Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-10

633 Az Országgyűlés 10. ülése 1964. június 25-én, csütörtökön 634 ték nélküli távbeszélésnek a lehetőségét biztosítjuk, hogy bármilyen fokú gépesítést hajtunk végre, ha nem biztosítjuk a jó postai szolgálat talán legfontosabb feltételét, a postai dolgozók fegyelmezett helytállását. A postai szolgáltatások színvonalának fejlődése elsősorban a postai dolgozók fegyelmezett, szakszerű, hivatásszerű munkáján múlik. És ez eddig biztosítva volt, kezdve a kézbesítőn, folytatva a postahivatalokban dolgozó postás alkalmazottakon, a kábel árokásókon, a különböző szerelőkön, végig az igen korszerű gyengeáramú berendezések karbantartásával, konstruálásával foglalkozó technikusig, mérnökig. Ezeknek a postás dolgozóknak az eddigi jó munkája biztosíték elsősorban arra, hogy azoknak a feltételeknek a megteremtése után, amiket az előterjesztett törvényjavaslat is biztosít a posta részére, a hírközléssel kapcsolatos összes célkitűzéseket maradéktalanul meg tudjuk valósítani. E gondolatok jegyében kérem az igen tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Bondor József elvtársat, az ipari bizottság elnökét, a törvényjavaslat előadóját illeti a szó. BONDOR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Időszerű törvényjavaslatot terjeszt a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány a Tisztelt Országgyűlés elé a postáról és a távközlésről, amelynek előterjesztésével jogalkotásunk rég esedékes tartozását rója le. Hazánkban a posta egyike a legrégibb intézményeknek, a postaszolgálat a XVI. századtól tekinthető állami intézménynek, az első távíró hivatal 1847-ben nyílt meg, s még ugyanebben az évben a távírót állami joggá nyilvánítják. A miniszter elvtárs elmondott beszédében hivatkozott árra, hogy a postáról az 1938. évben kelt 35. törvény intézkedik, a távbeszélővel kapcsolatos kérdésekről pedig az 1888. évi 36. törvény, amelyet később, 1926-ban a 9. törvénnyel egészítenek ki és terjesztik ki a rádióra. Világos, hogy ezek a törvények ma már nem felelnek meg társadalmi életünk követelményeinek, a posta funkciójában bekövetkezett változásoknak. A technika terén végbement változások forradalmasították a hírközlést is. Alapvetően el. tolódott a posta tevékenysége a hagyományos hírközlés és az elektronikus úton közvetített hírközlés között. Míg például 1937-ben a posta bevételének 60 százaléka a hagyományos hírközlésből származott, addig ez most éppen a fordítottja: a posta bevételének 62 százaléka az elektronikus úton közvetített hírközlésből származik. A szocialista társadalom építése, a technika fejlesztése, naponta újabb és újabb feladatok elé állítja a postát, új szolgáltatási igények jelentkeznek, mennyiségben és újszerűségben egyaránt. A miniszter elvtárs említette például a távbeszélő vonalon fennálló helyzetet. Az ipari bizottság vitáinak során kiderült; ma már nemcsak arról van szó, hogy a lakosság jogos igényeit a távbeszélő-vonalakon nem tudjuk kielégíteni, hanem olyan eseteket is tudunk felsorolni, hogy újonnan épített üzemek üzembehelyezését gátolja, hogy az üzemben jóformán nem tudunk telefonvonalat biztosítani. Ugyanez a helyzet jelentkezik falun a mezőgazdasági nagyüzemek létesítésével és az ipari bizottság nagy Örömmel üdvözölte a javaslatnak azt a tételét, amely szerint a jövőben a beruházásokkal egy időben kell megvalósítani a postai beruházásokat. Hazánkban közeledünk ahhoz a szinthez, hogy minden család rádióelőfizetővé váljék,. s 1959 óta a televízió-előfizetők száma 530 000-re növekedett. És amint azt a miniszter elvtárs említette, olyan országokat megelőztünk ezen a vonalon, mint Ausztria. A modern távközlés a vezeték nélküli megoldások gyors fejlesztését igényli. A rádió és televízió a műsorközlés mellett igen nagy szerepet tölt be tudományos és gazdasági életünk, az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés irányításában, ezért a frekvencia-tartományokban való üzemeltetés, s az azokkal való gazdálkodás felmérése az ország érdekeinek messzemenő szem előtt tartását követeli meg. Az elmúlt években rendeletekkel igyekeztünk a törvényadta lehetőségeket bővíteni, ma már azonban bebizonyosodott, hogy a postai és távközlési feladatokkal szemben támasztott igényeket a régi törvényekkel megoldani nem lehet. Ezért vált időszerűvé az új törvényjavaslat kidolgozása, s a Tisztelt Országgyűlés elé való terjesztése. A törvényjavaslat alapelveinek kidolgozásánál az alábbi szempontok érvényesültek: a postai és távközlési szervek, valamint a posta- és távközlési szolgáltatásokat igénybe vevők egymás közötti kapcsolatában a javaslat anyagi kihatásokkal járó változtatásokat nem tartalmaz. A postai és távközlési szervek fennállása óta számos időt álló alapelv alakult ki. Ezeket az alapelveket a nemzetközi szervezetek elfogadták, alkalmazták, nemzetközi egyezmények jogszabályerőre emelték, s az egyes postaigazgatóságok ezeket az alapelveket az illető országok belső jogszabályainak kialakításánál is alkalmazták és alkalmazzák. Ilyen például a világ összes postáinál érvényesülő, a postai tevékenységgel összhangban álló korlátozott kárfelelősség. Általánosságban tehát az az elv is érvényesül a javaslat előkészítésénél, hogy az időt álló, a fejlődés folyamán kialakult és ma is helyesnek elfogadott elveket továbbra is fenn kell tartani, ha azok gazdasági berendezkedésünkbe és jogrendszerünkbe beilleszthetők. A javaslat figyelembe vette a szocialista országok egymás közötti kapcsolatának fejlődését, és ezért arra törekedett, hogy a javaslatba felvételre kerülő rendelkezések a szocialista országok hasonló jogszabályaival lehetőleg összhangban legyenek. Ezért a javaslat kidolgozása során tanulmányozták a szocialista országok hasonló jogszabályait, de tanulmányozás és összehasonlítás tárgyát képezték a fejlett kapitalista országokban kialakult szabályozások is. A javaslat kidolgozásánál figyelembe vették az évtizedek során kialakult azon elveket, amelyek részben jelenleg különböző szintű jogszabályokban, vagy utasításokban találhatók. Ezeket egységbe foglalva a törvényjavaslatba bedolgozták. A régi elvek korszerű átalakítása és egységbe foglalása