalán 25 százalékkal, a vendéglátóiparban 28 százalékkal, a ruházatban 3 százalékkal, a vegyesiparban 30 százalékkal. Tisztelt Országgyűlés! Közismert dolog, hogy nálunk — legalábbis az orvosok szerint — az élelmiszerfogyasztásban a kalória-fejadag eléggé túlzott mértékű. Ezért újabb meglepetést jelentett az élelmiszerek fogyasztásának a tervezettnél nagyobb mértékű emelkedése. Biztató viszont, hogy az eltelt három év alatt a fogyasztás alakulása egészségesebbé vált. Például a rizs forgalma 10 százalékkal nőtt, a zsiradékok aránya átalakult és emelkedőben van az étolaj részesedése. Az étolaj fejadagja 40 százalékkal emelkedett, és ezt kedvező jelenségnek kell tekinteni. Sajnos, a húsfogyasztás — erről már többen is szóltak — csak 6 százalékkal növekedik. Ennek oka a friss sertéshús hiánya és ezt hiányolják a dolgozók a legjobban. Sokat beszélgettem erről a problémáról az üzemek dolgozóival. Meg kell mondanom, az igazság az, hogy általában kevés kivételtől eltekintve semmiféle