Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-9

599 Az Országgyűlés 9. ülése li munkaerőhiány jelentkezik egy sor területen, összhangba kell a mérleg két oldalát hozni. Ilyen kérdés a fluktuáció, és munkajogunknak néhány kérdése, ahol a fejlődés újszerűen veti fel a követelményeket. Nagyon sokhelyütt a területi egyeztető bizottságok gyakorlata sem a legszerencsésebb, és akármilyen rosszul dolgozik valaki, „magunk között szólva", nem lehet elbocsátani az illetőt, mert visszavéteti az egyeztető bizottság. Én nem akarom a bizottságot okolni ezért. Lehetséges, hogy a munkajogban van olyan probléma, amely felülvizsgálatra szorul. Mindenesetre a munka szervezettsége, a munkafegyelem erősítése érdekében ez olyan kérdés, amivel foglalkozni érdemes. Hasonlóképpen nagyon jelentős kérdés a női munkaerő problémája, ami nagyon differenciáltan jelentkezik az ország különböző területein és összetett, sokrétű probléma. Nem akarok rá kitérni, itt elég részletesen megtárgyalták ezt a kérdést. Olyan témának tartom, amely az előttünk álló időszakban szintén érdemes a vizsgálatra. Ügy vélem, a hozzászólások is alátámasztották azt, hogy a munkaszervezés és a munkafegyelem terén nagy tartalékok vannak és számos üzemet tudok, ahol az igazgató és a vezető gárda nagyon alaposan, és nagyon emberségesen kézbe vették ezt a kérdést. Megnézték, kik azok, akik feleslegesek az adminisztrációban és egyenként beszéltek velük, közölték, hol tudnák őket a termelésben foglalkoztatni, hogy anyagilag is jobban jöjjenek ki, mint eddig. Számos területen hallottam ilyen esetet, például az Inotai Alumínium-kohónál és más üzemeknél megoldották ezt. Egy példát arra, hogy a munka szervezettségében milyen tartalékok vannak. Többek részéről is elhangzott itt az a bizonyos vagonkérdés. Csanádi elvtárstól közben elkértem az erre vonatkozó álláspontot. Persze a vasútnál is biztosan vannak még "hibák, azt hiszem, ezt maguk a vasutas elvtársak sem tagadják, de a kérdés másik oldala az, hogy a Dunai Vasműben január 30-án 417 kocsiból kirakatlan volt 230 vagon szén és 59 vagon mészkő. A budapesti TÜKER telepeken állandóan 250—300 vagon vár kirakásra. Az Özdi Kohászati üzemeknél az utolsó 5 napban 419-cel kevesebb kocsit adtak vissza, mint amennyi a szerződés szerint elő van írva. Tehát itt is vannak munkaszervezési kérdések és nyilvánvaló, hogy a szállítási problémáinkon is sokat tudnánk segíteni ezekkel. Ügy vélem — és teljesen egyetértek Blaha elvtárssal, Nagy Richárd elvtárssal és másokkal — hogy ezekben a munkaszervezési, munkafegyelmi problémákban a szakszervezetek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség nagyon sokat tud segíteni. Engedjék meg az elvtársak, hogy néhány szóval -a mezőgazdasággal kapcsolatos kérdésekre is kitérjek. Magyarországon a mezőgazdaságnak nagyon nagy súlya van. A mezőgazdaság kihat az egész népgazdaságra. Ezt az elmúlt évben is tapasztalhattuk, amikor a gabonatermésnek a tervezettnél alacsonyabb eredménye elég komoly problémákat okozott a népgaz4, február 1-én, szombaton 600 daságban. Éppen ezért, tehát egy objektív okból is nagyon nagy várakozással tekintünk — nemcsak a kormány, hanem nyugodtan mondhatom az egész ország — a mezőgazdaságban dolgozókra, a termelőszövetkezetek tagjaira és vezetőire. Nagy megbecsülést érzünk — Sümegi elvtárs vetette fel, hogy kell hogy érezzék a megbecsülést — mind a kormány, mind a párt, mind az ország lakossága részéről a mezőgazdasági dolgozók iránt. Látjuk azokat az eredményeket, amelyeket elértek, amelyek nagyok az egész szocialista tábor viszonylatában is, s amelyek az elmúlt évben is hoztak eredményeket a termelés növekedésében. Ugyanakkor nagy várakozással is tekintünk arra, hogyan sikerül megoldani az idei tervben előirányzott feladatokat, elsősorban a gabonakérdést, ahol a tavaszi munkák még előttünk állnak és ahol az aratás fogja — reméljük — feltenni a koronát az őszi és a tavaszi munkákra. . Bizonyos intézkedések történtek és történnek olyan kérdésekben, amelyek előmozdítják a gabonatermelést, így például a földvédelemmel a kormány is foglalkozott és rendelkezések vannak készülőben a földvédelem érdekében, hogy gabonatermelésre alkalmas területet másra ne használják. Nagyon fontos — amint ez számos felszólalásban elhangzott — a műtrágyagazdálkodás javítása. Szakvélemények szerint elég sok az, ami a szakszerűtlen kezelés miatt kárbavész, akkor, amikor mi ezt drága pénzen hozzuk be az országba és termeljük. Ez megengedhetetlen. A gabona felhasználása, a búza felhasználása terén is ésszerűbben kell gazdálkodnunk és takarmányozási célra búzát nem helyes felhasználnunk olyan körülmények között, amikor az elsősorban a lakosság ellátására kell. Vannak biztató jelek az állattenyésztés vonatkozásában. Itt számos megállapítás hangzott el, statisztikai adatokat idéztek. Meg lehet mondani azt, hogy kukoricatermésünk — most már általánosan tudott — jobb volt, mint amilyenre néhány hónappal ezelőtt számítottunk. A végleges adatok — mondhatnám azt — megnyugtatóan néznek ki és az a tapasztalatunk, hogy a hízóba állítás iránt is fokozódó az érdeklődés. Reméljük tehát, hogy a kukoricatermés az állattenyésztésben érezteti majd a hatását. Sok észrevétel, felszólalás hangzott el a gyümölcs-, zöldség- és cukorrépa-termeléssel, az ipari növények termelésével, a járulékos beruházásokkal kapcsolatban. Ügy gondolom, hogy az illetékes mezőgazdasági és más szerveinknek — közöttük az Élelmezésügyi Minisztériumnak — ezeket a kérdéseket gondosan meg kell vizsgálniuk. A mezőgazdasági politikában is nagyon nagy jelentősége van a beruházásoknak. Ezen a téren jelentős lépést tettünk előre ebben az évben. Erősen megnövekedtek ezek az összegek és nem utolsósorban az egyik cél az, hogy a többek által emlegetett, rossz helyzetben levő termelőszövetkezetek hátrányait csökkentsük ezzel, vagyis a hegyvidéki szövetkezetekét, az eróziónak kitett területekét, a homokos és más vidékekét. Ügy gondolom, hogy ezeknek az intézke-