Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-10

685 Az Országgyűlés 10. ülése 1964. június 25-én, csütörtökön 686 kormány politikájának célkitűzése egybeesik a lakosság széles tömegeinek érdekeivel. Belkereskedelmünk a nép szolgálatában áll. Javuló munkájának eredményét mutatja az is, hogy az áruforgalom növekedése mellett a választék bővül és egyre hiánytalanabbul elégíti ki a kulturált, korszerűbb igényeket is. A beszámoló adataiból kitűnik, hogy nemcsak az áruforgalom nőtt, hanem a belső szerkezeti arányokban is olyan irányú eltolódás van a készétel-forgalomban, a vegyesiparcikk és különösen a tartós fogyasztási cikkek iránti keresletben, amely döntő bizonyítéka az életszínvonal emelkedésének. Ezt különben az elhangzott felszólalások is igazolták. Az is köztudomású, hogy a belkereskedelmi munka területén előfordult hiányosságok nem törvényszerű következményei szocialista fejlődésünknek, hanem részben a szükség, de még inkább a dolgok szűkkörű értelmezése, a körültekintés hiánya szüli a jogosan bírált hibákat. A lakosság takarékbetétállományának értéke és a kiskereskedelmi forgalomban levő készletek értéke felhívja a figyelmet arra, hogy fokozott felelősséggel kell irányítani a termelő és az elosztó munkát. Nagyon időszerűnek tartom, hogy az Országgyűlés foglalkozik a lakosság ellátásának kérdésével. Időszerűnek tartom azért, mert a képviselők útján a kormány és a közbenső szervek élő képet kapnak az elért eredményekről, s remélem, a meglevő hiányosságokról is és a felmerült jogos igényekről. Másrészt időszerűnek tartom azért is, mert ilyen módon biztosítva látom a széles néptömegek mozgósítását arra, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel még eredményesebben gazdálkodhassunk, a még meglevő hiányosságokat nagyobb ütemben csökkenthessük annak érdekében, hogy dolgozó népünk becsületes munkával megszerzett pénzét a maga számára is a legkedvezőbben használhassa fel. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy röviden foglalkozzam Szabolcs-Szatmár megye néhány belkereskedelmi problémájával. Sajnos, nem vagyok abban a kedvező helyzetben, mint több előttem felszólalt képviselőtársam, hogy egészen jó ellátottság, a miénkhez képest jó hálózat állna rendelkezésünkre. Nálunk sajnos ezek a dolgok rosszabbul állnak. Megyénk közismerten a legnagyobb lakosság-számú megyék egyike, ugyanakkor a belkereskedelmi ellátás több területén is hátrányos helyzetben vagyunk. A fokozatosan növekvő központi készletből egyes áruféleségek terén nem részesülünk a lakosság számának megfelelő mértékben. Annak ellenére, hogy 1963-ban a kiskereskedelmi áruforgalom megyei szinten az országos átlagnál valamivel gyorsabban fejlődött. Például a 100 családra eső országos átlagnak csak egyharmadát kaptuk porszívóból, szűken az egynegyedét háztartási villamos hűtőszekrényből, nem egészen a felét kárpitozott bútorból és alig valamivel többet, mint a felét olajtüzelésű kályhából. De az egyéb kályhaféleségek, sör, hűsítő italok, cukrászati termékek tekintetében sem mondható ellátásunk olyan jónak, mint amit itt az elvtársak elmondottak. Csak a legkirívóbb eseteket említettem, de általában a TÜZÉP-áruk, háztartási gépek, készés félkész élelmiszer-féleségek területén kell részesedésünket javítani alközponti készletből. Természetesen nem kívánom azt csökkenteni, ami az elvtársaknál megvan, hanem a Szabolcs megyei dolgozók azt kívánják, az ipar és a kereskedelem fokozza tevékenységét annak érdekében, hogy mi is elérjük azt a szintet. Ha nincs is Balatonunk, de legyen elegendő szállodánk, legyen elegendő gépünk, legyen elegendő kész- és félkészételünk. Az említettek közül különösen a háztartási szolgáltatásokat és a kisgép-ellátást emelném ki. Elsősorban azért, mert ennek javításával — ez ismeretes dolog — jelentős munkaerő szabadulhat fel a háztartásokban. A nő nagy társadalmi hivatása, hogy anya legyen, ma fokozottan fennáll. A mezőgazdasági és az ipari termelés fejlesztése, a lakosság viszonylag alacsony reáljövedelmének emelése érdekében növelni kívánjuk a termelő munkában foglalkoztatott nők arányát. Köztudomású dolog, hogy a foglalkoztatás növelése és a gyermeknevelés az eddiginél szélesebb körű oktatást, szakmai képzést, magasabb műveltségi színvonal elérését igényli a nőknél, ami elképzelhetetlen a háztartási munkát megkönnyítő szolgáltatások fejlesztése és a háztartások gépesítése nélkül. Azt akarjuk, hogy falvainkban a nők kiszabaduljanak a háztartás keretei közül, amelynek terhes munkája korlátozza őket a művelődés, a szórakozás és a termelő munkában való részvétel terén egyaránt. El akarjuk érni a gépesítésen keresztül, hogy dolgozó nőink több időt fordíthassanak kultúrára, közügyekre, művelődésre, hogy magasabb szintről lássák szerepüket a szocialista társadalomban. Számtalan példa bizonyítja képességeiket az élet minden területén. Segítségük az iparban, de különösen a mezőgazdaságban nélkülözhetetlen. Eredményeink a mezőgazdaság és az ipar területén nagyban függnek attól, hogy a falusi nőket hogyan tudjuk bevonni a munkába. Tavaly ősszel, a betakarítás idején is láthatták volna az elvtársak, hogy a zsákhordástól kezdve a sárból kiszedett répa-cipelésig mennyi munkát végeztek el, hogy megteremtsék a mezőgazdasági termelés emelésének feltételét, illetve, hogy a megtermelt javak begyűjtésében milyen Önfeláldozóan vettek részt. Kedvezőbb feltételeket kívánunk teremteni mi is ahhoz, hogy a nők végre megszabaduljanak a terhes és kevésbé termelékeny háztartási munkától, mert csak így lesz idejük, lehetőségük, hogy sokoldalúan fejlődjenek, így lesz mód arra, hogy egyre nagyobb számban kapcsolódjanak be a hasznos társadalmi munkába. Ezért a szavakon túl fejeződjék ki nagyrabecsülésünk abban is — és elsősorban az ipar és a belkereskedelem feladata ezt megvalósítani —, hogy kedvező feltételeket teremtsünk számukra. Iparunk gyártson több kisgépet, kisméretű Lehel hűtőszekrényt, porszívót, kész- és félkész ételt, szélesítsék a házhozszállítást a kereskedelemben stb. Szükség esetén pedig találjuk meg azt a megoldást, amelyet Tausz elvtárs is mondott, hogy hozzuk be külföldről a szükséges árukat, mert annak a pénznek nem kell a takarékban lennie, ha annak a gépnek vagy eszköznek a hiányát látja az a háziasszony a háztartásban vagy a munkában. Nem mondható kielégítőnek a kereskedelmi hálózatunk, s az elvtársak sem mondták azt, hogy nekik több már nem kell, de a mi kereskedelmi hálózatunk még olyannak sem mondható, mint amit az elvtársak említettek, hanem annál lényegesen rosszabb. El kell ismernünk,