Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-10

667 Az Országgyűlés 10. ülése 1964. június 25-én, csütörtökön 668 zek Borsod megyét érintő belkereskedelmi kérdésekben. A kereskedelmi vonatkozású problémáknál külön kívánom kissé részletesebben kiemelni a mezőgazdaságot érintő kérdéseket. Mondanivalómat alátámasztva, mindenekelőtt rövid vázlatát szeretném adni annak a jelentős kereskedelmi forgalomnak, amely megyénket jellemzi, s szoros összefüggésben van népgazdaságunk fejlődésével, kulturális igényeink mind nagyobb fokú kielégítésével, általában a népjólét emelkedésével. Ezek az adatok nemcsak a fejlődés mértékét tükrözik, hanem — a helyi ismertek birtokában — iránymutatói annak is, melyik az az út, amelyet a további fejlődés, a jobb megoldások érdekében követnünk kell. Kereskedelmi forgalmunk az 1959. évi 2500 millió forintról 1964-ben mintegy 3500 millió forintra növekedett, ami 38 százalékos emelkedésnek felel meg. Ez igen jelentős és egyben örvendetes eredmény. De ha azt vizsgáljuk, hogy arányban áll-e ezzel a kereskedelmi hálózat fejlesztése, azt kell megállapítanunk, hogy nem. Sajnos, a hálózat kiépítése sem az állami, sem a szövetkezeti szektor vonalán nem követi nyomon a lakosság igényeit. Vannak megyénkben területek, amelyek gyengén, vagy egészen hiányosan vannak ellátva üzlethálózattal és raktározási lehetőséggel. Ezért a kereskedelem gyakran nem fogadhat megfelelő mennyiségű árut. Nem követi nyomon a növekvő igényeket a hálózat kiépítése az új ipari és lakótelep létesítések területen sem. Ebből következik, hogy megyénkben az állami kereskedelem vonalán 29, a szövetkezeti kereskedelem területén pedig 16 ellátatlan körzet van. Ezek a körzetek főként az ipartelepekre esnek; Sajószentpéter, Királd, Ormosbánya, Putnok, Somsály, de érintik Miskolc város új nagy lakótelepeit is, például a Kiliántelepülést. Növekvő kereskedelmi forgalmunk szükség szerint veti fel e kérdés megoldását olyan formában, hogy a telepítésekkel egyidőben történjék meg az üzlethálózat kiépítése és a gyorsan benépesülő lakótelepeken annak bővítése. A belkereskedelem jó működésének természetesen nem ez az egyetlen problémája, de jelen felszólalásomban csupán az áruellátás és értékesítés kérdését vetettem fel. Szükségszerű volna tehát elsősorban az állami üzlethálózat bővítése, a tartós fogyasztási cikkeket árusító újabb boltok megnyitásával. Nem volna elhanyagolható a vendéglátó ipar területén jelentkező igények jobb kielégítése sem, különösen a falvakban, ahol nagyobb mértékben kellene biztosítani a nyári időszakban a hűsítő italok forgalombahozatalát. Foglalkozni kellene azzal a kérdéssel is, hogy a falusi háziasszonyok több kész, vagy félkész ételhez juthassanak hozzá. Az értékesítés szempontjából külön kívánok foglalkozni még a zöldáruval való jobb ellátás kérdésével. Ez a probléma önmagában véve nemcsak kereskedelmi, de termelési kérdés is. Véleményem szerint a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek ma már alkalmasak arra, hogy több és jobb árut juttassanak a fogyasztóknak. Ennek ellenére azt kell tapasztalni, hogy bizonyos tartózkodás jelentkezik termelési vonalon. Oka abban kereshető, hogy a szövetkezeti kereskedelem ma még nem tudja a kérdést azzal a biztonsággal és a fogyasztók igényeinek kielégítésével megoldani, mint ahogy azt megoldják az egyéb mezőgazdasági termékeket felvásárló szervek. A kenyérgabona, az ipari növények, a hús különösebb nehézség nélkül, a rendezett árviszonyok, a határozott kikötéseket tartalmazó szerződések rendszerében a termelő megnyugtatásával értékesíthetők. Az egyes területeken lekötött termékmennyiségek átadását csupán elemi károk befolyásolhatják. Nem mondható el ugyanez megyénkben a zöldség- és a gyümölcs termelésénél. E kérdés vizsgálatánál vissza kell tekintenünk az 1960. évi átszervezés előtti állapotokra. Meg kell néznünk, hogy az árutermelés és az áru forgalombahozatala miként változott meg, s hogy ezt a változást nyomon követte-e az értékesítési áralakulás és forgalmazás szervezése. A jelenlegi állapot a termelők értékesítési lehetőségének vonatkozásában azt a látszatot kelti, hogy a fejlesztés ezen a területen nem következett be úgy, ahogyan az országos szervek részéről a felmérést követni kellett volna. Egy általános felmérés szükséges mezőgazdasági területen, amely biztonságot adhat ahhoz, hogy a "termelés a zöldáruban egyenlően történjék. De ha volna is ilyen felmérés, a megoldások eredményei nem mutatkoznak, mert nagyfogyasztók tekintetében nem lett kikapcsolva a közvetítő kereskedelem. Nem szerveződött olyan formában az értékesítés, hogy az árhullámzások kiküszöbölésével, a termelő jövedelmezőségének ellenőrzése érdekében biztos alapokat kapjon a termelés vállalásához. Ennek következtében áll fenn az az állapot, hogy a termelők többsége a MÉK-kel csak olyan árura hajlandó szerződést kötni, amely az előző évben jövedelmező volt. Ez a szemlélet sok hibát rejt magában. Többi között nem teszi egyenletessé az áruellátást, mert nem számol a szükséglettel, a szerződéskötések idején a MÉK szükségesnek vélt áruellátása érdekében elparcellázza az egyes növényféleségek termeltetését. Nem egy olyan gazdaságot ismerek, ahol öt hold paradicsomra, 2—5 hold paprikára, vagy hagymára tagolódik egyegy szállítási szerződés. Ez a módszer semmi esetre sem nagyüzemi módszer, nem szolgálja sem a termelő, sem a MÉK, még kevésbé a népgazdaság érdekét. Az ilyen esetekben rendszerint az következik be, hogy a termékekből semmit sem adnak át a MÉK-nek, vagy a kis tétel miatt olyan minőségű lesz az áru a késedelmes elszállítás következtében, hogy most már emiatt nem kerül átvételre. Tehát a kellő szervezés elmaradása miatt úgy a termelésben, mint az ellátásban bizonytalanság uralkodik, ami végeredményben két alapvető problémára vezethető vissza. Nevezetesen a tájegységi szakosítás kialakításának hiányára, és az árkérdésre. Közismert, hogy Borsod megye éghajlati viszonyai nem engedik meg, hogy korai termeivényekben felvegye a versenyt a déli megyékkel, sem pedig a zárt területen temperálással termelt zöldáruk tekintetében. Ez a vidék csak akkor tud szállítani, amikor a felvásárlási árak már alacsonyak, a termelés lefutóban van. Borsod megye mezőgazdasági termelő üzemeinek kérése tehát az volna, hogy ne