Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-10

X 679 Az Országgyűlés 10. ülése 1964. június 25-én, csütörtökön 680 Kedves Elvtársak! A szövetkezeti kereskedelem feladatai nagyok, javítanunk "kell az irányítást és az ellenőrzést, tervszerűbbé kell tenni a hálózatfejlesztési munkát, magasabb színvonalra kell emelnünk ellátási tevékenységünket, kulturáltabbá kereskedelmi tevékenységünket, most közvetlenül is segíteni kell a nyári mezőgazdasági munkák sikeres végrehajtását a magunk eszközeivel. Ügy véljük, hogy a szövetkezeti kereskedelem a fogyasztók által támasztott növekvő igényeket ki tudja elégíteni. Bizakodásunk alapja a szövetkezeti tagság növekvő aktivitása; az a tény, hogy ma már a szövetkezeti tagság magáénak érzi a szövetkezetet; választott szerveink működése ; valamint a több mint 90 000 szövetkezeti alkalmazott becsületes és hozzáértő munkája. Ez a mi aranytartalékunk, amely a növekvő feladatok elvégzését véleményünk szerint lehetővé teszi. A szövetkezeti kereskedelem dolgozói becsülettel végezték és végzik munkájukat. Feltétlenül javítani kell szövetkezeti vonatkozásban, különösen a munkakörülményeiket. Néhány szót a Belkereskedelmi Minisztériummal való kapcsolatunkról. Örömmel mondhatom, a beszámolóból is kitűnt, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium magáénak érzi az egész belkereskedelmet. Ez megnyilvánult eddig is az intézkedéseiben, irányítását hasznosnak és jónak tartjuk. Tisztelt Országgyűlés! Mi, magyar szövetkezeti dolgozók valljuk, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány a nép érdekében munkálkodik, alkotja a rendeleteket, irányít és vezet. Minden törekvése arra irányul, hogy népünknek szebb, emberibb legyen az élete. Ez az érdeke, kívánsága és óhaja a kétmillió tagot számláló földművesszövetkezeti mozgalomnak is. Ezért mindent megteszünk annak érdekében, hogy a párt és a kormány által kitűzött célokat a magunk eszközeivel, módszereivel segítsük megvalósítani. A kereskedelem terén végbement fejlődés a gazdaságpolitikánk helyességét, a dolgozó népünk érdekét szolgáló célkitűzéseknek a kereskedelem területén való realizását tükrözi. Ezért örömmel vettük, hogy az Országgyűlés ezt a fontos kérdést napirendre tűzte, tárgyalta és bizonyosak vagyunk benne, hogy képviselőtársaink felszólalásai, bírálatai újabb segítséget fognak adni munkánkhoz, mi pedig igyekezünk úgy dolgozni, hogy a lehetőséghez mérten egyre magasabb színvonalon biztosítsuk a lakosság áruellá-*tását. ELNÖK: Szólásra következik Szapor Kálmán képviselőtársunk. SZAPOR KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! A belkereskedelmi miniszter elvtárs referátumának azon részéhez kívánok hozzászólni, amely az ipar és a kereskedelem kapcsolatát taglalta, illetve a közélelmezés kérdését illetően. A dolgozók, az ország fogyasztói részéről az utóbbi években egyre inkább hallani olyan véleményeket, hogy cikkeink zöménél választékban, egyes cikkeknél volumenben, sőt minőségben is, nagyot léptünk előre. Ez a pozitív értékelés nem utolsó sorban a kereskedelem és az ipar szorossá vált együttműködésének az eredménye. Mint az ipar területén dolgozónak, személyes tapasztalataim is vannak abban a vonatkozásban, hogy a kereskedelem milyen fejlődésen ment keresztül, például a piackutatás tekintetében, hiszen azok az igények, amelyek a kereskedelem részéről az ipar terén ma megmutatkoznak, kétségtelenül arra vallanak, hogy a kereskedelem felismerte és ismeri a fogyasztók igényeit. Mondanom sem kell talán, hogy az ipar a maga részéről a technika legújabb eredményeivel igyekszik ezeket az igényeket kielégíteni, igyekszik a dolgozók életkörülményeit megkönnyíteni, azok életét szebbé és kulturáltabbá tenni. Az ipar és a kereskedelem szoros együttműködésének, az együttműködés további fejlesztése irányában való együttes törekvésünknek ez kell hogy a jövőben is mozgatója legyen. Van azonban sajnos olyan területe az együttműködésnek, amely jelentősen zavarja ezeket a törekvéseket. Ez pedig a kötbérek ügye. Távol áll tőlem, hogy helyteleníteném a kötbérezést, sőt, én magam is azt vallom, hogy igenis szankciókkal kell élni azokkal szemben, akik a népgazdaság érdekeit sértve, a dolgozók érdekeit sértve, akár minőségileg nem megfelelőt gyártanak. Amikor például egy tízdarabos kereskedelmi tétel hűtőszekrényből hat-nyolc darab nem tölti be funkcióját (Vas megyei kiskereskedelmi példa), vagy amikor nagymennyiségű tételekkel szállítási késedelem forog fenn, és az esetleges kapcsolódó' munkákat hátráltatja, de vajon, mi kára származik a népgazdaságnak — engedje meg a tisztelt Országgyűlés — vagy éppen a fogyasztóknak abból, ha történetesen egy gyár 30 méter szövetet egy negyedéven belül ugyan, de május 31-e helyett június 2-án szállít, mondjuk Veszprémbe. Már pedig most az a helyzet, hogy ezért is kötbérigénnyel lép fel a kereskedelmi vállalat, még ha az a fenti esetben talán mindössze 15 forintot, vagy még ennél is kisebb összeget jelent. Meggyőződésünk, hogy a kötbérigényt támasztó kereskedelmi vállalat erre a csekély összegre nincs rászorulva, nem is ezért írják a leveleket, hanem inkább azért, hogy fedjék magukat. Viszont ezek a kis tételek kölcsönös bosszúságokat okoznak, felesleges levelezgetést vonnak maguk után, egyszóval a bürokrácia melengetői. A kereskedelemben, de különösen a kiskereskedelemben, állandóan visszatérő probléma a folyamatos áruellátás kérdése, különösen ami a szezonális cikkeket illeti. Rendelkezésben rögzítve van, hogy az árut a nagykereskedelem köteles tárolni, és a szezon előtt a kiskereskedelemnek kiadni. Ez a gyakorlatban azonban úgy néz ki, hogy egyes áruféleségeket jóval a szezon előtt, sokszor már négy hónappal előbb megvásárolják a kiskereskedelmi boltvezetők (például szőrmeárut, bőrkabátot, korcsolyát áprilisban, májusban). Teszik pedig azért, mert a folyamatos ellátást nem látják biztosítottnak, ami pedig alapvető feltétele volna annak, hogy a mozgóbérre, mint jutalékos rendszerre épülő anyagi érdekeltségük mellett számításaikat a boltvezetők megtalálják. Véleményünk szerint el kellene rendelni, hogy a kiskereskedelemnek legyen joga, akár országos vállalatokkal, akár megyei vállalatokkal olyan féléves szintű szerződést kötni, amelynek alapján a nagykereskedelem köteles legyen a boltok diszpozíciójára ütemesen szállítani.