Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-10

671 Az Országgyűlés 10. ülése 1964, június 25-én, csütörtökön 672 A belkereskedelmi miniszter elvtárs referátumával egyetértek. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.20—16.43) (Elnök: BERESZTÓCZY MIKLÖS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Szólásra következik Szirmai Jenő képviselőtársunk. SZIRMAI JENŐ. Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársnők, elvtársak! Tausz elvtárs referátumában beszámolt a belkereskedelem helyzetéről és. feladatairól. Én ezzel teljes egészében egyetértek. A szövetkezeti kereskedelem — mint ahogyan a beszámoló is mutatta — részese az eredményeknek és a fogyatékosságoknak egyaránt. Örömömet fejezem ki, hogy az országgyűlés ezt a kérdést napirendre tűzte. Én ebben azt a politikát üdvözlöm, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkásparaszt kormány az ellenforradalom óta folytat, s amely legfontosabb feladatának tekinti népünk élet- és munkakörülményeinek állandó fejlesztését. A kérdést úgy is érdemes felvetni, hogy vajon helyesek voltak-e azok a gazdaságpolitikaipolitikai célok, amelyeket a párt- és a kormány a lakosság áruellátása és a kereskedelem fejlesztése érdekében kitűzött. Erre egyöntetű választ lehet adni: helyesek voltak és ezeket az élet igazolta. Ez mutatkozott meg a kereskedelempolitikai elvek kialakításában és érvényesítésében is. Néhányat ezek közül. így elsősorban arra gondolok, hogy a vásárlóerő és az árualapok közötti egyensúly biztosítása az egyik fontos kereskedelempolitikai elv volt. Ez mind országosan, mind az egyes ellátási körzetekben megvalósult. Ezen belül helyes volt lolyan törekvés is, hogy az áruk összetétele a lakosság keresletének egyre jobban feleljen meg, és a fogyasztók ezeket lehetőleg lakóhelyükhöz közel tudják megvásárolni. Ezek alapvető feltételei voltak annak, hogy a választék és a készlet a vidéki üzletekben egyaránt bővült és csökkent a hiánycikkek száma. Ilyen kereskedelempolitikai elv volt, hogy a falu áruellátásának színvonala, a kereskedelmi hálózat kulturáltsága fokozatosan közeledjék a városéhoz. Az export elsődlegessége mellett — amelynek okai ismeretesek — az alapvető cikkékből a hazai szükségletet elégítjük ki. Egyes 'kellő mennyiségben nem biztosítható árukat, ahogyan Tausz elvtárs is mondta, mint például a húst kiemelten Budapest és az iparvidékek ellátására biztosítottuk. A helyes gazdaságpolitikai, kereskedelempolitikai elvek érvényesítését látjuk abban, hogy ma már nem áruelosztást, hanem kereskedelmi tevékenységet lehet és kell folytatnunk. A hazánkban végbement társadalmi átalakulás, a szocialista termelési viszonyok győzelme, a kialakult légkör, amelyben élünk és dolgozunk, kedvezően éreztette és érezteti hatását a földművesszövetkezetek gazdasági, kereskedelmi és tömegmozgalmi tevékenységében. A földművesszövetkezeti kereskedelem gyors fejlődésen ment át. Hazánk 3270 helységének többségében, 91,3 százalékában kizárólagosan a földművesszövetkezeti kereskedelem, tevékenykedik. Az ország egész kiskereskedelmi forgalmából a földművesszövetkezeti kereskedelem 29 százalékot, a vidéki áruforgalomból pedig 41,1 százalékot bonyolít le. Kedves képviselőtársaim! A falu életében végbement jelentős változás, amelyet a mezőgazdaság szocialista átszervezése hozott, megváltoztatta a falun lakók élet- és munkakörülményeit. A technika és a tudomány gyorsan utat tört a mezőgazdasági termelésben. A falun élők általános műveltsége és kulturális igénye gyorsan fejlődött. Mindezek következtében megváltoztak a parasztok élet- és munkakörülményei,, teljesen új formában jelentkeztek az igények. Az átszervezés előtt a termelési viszonyok, a paraszti élet bizonytalanságainak következménye volt az, hogy a jövedelem jelentős részét nem fogyasztási cikkekre, hanem termelőeszközökre költötték, vagy tartalékolták. Az átszervezés után a falun lakó emberek vásárlóereje növekedett, nagyobb lett a pénzjövedelmük és ezzel együtt nőtt az igényük is. A mezőgazdaság szocialista átszervezése, a termelési viszony megváltozása pozitívan hatott ki a falu egész életére. Szebb, emberibb lett a falusi lakosság élete. A régi farkastörvények helyett az emberi megértés, megbecsülés kezd uralkodóvá válni falvainkban, s az emberi érték fokmérője mindinkább a falu lakossága, a közösség érdekében végzett munka. Akik a. szocialista mezőgazdaságtól, a mezőgazdaság szocialista útjától féltették a parasztságot, azoknak bátran merjük ajánlani: menjenek ki falura, s hasonlítsák össze a Horthy-idők cselédeit, summásait, dolgozó parasztjait a mai termelőszövetkezeti parasztokkal. Az akkor agyonsanyargatott, rosszultáplált, nem egy esetben rongyos és mezítlábas emberek helyett ma felszabadult, jó életkörülmények között élő parasztemberekkel, családokkal találkoznak. Az a közmondás, hogy a paraszt akkor evett tyúkot, amikor ő volt beteg, vagy a tyúk, ma már. szerencsére a múlté. Űj házak ezrei, a falusi lakosság öltözködése, az életszínvonal emelkedése tükröződik a faluban végbement változások révén. Dicsérik azt a társadalmi rendet, amelyben élünk és amely lehetővé tette falun az élet- és munkakörülmények jelentős változását. Jelentősen változott ennek következtében a a falusi emberek igénye. Legyen szabad bizonyságul néhány tényt elmondanom az újonnan jelentkező igényekről. Változott a falu lakosságának hagyományos étkezési módja. Gyorsan nőtt a kulturált táplálkozást kifejező élelmiszerfélék, cukor, édesség, konzerv, zöldség, déligyümölcs s egyebek iránti igény. E cikkekből ma

| több mint 600 millió forinttal forgalmaz többet a szövetkezeti kereskedelem, mint 1959-ben. Szövetkezeti hálózatunk 1963-ban csaknem 10 ezer vagon cukor forgalmat bonyolított le. Azelőtt ismeretlen volt, ma már viszont tömegesen kedvelik és fogyasztják falun a cukrászsüteményt és a presszó-feketét. Nem ritka az olyan