Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-10

683 Az Országgyűlés 10. ülése 1964. június 25-én, csütörtökön 684 vezettek be, új és korszerű szállítási és csomagolási eszközöket és anyagokat állítottak be az élelmiszeriparban és a kereskedelemben és mindezek nyomán komoly javulás jelei mutatkoztak. Ugyancsak fontos intézkedéseket tett az egészségügyi miniszter, a földművelésügyi miniszter és a belkereskedelmi miniszter elvtárs is. Természetesen abban a javulásban, ami tapasztalható, a felsőbb szervek rendelkezései mellett döntő szerepet játszott az a körülmény, hogy az élelmiszeripar és a belkereskedelem dolgozói magukévá tették a kormány intencióit és mindent elkövettek azért, hogy lelkiismeretes munkával szolgálják is ezt a célt, jó élelmiszereket gyártsanak, azokat megfelelő körülmények között szállítsák, tárolják és juttassák el, adják el a vevőknek. A felsőbb szervek és az érdekelt dolgozók erőfeszítései ellenére is vannak azért még hibák az élelmiszerek, italok és élvezeti cikkek minőségével kapcsolatban. Ezek a hibák részben a nyersanyagok nem kellő minőségéből származnak, másrészt — ahogy azt Tausz elvtárs és Szirmai elvtárs is mondotta — nincsenek kellő technikai felszerelések ahhoz, hogy a minőséget a vevőhöz való eljutásig biztosítsák. De szerepe van a minőségi romlásban vagy a nem megfelelő minőségű áru eladásában annak is, hogy azért az ipar, illetve a kereskedelem dolgozói között akadnak még olyanok, akik az egyéni érdekeiket a közérdek elé helyezik, aminek következménye az élelmiszerek és italok minőségében időnként beálló nem kedvező változás. Ezeknek a kiküszöbölése érdekében szükséges lépéseket tenni. Ezt hangsúlyozta Tausz elvtárs, Szirmai elvtárs és a felszólaló képviselőtársak is. Eddig is történtek már intézkedések. A szakminiszterek ellenőrző szerveket hoztak létre, amelyek hivatva vannak a hibákat felderíteni, azokat az illetékesek tudomására hozni, akik a hibák kiküszöbölése érdekében a szükséges lépéseket megteszik. Az élelmiszerek vonalán a legjobb ellenőrök közé tartozik azonban maga a vevő, hiszen az élelmiszerek egyik másik hiányosságát a vevő is könnyen észreveszi. Helyes, ha ilyenkor panaszkodik, mert a vevő rendszeres panasztétele ilyenformán minőségjavító tényezővé válik.. A hibák egy részét azonban nem lehet ilyen könnyen felismerni, azokat csak megfelelően képzett szakemberek megfelelően berendezett laboratóriumokban, kémiai, fizikai vagy mikrobiológiai vizsgálatok alapján tudják felderíteni és csak ezek alapján lehet a szükséges intézkedéseket megtenni. Ezért szükség van ilyen ellenőrző szervekre. Ezeket létre is hozták. A belkereskedelmi miniszter elvtárs a 73/1961. számú utasításával — a SZÖVOSZ elnökével egyetértésben — a bolti forgalomban levő élelmiszerek és italok minőségének ellenőrzésével a főváros vegyészeti és élelmiszervizsgáló intézetét és a megyei minőségvizsgáló intézeteket bízta meg. Ezeknek az intézeteknek dolgozói tőlük telhetően, lelkiismeretesen igyekszenek az ellenőrzést el is végezni. Azonban az intézetek létszáma nem túl nagy, az a terület viszont, amelyen az ellenőrzést el kell végezni, igen nagy. Elmondom például, hogy a győri minőségvizsgáló intézet hat szakembere egész Győr-Sopron, egész Komárom, továbbá Veszprém megye pápai járásában'kell hogy elvégezze ezt a feladatot. Bár az utóbbi időben az élelmezésügyi miniszter és a megyei tanácsok segítségével némi kis létszámemelést el lehetett érni, mégis könnyű belátni, hogy annak a 14 millió feketének, amelyet Szirmai elvtárs szerint eladtak a falusi szövetkezetekben, a vendéglátó hálózatban, vagy annak a sok millió palack tejnek, amelyről Mokri elvtárs beszélt, vagy annak a sok százezer mázsa fagylaltnak, vagy rengeteg üdítőitalnak, fröccsnek, bornak stb. ellenőrzése, annak felderítése, hogy ezek között milyen menynyiségben fordul elő olyan, ami nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket velük szemben a vevő jogosan támaszt — ennél nagyobb erőt kíván. Ezt Tausz elvtárs is kiemelte és helyeslem azt a megállapítását, amelyet tett, hogy tudniillik a minőségellenőrzést a jövőben hatékonyabbá kell tenni, s ugyanezt az igényt a Szirmai elvtárs is kifejezésre juttatta. Az ellenőrzés javítására nézve szeretnék befejezésül két javaslatot tenni. Az egyik javaslatom: ezeknek az intézeteknek a hatékonyságát azzal növeljék az illetékesek, hogy az intézeteket ellátják gépkocsival. Elképzelhető, hogy ezen az előbb említett nagy területen — és a többi minőségvizsgáló intézetben is így van — például Győr, Tatabánya, Sopron, Mosonmagyaróvár, Csorna, Kapuvár, Oroszlány, Dorog, Esztergom, Tata, Komárom, Pápa városok és több mint 250 község különböző üzleteinek, vendéglátó egységeinek és az élelmiszeripari üzemeknek az ellenőrzése hatékonyabb lenne, ha ezt nem vonaton vagy autóbuszon sok várakozással és időveszteséggel lehetne csinálni, hanem minden intézetnek gépkocsi állna ehhez rendelkezésére. Kérem ezért a miniszter elvtársakat, nyújtsanak segítséget a tanácsoknak ahhoz, hogy az intézeteket gépkocsival elláthassák. A másik javaslatom a hibák elkövetőivel szemben való eljárás szigorítására irányul. A belkereskedelmi miniszter elvtárs említett utasítása szerint, ha hibát tapasztalnak az intézetek, akkor a felettes szervet kell erről értesíteniük. Megítélésem szerint ez nem mindig hatásos. Helyesebb volna ezt a rendelkezést úgy módosítani, hogy ha olyan hibát tapasztalnak az intézetek, amely a szabálysértés tényét meríti ki, akkor legyenek kötelesek a bolt vagy az egység vezetője ellen szabálysértésért feljelentést tenni és csak olyan esetben értesítsék a felettes szerv vezetőjét, ha szabálysértés nem forog fenn, de a minőség ellen mégis kifogás van. Ügy vélem, ha ezt a két intézkedést sikerülne megvalósítani, egy lépéssel közelebb jutnánk ahhoz, hogy néhány százalékkal megint kevesebb legyen azoknak az élelmiszereknek, italoknak és élvezeti cikkeknek a mennyisége, amelyet nem a megfelelő előírásos minőségben vásárolnak meg a dolgozók. (Taps.) ELNÖK : Maczkó Gábor képviselőtársunknak adom meg a szót. MACZKÓ GÁBOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak. A belkereskedelmi miniszter elvtárs beszámolója a lakosság ellátásáról egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a munkás-paraszt