Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-10

687 Az Országgyűlés 10. ülése 1964. június 25-én, csütörtökön 688 hogy a fejlesztési munka Szabolcs megyében nagyon mélyről indult. A hálózatra a régi" maszek szatócs -forma volt a jellemző, amelyben a fogyasztó érdekei másodlagosak voltak. Hiába változott meg a szemlélet, ha a körülményeket nem tudtuk megváltoztatni. Igaz, hogy 1957 óta kereskedelmi hálózatunk 15,6 százalékkal bővült és nagymértékben szakosodott. E jelentős fejlődés ellenére is tízezer lakosra számítva csak 80 százalékos volt az ellátottságunk, az egy boltra eső lakosok száma 26 százalékkal magasabb, a boltok átlagterülete pedig 13 százalékkal alacsonyabb az országos átlagnál. Százkilencvenöt új üzlet létesítése lenne szükséges ahhoz, hogy a járási székhelyeken levő 65 romos épület helyett újakat építsünk és a legszükségesebb hiányokat pótoljuk. A lakótelepek bővülésével nekünk sem sikerült a kereskedelmi hálózatot fejlesztenünk, még olyan mértékben sem, ahogy itt az elvtársak elmondták. Szabolcs megyében igen. jelentős a szövetkezeti kereskedelem, azonban ezt a feladatot nem tudják épületvásárlással megoldani, mert hiszen a falvak egy-két szobás lakása még ha véletlenül hozzá is lehetne jutni, nem alkalmas arra, hogy abban megfelelő üzlethelyiséget lehessen kialakítani. Nem voltak ezekben a falvakban olyan intézmények, olyan gazdaságok, olyan szervek, amelyektől épületet vásárolva korszerű boltot lehetne kialakítani, ezt a kérdést sajnos csak új áruházak építésével lehetne megoldani. Például Mátészalkán, Kisvárdán, Csengeren, Baktalórántházán feltétlenül szükséges, hogy ne járjanak Szabolcsból Pestre, Debrecenbe, Hajdúba és Borsodba, az emberek a pénzüket elkölteni, hiszen drága ez a Magyar Népköztársaságnak, s amúgy is eléggé le van terhelve a rendelkezésre álló szállítóeszköz. A mi embereink szívesen megvennék Szabolcsban azt a portékát, amire szükségük van, csak sajnos az áruházi ellátottság és az áruellátás ezt a lehetőséget nem adja meg. Kérésünk szerény: amikor megemlítettem a 195 bolthelyiséget, akkor sem állítottam azt, hogy átlagon felüli legyen a helyzetünk, hanem azt kérjük, hogy annyi legyen, mint az országos átlag. Még így is alacsonyabb lesz az ellátottságunk, de ismerjük a helyzetet és csak annyit kérünk, amennyi feltétlenül szükséges. Hadd tegyem hozzá, hogy meglevő bolthálózatunknak csak 25 százaléka van raktárral ellátva. Ebből következik aztán az a jogos panasz, hogy az ilyen vegyesboltokban, különösen a kisebb falvakban és a tanyai települések boltjaiban a megvásárolt élelmiszeren rajta van a cipőpasztától a petróleumig minden néven nevezendő illat. És hiába süt a pék jobb kenyeret — erre még szeretnék kitérni — vagy hiába van jó töltelékáru, ha néha a szállítás folytán vagy mert ugyanabban a helyiségben árulják, petróleumszagú lesz. Folyóvizes mosdót sem tudnak neki biztosítani, mert tanyán ez nem lehetséges, és ezért fordul elő gyakran az a jogos panasz, hogy a vegyes boltokból vásárolt élelemiszerek sokszor kellemetlen szagúak az ott tárolt vagy kimért petróleumtól. Mert aki kifizette az árát, nem tudja olyan jóízűen fogyasztani, mint a városi vagy kulturált helyeken, pedig legalább olyan mértékben hozzájárult annak termeléséhez. Szeretném, ha az elvtársak nem értenék félre, hogy a követelések nem mások rovására irányulnak, hanem a saját jogos igényeink kielégítésére. Ezzel kapcsolatban például azt javaslom, tegye vizsgálat tárgyává a Belkereskedelmi Minisztérium a petróleum kiszerelését ilyen boltok részére egy- vagy kétliteres egységekbe, üvegekbe, vagy műanyagedényekbe, hogy így ezeken a helyeken tényleg meg lehessen úgy oldani a kiszolgálást, hogy a kiszolgáló ne mártsa be a kezét a nullás liszttől a petróleumig az összes áruféleségbe. Azért javasolom így, mert tudjuk, hogy a Szabolcs megyei bolthálózat fejlesztése egy-két éven belül nem lesz olyan mértékben megoldva, hogy mindenütt korszerű boltunk legyen. Ugyancsak probléma megyénkben, hogy a korszerűtlen körülmények között felfutó áruforgalom mellett — ezt mi sem tágadjuk — a kereskedelmi technológia és technika nem fejlődött megfelelő mértékben és ugyanolyan aránytalanul alacsony a létszám, mint ahol a kiszolgálási technológia is fejlődött valamivel. És bizony nem mindig az eladó alapvető rossz tulajdonsága, hogy goromba a vevőhöz, hanem az az oka, hogy reggeltől estig talpal, s este, amikor hazajönnek az emberek, tízen, tizenketten állnak sorba, s a legnagyobb igyekezet ellenére sem tudja a jogos igényeket kielégíteni és ebből adódik aztán a súrlódás. A TÜZÉP áruellátás területéről is hadd említsek meg néhány nagyon fájó pontot. Többek között a tetőcserép, a fenyőfűrész-áru és a téglaellátás problémáit. Igaz, hogy ezekből az áruféleségekből 1963-ban valamivel az országos átlag felett részesültünk az arányokat illetően, de mégis nagy a hiány. Ez azért is van, mert megyénkben volt és van még ma is a legtöbb nádés egyéb gyúlékony anyagból készült háztető. A lakosság reáljövedelmének emelkedésével ezek a tetők fokozatosan tűnnek el és még gyorsabb lenne az átépítés, ha TÜZÉP telepeink a fenti okok alapján valamivel nagyobb keretet kapnának ezekből az áruféleségekből. Ma, a gépesítés, a villamosítás, a fejlődő technika korában és a szülők elfoglaltsága, munkában való részvétele folytán, bizony ezek a régi nádtetők elég sok veszélyt rejtenek magukban, nem nyújtanak valami nagy biztonságot. E helyről is azt kérjük, nemcsak az elosztó, hanem a termelőüzemek dolgozóitól is, hogy jobb munkájukkal segítsék a Szabolcs megyei, de más megyei falvak nádfedeles házainak az átépítését is. Szeretném még azt is megemlíteni, hogy lakásépítésünk a lakosság erőforrásaiból és az állami támogatásból fokozatosan fejlődik. Azonban a magánlakás építéseknél rendkívül sok akadálya van a kulturált lakásépítésnek. Elmondhatom: van olyan járásunk, amely ebben az évben még egyetlen egy fürdőszoba-felszerelést sem kapott. Van jó néhány parasztház, amelyben meghagyták a helyét a fürdőszobának és az illetők legnagyobb bosszúságára, bár a pénz a zsebükben, vagy éppen a takarékban van, nem tudják megvenni ezeket a szükséges felszereléseket. Nem kívánom felsorolni az összes hiányokat, azonban engedje meg a Tisztelt Országgyűlés, hogy még egy égető problémát megemlítsek: Szabolcs-Szatmár megye vendéglátó hálózata 1957 óta — a megyei tanács adatai szerint — 104 egységgel bővült, s ennek ellenére el kell