Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-10

681 Az Országgyűlés 10. ülése 1964. június 25-én, csütörtökön 682 A kereskedelem árukutató intézménye igen jelentős szerepet kell, hogy betöltsön és tölt is be, mégis érthetetlen, és a fogyasztók részéről jogos bosszúságot vált ki az, hogy akkor, amikor a propaganda minden eszközével (film, televízió) igyekszik propagálni, ajánlgatjuk például az alumínium-edényeket, ezekből az üzletekben alig találunk, hiánycikként jelentkeznek. A boltok részéről sok panasz hangzik el a tej visszaáruzási lehetőségének megszüntetése miatt. Ez a tiltó rendelkezés a jobb áruellátást kívánta biztosítani. A gyakorlatban azonban, különösen most, a nyári idényben, amikor a fogyasztás erősen ingadozó, tehát pontosan nem mérhető fel, vagy az ellátás nem megfelelő, mert a boltok óvatosságból keveset rendelnek, vagy a szükségletnél nagyobb rendelés esetében áruromlás következik be. Ügy hisszük, egyik alternatíva sem kívánatos, az egyik a fogyasztók irányában, a másik a népgazdaság szempontjából káros. Közületeknek kiskereskedelmi üzletekben történő vásárlását egy úgynevezett tilalmi lista korlátozza. Ezt a listát felül kellene vizsgálni, egyrészt azért, mert a listában olyan áruk is szerepelnek, amelyeket kimondottan közületi ellátásra termeltek, például 10—25 kilós olajfesték, de indokolttá teszi ma már talán az is, hogy a vállalatok eszközlekötési járulék fizetésére kötelezettek, ami önmagában is biztosíték arra vonatkozóan, hogy felesleges beszerzéseket nem eszközölnek. A kereskedelem és vendéglátóipar az egyre növekvő igényeknek megfelelően üzlethálózatát igen komoly mértékben dicséretesen fejlesztette. Ma már nálunk is mind több azoknak az egységeknek a száma, amelyekbe „öröm" betérni. Szépek, ízlésesek, korszerűek. Ezen túlmenően azt is örömmel tapasztaljuk, hogy a belső tartalom is fejlődik, ami alatt nemcsak az áruk választékát és sokaságát értem, hanem a kiszolgáló személyzetet is. Örömmel és megelégedéssel tapasztalhatjuk, hogy mind nagyobb számban találkozhatunk fiatal, szakképzett egyénekkel a különféle egységekben, és ez. nyilván annak az eredménye, hogy a kereskedelem és a vendéglátóipar nagy gondot fordít a tanulóképzésre. Vas megyében például az 1964—1965-ös. tanévben 370 fő lesz a tanulóiskola létszáma, ami ugyan még távolról sem elég, azonban, ha figyelembe vesszük, hogy nálunk a tanulóképzést 1954-ben 36 fővel indítottuk el, és most,. szeptemberben kezdődő új tanévben négy osztályban 120 fő indul el ezen a pályán, akkor azt kell megállapítanunk, hogy biztosított a kereskedelem és a vendéglátóipar szakképzett utánpótlása. Tisztelt Országgyűlés! Hazánkban évről évre jelentősen növekszik a közétkeztetést igénybevevők száma. Ez bizonyos mértékben politikailag is fejlődésnek mondható jelenség Vas megyére is vonatkozik, különösen pedig a megye két városára, Szombathelyre és Kőszegre. E két városban az üzemi konyhákon és vendéglátóipari vállalatokon keresztül mintegy 18 000— 20 000 adag ebédet értékesítünk naponta. Ez azt jelenti, hogy a lakosságnak körülbelül 28—30 százaléka vette igénybe e szolgáltatási formát. Sajnos, a meglevő konyhák kapacitása a további igényeket nem tudja fogadni és ez felveti az üzemélelmezési vállalat fejlesztésének szükségességét, már csak azért is, mert a meglevő konyhák fejlesztése vagy újak létesítése további létszámigényeket vet fel, ami egyrészt a jelenlegi munkaerőhiány miatt szinte megoldhatatlan, másrészt a vállalatok gazdaságosságának tükrében nem kívánatos. Utalva a gazdasági bizottságnak 10.282/1963. számú határozatára, amely a fejlesztés fő irányzataként az üzemi étkezés vendéglátóipari tevékenységgé alakítását határozza meg, kérem a miniszter elvtársat, de a Szakszervezetek Országos Tanácsát is, hogy a lehetőségek határain belül tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a közétkeztetési rendszer vidéki viszonylatban is fejlődhessék. Ez már csak azért is kívánatos, mert a jelenlegi helyzet sokfélesége és különfélesége a dolgozók körében felesleges vitákra ad alkalmat. Vannak ugyanis olyan vállalatok vagy intézmények, ahol a dolgozók 2 forintot, megint másutt 3 forintot vagy 3,50 forintot fizetnek egy-egy ebédért. Ennek megfelelően a vállalati hozzájárulás is más és más. Az anyagbeszerzés tekintetében is differenciáltak az egyes konyhák, arról nem is beszélve, hogy magában a vendéglátó iparban is tagoltság van a szolgáltatásban, hiszen van „típus", „minőségi típus" és „utcán át étlap szerinti" közétkeztetési forma. Véleményünk szerint ezen a téren, ha nem is megy máról-holnapra, de mindenképpen rendet kell teremteni, és ennek alapvető feltétele és egyetlen megoldása az, ha a közétkeztetést egy kézbe tesszük. Ezzel azt is elérjük, hogy a termelő tevékenységet végző gazdasági egységeket mentesítjük a nem profiljukba tartozó gondoktól. Bízva abban, hogy a belkereskedelem részéről eddig is tapasztalt jóirányú fejlődést úgy mértékében, mint ütemében a jövőben is érezni fogjuk mindennapi életünk során, a miniszter elvtárs beszámolóját tudomásul veszem. (Taps.) ELNÖK: Dr. Révay Zoltán képviselőtársunkat illeti a szó. DR. RÉVAY ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! A belkereskedelem egyik fontos feladata, hogy a lakosságot az előírásoknak megfelelő minőségű élelmiszerekkel, italokkal és élvezeti cikkekkel ellássa. A megfelelő minőség biztosítása érdekében az országos vezető szervek az utóbbi időben megfelelő rendeleteket hoztak. Ezek közül is ki kell emelni az 1958. évi 27. számú törvényerejű rendeletet és az annak végrehajtására vonatkozó 50/1958. számú kormányrendeletet, amelyek az élelmiszerek és italok előállításáról, forgalombahozataláról szólnak. Ezeknek az alaprendeleteknek a nyomán a szakminiszterek megfelelő intézkedéseket hoztak az élelmiszerek minőségének biztosítására. A dolog természetéből folyik, hogy ebben a munkában élen jár az élelmezésügyi miniszter elvtárs, mert hiszen alapfeltétel az, hogy a gyártott élelmiszerek, italok és élvezeti cikkek jók legyenek, mert csak a jó minőségben legyártott élelmiszert lehet jó minőségben a kereskedelem útján forgalomba hozni. Ezeknek az intézkedéseknek nyomán az élelmiszeriparban — meggyőződtem erről — javult a műszaki színvonal, új technológiai eljárásokat